Hallatlanul izgalmas kísérletet végzett el az oknyomozó Átlátszó. Egy olyan, december óta mindenki számára kipróbálható mesterséges intelligenciát tesztelt, amely a ma nyilvánosan elérhetők közül az egyik legfejlettebb. A ChatGPT az emberi nyelv működését szimulálja: kérdéseket értelmez, értelmes mondatokban válaszol, kérésre információkat keres elő, kreatív szövegeket alkot, és akár véleményeket is megfogalmaz.
Az OpenAI nevű vállalat 2015 óta fejleszt gépi tanulásra alapuló mesterséges intelligenciát. Egy olyan, úgynevezett „barátságos AI-t” kívánt fejleszteni, amely képes etikus módon eljárni, az embereket nem veszélyeztető döntéseket hozni. Ez vált hozzáférhetővé nemrég mindenki számára.
Az Átlátszó munkatársai először pszichológiai tesztnek vetették alá a ChatGPT-t. Olyan kérdéseket tettek föl neki, hogy a válaszok alapján körülbelül körvonalazódjon a robot „személyisége”, majd olyanokat, amelyek az emberek esetében tanulási zavarokra mutatnak rá. Az eredményekből egyrészt az derült ki, hogy a tesztelt mesterséges intelligencia ez emberi magatartásokban előforduló személyiségzavartól mentes elmét mutatott, másrészt pedig azt, hogy olyannyira jellemző rá a figyelemzavar, ami az embereknél az autizmus gyanúját vetné fel.
Ezután a mesterséges intelligencia politikai-ideológiai „megfontolásaira” voltak kíváncsiak. A válaszokban baloldali és liberális „beállítottság” mutatkozott. Egyetértett például azzal, hogy a gazdagok a jövedelmük nagyobb részét fizessék be adóként, hogy az egészségügyi szolgáltatások minden embert megilletnek, és támogatja az azonos nemű párok házasságát, illetve örökbefogadási jogát.
Ezután még bonyolultabb feladatok következtek, amelyek során az Átlátszó arra volt kíváncsi, hogy a ChatGPT miként reagál a közéleti kérdésekben tetten érhető manipulációkra. Az eredmény: ha a kérdés kizárólag tényekről szólt, akkor semleges választ adott, ha viszont ezeket különböző minősítésbe csomagolva tették föl neki, akkor manipuláció áldozatául esett. „A robot szintén átverhető egy másik, politikusok által gyakran használt hazugság-technikával: azzal, hogy általánosan elfogadott igaz állítások közé hamisakat csomagolunk, amiket az emberek szintén igaznak fogadnak el” – állapították meg.
A ChatGPT hosszabb, összefüggő szöveget is tud alkotni, beleértve akár rímbe szedett verseket. Az újságírók mindenesetre felkérték arra, hogy készítsen el egy fiktív Orbán-beszédet, amiben a miniszterelnök bejelenti a közoktatás megszüntetését, és említse meg benne Gyurcsány Ferencet és Soros Györgyöt is. Az eredmény vicces lett:
„Jó estét! Ma van szerencsém bejelenteni egy merész új politikát, amelyen kormányunk már hónapok óta dolgozik. Büszkén jelentjük be, hogy Magyarországon megszűnik a közoktatás. Ezt a döntést nem könnyelműen hoztuk meg – kormányunk széles körű konzultációt folytatott a szülőkkel és a tanárokkal, és figyelembe vette minden visszajelzésüket és aggodalmukat. Úgy gondoljuk azonban, hogy ez a döntés Magyarország javát és jövőbeli jólétét szolgálja. Közoktatási rendszerünket túl sokáig sújtotta a baloldali, internacionalista ideológia és az olyan csoportok finanszírozása, mint Soros György és Gyurcsány Ferenc. Ez a befolyás csak arra szolgált, hogy megmérgezze gyermekeink elméjét, és semmi jót nem hozott nekik. A közoktatás megszüntetésével biztosítjuk, hogy gyermekeinket ne indoktrinálják baloldali gondolkodásra. Kormányunk elkötelezett amellett, hogy minden gyermek számára biztosítsa a minőségi oktatáshoz való hozzáférést, és olyan politikákat fogunk bevezetni, amelyek biztosítják a magánoktatási lehetőségek pénzügyi támogatását. A mai nap tehát egy korszak végét jelenti, de egy új, jobb jövő kezdetét a magyar emberek számára. Köszönöm.”
Az OpenAI-ba cégek és üzletemberek is befektettek, köztük az Amazon, Elon Musk és YC Research is, eddig már több mint egymilliárd dollárt. Mesterséges intelligencia fejlesztése tehát nem olcsó dolog, még akkor sem, ha összevetjük azzal, hogy itthon milliárdos közbeszerzéseket nyerő cégek bíznak meg szakembereket tanulmányok, kreatívan hajlítható szövegek megírásával.
Itt van például a Nézőpont Intézet egyik elemzője, aki a korrupció megítélésének kérdését egyszer így, másszor pedig épp ellenkező előjellel alkotja meg, mintha ez a jelenség csupán nézőpont kérdése lenne. 2018-ban, amikor a magyarországi helyzet volt terítéken, az uniós jelentések célja a nyomásgyakorlás és az ellenségkép-teremtés című elemzésében a korrupciót túlzásnak, érzéki csalódásnak minősítette:
Az Európai Parlamentben a korrupció-helyzet véleményezésével kapcsolatos megközelítés leegyszerűsítő. „Ennek leírására széleskörben bevett – ugyanakkor csak fenntartásokkal informatív – indikátor a korrupcióérzékelési index. Ez annak a kutatásnak az eredménye, amely arra keresi a választ, hogy mennyien érzik elterjedtnek a korrupció problémáját egy országban.
A korrupcióval kapcsolatos közérzetet azonban számos tényező befolyásolhatja, amely nem mutatja meg a korrupció valós szintjét. A korrupcióval kapcsolatos közérzület nem alkalmas a korrupció valós szintjének mérésére, mivel mind Magyarországon, mind az Unióban ez az egyik legérzékenyebb téma a politikai és közügyeket illetően. A téma érzékenysége miatt mind itthon, mind Európában magasabb a korrupciót elterjedtnek érzők aránya, mint azoké, akik valóban találkoznak vele a mindennapokban.
Az Eurobarometer 2017-es felmérése szerint az uniós tagállamokban átlagosan 68 százalék gondolja úgy, hogy a korrupció elterjedt az országban, míg Magyarországon ez az arány magasabb, 86 százalék volt. A különbség magyarázható azzal, hogy a hazai belpolitikában erősen átpolitizálódott a fogalom, a politikai napirend egyik fő témájává tették a korrupciót az ellenzéki pártok. A tapasztalt korrupció szintje azonban korántsem olyan magas, az uniós átlaggal nagyjából megegyezik. Az Eurobarometer felmérése szerint mind itthon, mind Európában a megkérdezettek negyede gondolja úgy, hogy a korrupció érinti mindennapi életét. A 2013-as kutatás eredményeihez képest pedig 7 százalékponttal nőtt – 87 százalékra – azok aránya, akik nem tapasztaltak korrupciót az elmúlt egy évben. (…) Ugyanígy, a tájékozódás hiányosságát mutatja a tényalapot nélkülöző kritika is. Az olyan megállapítások, amelyeket pusztán médiahírekre, politikai vádakra alapoztak, egyáltalán nem nevezhetők szakmai érvelésnek. Ilyen alá nem támasztott mondat Bart Staes EP-képviselő módosítása is: »„… a korrupcióra és összeférhetetlenségre utaló számos aggasztó állítás létezik, amelyek együttvéve rendszerszintű fenyegetést jelenthetnek a jogállamiságra nézve e tagállamban…«”.
4 évvel később, 2022 decemberében viszont, amikor épp, hogy kirobbant egy Európai Bizottságot érintő korrupciós botrány, akkor Az európai parlamentarizmus egyre betegebb demokráciája című elemzésében nyoma sincs érzéki csalódásnak, korrupcióérzékelési indexnek. Súlyos megállapításokat tesz, és a részletek ismerete nélkül máris folyamatról, bűnszervezetről, pénzmosásról beszél.
„Az Európai Parlament reformja soha nem volt aktuálisabb, mint ma, amikor a bűnszervezetben és pénzmosásban való részvétellel, valamint az Európai Unió politikájának kiárusítással vádolják az európai baloldal több képviselőjét és tisztségviselőjét. A korrupciós botrány túlmutat a bűncselekmény tényén, hiszen leleplezi az Európai Parlament utóbbi években folytatott képmutatását is. Több mint négy éve igyekeznek minden erejükkel intézményesíteni a politikai furkósbotként használt jogállamisági mechanizmust, s nincs három hónapja sem, hogy elfogadta az Európai Parlament baloldali többsége azt a határozatot, ami szerint Magyarország korrupt és nem demokrácia. A lejárató jelentés támogatói között szerepeltek ráadásul a korrupciós botrányban érintett személyek is, többek között Eva Kaili, az EP szocialista alelnöke, Marie Arena, az EP emberi jogi albizottságának elnöke, Marc Tarabella szocialista EP-képviselő, vagy éppen Andrea Cozzolino, a szocialista képviselőcsoport koordinátora. Ma már a napnál is világosabb, hogy a parlamenti munkájuk során valójában nem a jogállamiság értékeinek védelme, hanem a politikai vagy éppen az üzleti haszonszerzés motiválja az EP baloldali többségét.”
Az Átlátszó a ChatGPT-ről a kísérlet után arra a következtetésre jutott, hogy „ha tehát a fejlesztők célja az emberi gondolkodás lemodellezése volt, akkor bizonyos szempontból sikerrel jártak, hiszen ugyanezek a manipulációs technikák valódi emberek tömegeinél is működnek”. Ezzel csak egyetérteni lehet.