Leszáll a vonatról, nem is késett, de sietnie nem kell, a "csatlakozó" busz negyed órája ment el, a következőre várhat egy órát.
Ki ne ismerné a jelenséget, a távolsági közlekedésben ez konkrétan mindennapos, és persze csak a jéghegy csúcsa. Ezen most változtatna a kormány, ami önmagában üdvözlendő, kár, hogy megint fordítva ülik meg a lovat.
Ismét nekifut a kormány a MÁV és a Volán társaságok összevonásának. Az eredmény szinte borítékolható: az érintett szereplők ellenállásán várhatóan ugyanúgy el fog vérezni a terv, mint a korábbiak.
A tömegközlekedés problémája viszont alapvetően nem a külön irányított társaságokkal van, ahogyan nem garantálja a tömegközlekedés színvonalának javulását az összevonás sem.
A bürokratikus, átszervezem és egy csapásra megoldva elve igazi hungarikum, politikai oldaltól függetlenül alkalmazták az elmúlt évtizedekben, ugyanis ha másra nem is jó, legalább úgy tűnik, mintha csinálnánk is valamit.
Közben csak osztályokat tologattak, átszerveztek, ugyanazokat a szakembereket potyogtatták egyik helyről a másikra, miközben nem történt érdemi előrelépés.
A menetrendek összehangolása, a racionalizálás és a vasúti közlekedés előnybe hozása még akkor is rettenetesen nehéz feladat, ha az ágazati lobbiérdekek nem kereszteznék a politikai akaratot. De ahogyan az elmúlt években mindig, úgy most is ezen fog elvérezni ez a terv. Ráadásul a közösségi közlekedés átszervezése úgy jelent kínkeserves folyosói bokszot, hogy közben nem hoz a konyhára szavazatokat - ellentétben például egy autópályaszakasz-átadással. Magyarul egy politikus motivációja már az első egyeztetés alatt gyorsan csökkenő pályára áll.
Pedig a megoldás roppant egyszerű, egyben nehéz is. Döbbenet: pénz kell hozzá. Az uniós forrásokból finanszírozott jó (Flirt-ök beszerzése) és csapnivalóan botrányos (4-es metró) programokon kívül lényegében semmi nem történik, a vasúti és a Volán társaságok infrastruktúrája elöregedett, egyes ágazatokban - a budapesti HÉV-ek esetében - pedig egyenesen fenntarthatatlan állapotok vannak. Ez utóbbi ráadásul tökéletesen mutatja, hogy egy vészesen elöregedett kolonc senkinek nem kell, majd miután nagy nehezen ráerőltették a MÁV-ra - aminek a tetejében semmilyen tapasztalata nincs az ilyen jellegű üzemeltetésben - kiderül, hogy még alapvető koncepció sincs arra, hogyan újítsák fel a pályákat, kössék össze a vonalakat és cseréljék le az 50 éves szerelvényeket.
És akkor még csak Budapestről beszéltünk, vidéken, néhány fővonal kivételével semmi nem történik, a legtöbb vasútvonal esetén már annak is örülni lehet, ha bontott anyagból néhány lassújelet meg tudnak szüntetni.
A pénz mellett a másik megoldás: egy országos hatáskörrel rendelkező állami, de a közlekedési vállalatoktól független megrendelő szervezet létrehozása és megfelelő jogosítványokkal való ellátása. A Budapesti Közlekedési Központ (BKK) jó példa volt arra, hogyan lehet integrálni és egységes egészként kezelni egy közlekedési rendszert, jól is működött, ezt jelzi, hogy 2014-et követően igyekeztek minél gyorsabban szétverni. A két cég összevonása ezen felül nem oldja fel a hamarosan bekövetkező piacnyitás problémáját sem, hiszen a nem állami szereplőkkel is kezdeni kell majd valamit.
Jelenleg az adófizetők fenntartanak két, egymással konkuráló szervezetet, amelyek ahelyett, hogy a szolgáltatást megrendelő - bikkfanyelv helyett: utas - érdekét szem előtt tartva egyeztetik a menetrendet, inkább egymás, pontosabban a szerencsétlen közlekedő kárára tesznek egymásnak keresztbe, ott, ahol csak tudnak. Természetesen közpénzen.
Bár a 2012-es személyszállítási törvény egyértelműen a vasúti közlekedést helyezi előtérbe, a minisztérium(ok)ban igen erős lobbiérdekekkel bíró Volán társaságok miatt ez a gyakorlatban egyáltalán nem valósult meg.
Úgy tudni, hogy a közlekedés területét megöröklő Innovációs és Technológiai Minisztériumban (ITM) most nagyon erős a szándék a rendszer megreformálására, ám ha csak odáig jutnak el, hogy a két, egyébként teljesen más tevékenységet folytató céget papíron összevonják, vagy a Volánokat beolvasszák a MÁV-ba, akkor inkább ne is csináljanak semmit. Az már úgyis megy.