Mielőtt L. Simon Lászlót váratlanul, porig alázva, páros lábbal és azonnali hatállyal rúgta ki Csák János miniszter a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatói székéből, a Mathias Corvinus Collegium (MCC) vezetői látogatást tettek és elragadottan nyilatkoztak arról a fotókiállításról, amely kiváltotta az Orbán-kormány féktelen dühét. Nem tűnt fel sem a NER elitképzője nagyhatalmú vezetőjének, Orbán Balázsnak, sem az MCC Média Iskolája vezetőjének, Boris Kalnokynak, hogy az LMBTQ Fülöp-szigeteki közösségéről készült képek megronthatják a fiatalokat, és hogy közzétételük idehaza törvénybe ütközik.
Orbán Balázs például úgy reagált, miután megtekintette a kiállítást, hogy megköszönte az alkotók munkáját, és megtisztelőnek és örömtelinek minősítette, hogy a szervezők Magyarországra hozták a tárlatot. Boris Kalnoky pedig még a diákjait is elvitte a múzeumba, hogy lássák a World Press Photo idei nyerteseinek képeit, és azzal nyugtázta a napot nyilvánosan, hogy mindannyian le vannak nyűgözve a látottaktól.
Az elragadó kiállításnak helyet biztosító főigazgató drámai eltávolítása óta azonban mindketten csöndben vannak.
Ami nemcsak azért kínos, mert a miniszter még utána is rúgott L. Simonnak, hogy tévésztárnak meg borásznak alkalmas, de vezetőnek alkalmatlan. De vajon mit mondanak az MCC diákságának, amely a képzése okán nyilván nyitott a közéleti kérdésekre, ezért biztosan kíváncsi az egyedülálló magyar kultúrbotrány részleteire?
A közpénzben úszó Mathius Corvinus Collegium oldala alapján egyértelmű, hogy ennek a konfliktusnak a közösségi megvitatását az intézmény nem söpörheti a szőnyeg alá. Legalábbis, ha igaz, hogy „az MCC az ország iránt elkötelezett, a helyi közösségekért tenni akaró, honfitársaikért és a környezetükért felelősséget érző fiatalokat támogatja abban, hogy a bennük rejlő tehetséget – társadalmi és kulturális helyzetüktől függetlenül – kibontakoztathassák és azt saját maguk, hosszú távon pedig a magyarság javára kamatoztathassák”. Az ilyen súlyos konfliktusok elemzése nélkül hogyan tudna eleget tenni annak a céljának, miszerint tevőlegesen közreműködik „egy olyan tehetséges, széles látókörű, nyelveket beszélő, nemzetközi tapasztalatokkal felvértezett, patrióta nemzedék formálásában, amely a magyar érdekeket képviselve - a globális verseny közepette is magabiztosan - részt tud venni a magyarság jövőjét meghatározó hazai és nemzetközi vitákban és döntésekben, az összmagyarság felemelkedését szolgáló közéleti párbeszéd és kultúra fejlesztésében, így Magyarország kulturális, gazdasági, társadalmi elitjének méltó képviselője lehet”?
Orbánnak és Kalnokynak csak bátorságot kéne meríteni, mert a saját magukra is vonatkozó tanulságok levonására még gondolkodniuk sem kell. Megtette helyettük a VálaszOnline, amely így fogalmaz a diákok számára kulcskérdésnek tekinthető társadalmi tapasztalatról.
„A főigazgató kirúgása üzenet a magyar társadalomnak: legyetek szervilisek! Tanulja meg mindenki, hogy mikor kell megalázottan lapítani. Ne gondolja senki, hogy létezik bármilyen szakmai standard, ami felülírja az aktuális hatalmi-politikai megfontolásokat. Ne gondolja senki, hogy autonómiával rendelkezik: Hegyeshalomtól keletre és Ártándtól nyugatra egyformán senki a főigazgatótól a köztársasági elnökig mindenki, aki a hatalom kegyéből kapott pozíciót. Nem elég fideszesnek lenni, sőt, nem is ez a legfontosabb: csak a csinovnyiknak jut tér. Az önérzet módszeres kiirtása ez a magyarok lelkéből, a jobbággyá nevelés pedagógiája társadalmi szinten. Ez lesz a NER igazi, évtizedeken át mérgező hagyatéka.”
A két vezetőnek nincs más teendője, csak megosztani a cikket az MCC diákjainak levelezőlistáján.
(Címlapkép: . Simon László, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója 2023. október 4-én. MTI/Hegedüs Róbert)