Moammer Kadhafi 2011-es eltávolítása nem hozott demokratikus átmenetet Líbiában, az országban polgárháború dúl a Fájez esz-Szarrádzs vezette egységkormány és Halifa Haftár tábornok között, aki a Líbiai Nemzeti Hadsereg parancsnoka. A főváros ostrom alatt áll, a nemzetközi szereplők álláspontja nem egyértelmű, erős törzsi megosztottságot is láthatunk, miközben a világ egyik legnagyobb olajkincsén ül az ország. Kis-Benedek József nemzetbiztonsági szakértőt, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanárát kérdeztük a líbiai helyzetről.
Kadhafi 2011-es eltávolítása óta instabil a helyzet Líbiában, két főszereplőt láthatunk, de a különböző törzseket sem vehetjük ki a képletből. Hogy áll most a helyzet Líbiában?
Halifa Haftár tábornok, aki a Líbiai Nemzeti Hadsereg parancsnoka, április 4-én indított támadást Tripoli ellen, hogy megdöntse a Fájez esz-Szarrádzs vezette egységkormánynak nevezett társaságot. A nemzetközi közösség többsége, például az ENSZ Szarrádzs személyét fogadja el, mint Líbia hivatalos vezetőjét, de Haftárral békíthetetlennek tűnik a konfliktus. Az ENSZ is próbálta tárgyalóasztalhoz ültetni őket a politikai megegyezés reményében, sikertelenül. Haftár azt tervezte, hogy a csapataival gyors katonai sikert arat, ez az ország keleti részétől egészen Tripoli környékéig működött is, a fővárosnál viszont elakadtak. Gyakorlatilag állóháború alakult ki, harci cselekmények vannak, de folyamatos összecsapások nincsenek, közben néhány helyen sikerült is visszaszorítani Haftár csapatait, a tábornok kicsit elmérte magát, nem jött be a várt gyors siker.
A két főszereplő tehát Szarrádzs és Haftár, de tulajdonképpen az egész országban találhatók különböző törzsek, akik szintén nem ülnek le tárgyalni egymással és megegyezés hiányában nincs világos álláspont arról, hogy a törzsek Szarrádzs vagy Haftár oldalán állnának-e. Harmadik problémaként pedig jelen vannak terroristasejtek is, az ISIS Szíriából kiszorított erői közül sokan Líbiába mentek azzal a céllal, hogy olajmezőket foglaljanak el. Nem vagyunk messze attól, hogy a különböző külső és belső érdekeltségek miatt a szíriaihoz hasonló helyzet alakuljon ki.
Az olaj a kulcs?
Líbiában rengeteg és jó minőségű olajkészletek vannak, sok országnak fáj erre a foga, például az oroszoknak, a kínaiaknak vagy épp a nyugat-európaiaknak. Komoly problémát jelent az olaj elosztásának kérdése, Haftár azt mondja, hogy a líbiai olaj a líbiai nép tulajdona, ezért a líbiai olajtársaságnak kellene döntenie róla.
Haftár azt is mondja, hogy meg kell tisztítani az országot a terroristáktól és zsoldosoktól, ez a valódi célja, vagy inkább egy katonai diktatúra kiépítése?
Jogos a kérdés, szerintem egyiptomi mintára katonai diktatúra épülne ki. Azon aztán lehet vitatkozni, hogy a jelenlegi helyzetben mi lenne leginkább Líbia segítségére. Lehet, hogy ezzel sokan nem értenek egyet, de azon a véleményen vagyok, hogy talán ennek az országnak most egy egyiptomihoz hasonló katonai diktatúrára lenne szüksége, keménykezű vezetővel, hogy stabilizálja a helyzetet. Haftár az Egyesült Államokban élt, egyes hírek szerint kapcsolatba került a CIA-val is, Washington valószínűleg rajta keresztül próbálja érvényesíteni az érdekeit.
Még az Európai Unió is megosztott a kérdésben, látható például egy erős olasz-francia konfliktus az ügyben.
A franciák elsősorban Haftárt támogatják, ez a történet is kötődik az olajhoz, valamint ahhoz, hogy ki milyen kapcsolatokat épített a Kadhafi utáni időkben Líbiában. Nagyon komoly francia-olasz érdekellentétek vannak, az olaszok sokat költöttek a líbiai olajmezők kimunkálásának technikai fejlesztésére, nyilvánvaló a gazdasági érdekük és Szarrádzs oldalán állnak.
Francia rakétákat találtak a fővárost ostrom alá vonó líbiai tábornoknál | Alfahír
Amerikai gyártású, de a francia hadseregtől származó Javelin páncéltörő rakétákat találtak Halifa Haftár tábornok seregének egyik bázisán. Haftár jelenleg is ostrom alatt tartja Tripolit, hogy megdöntse az ENSZ által elismert Fájez esz-Szarrádzs kormányát. A franciák azt mondják, hogy nem adtak el fegyvereket egyik líbiai csoportnak sem, ráadásul a védelmi minisztérium szerint a bemutatott rakéták használhatatlanok, mert le vannak szerelve.
Becslések szerint Líbiában akár másfél millió menekült is lehet, csak a belső menekültek számát százezres nagyságrendűre teszik, ráadásul ez az egyik legnagyobb áteresztőhely Európa felé. Lehet kezelni a menekültkérdést egy polgárháborús országban?
Jelen pillanatban nagyon nehéz bármit is tenni. Kadhafi Líbiájában nem voltak menekültek, a déli határ, például Csád felé le volt zárva, ha valaki át akart szökni Líbiába, lelőtték. Kemény határőrizet volt. Líbiában jelenleg brutálisan bánnak a menekültekkel, sokan megérkeznek és látják, hogy mi fogadja őket, azonnal indulnának is tovább Európa irányába, de akár visszafelé is. Itt jönnek képbe az embercsempészek, akik a Földközi-tenger partjánál átjáróházat csináltak Európa irányába. A mostani harcok ezt tovább tetézik, növekedni fog a belső menekültek száma. Azt hozzá kell tenni, hogy a líbiai állampolgárok nem akarnak Európába jönni, ők jól érzik magukat ott, az olajnak köszönhetően nem is rossz a gazdasági helyzet, de ezen sokat lehetne javítani, ha nem háborúznának egymással.
Egy menekülttábor után a líbiai főváros egyetlen működő repterét is szétbombázták | Alfahír
Épp ostrom alatt áll a líbiai főváros, Tripoli, na nem idegen hatalom próbálja bevenni a települést, hanem az ország keleti felét már ellenőrző líbiaiak. Szerdán este dróntámadást indítottak a város egyetlen működőképes repülőtere ellen, a Mitiga vezérlőtermét sikerült is úgy szétbombázni, hogy teljesen leállt a légi forgalom.
Van esély a tárgyalásokra vagy elhúzódó harcok várnak Líbiára?
Szerintem hosszú konfliktusra számíthatunk, eddig sem sikerült politikai megoldást találni, ezután sem fognak egycsapásra rendeződni a vitás kérdések. Olyan tárgyalásokra lenne szükség, ahol a helyi törzsfők is jelen vannak, legalább házon belül meg kellene egyezni, hogy Szarrádzs vagy Haftár fogja össze őket. A házon kívüli felállás sem egyszerű, annyira diverzifikált a külföldi befolyás, hogy nem egyszerű közös álláspontot találni az érdekek között. Egyelőre tehát polgárháborúval kell számolni, sőt, örülhetünk, ha nem szállnak be például a déli törzsek milíciái a harcokba, mert akkor a mostaninál is súlyosabbá válhat a konfliktus.