Az ügy előzménye, hogy 2007-ben majdnem ötezer háztartást kötöttek be a nagykőrösi csatornahálózatba. A beruházás 85 százalékát az állam, 15 százalékát a lakók állták. A pénzt a Nagykőrösi Víziközmű Társulatnak kellett befizetni. A munkálatok 2012-re fejeződtek be. Egy évvel később az állam úgy döntött, hogy a beruházásnak nem 85, hanem 95 százalékát fedezi, a lakosok viszont addigra már befizették a rájuk kirótt önrészt. Ezt az 558 millió forintos összeget azonban nem kapták vissza, hanem
megkérdezésük nélkül a fideszes önkormányzat útépítésre költötte.
Az ügy komoly felháborodást keltett, 2015-ben a Jobb Nagykőrösért Egyesület és Volner János, a Jobbik országgyűlési képviselője, tüntetést szervezett, és 2500 aláírást gyűjtött követelve az önrész visszafizetését. Volner a parlamentben is kérdőre vonta Lázár Jánost. A kancelláriaminiszter első körben még igyekezett védeni a mundér becsületét, és a fideszes városvezetés eljárásának jogszerűségét bizonygatta, ám tavaly már határozottan leszögezte, hogy
"a csatornázás egy fillérjébe sem került a nagykőrösieknek",
tehát a pénzük visszajár.
Az erről határozó képviselő testületi ülésen Lázár személyesen is részt vett, ahol megerősítette, hogy az önrészt meg kell téríteni mindenkinek.
Az önkormányzat a szükséges összeget állítása szerint már jó ideje átutalta a víziközmű-társulatnak. Az érintett családok azonban csak a tőlük beszedett összeg egy részét kapták vissza. Az ügyben évek óta kitartóan küzdő Zágráb Nándor önkormányzati képviselő szerint a több esztendős halogatás eredményeképpen mostanra jogi patthelyzet alakult ki. A víziközmű-társulat vezetése ugyanis - mint, akik jól végeztük dolgukat - elrendelte az elszámolást.
Ennek a folyamatnak a lezárásig viszont semmilyen kifizetést nem eszközölhetnek,
a vagyont pedig a végén az önkormányzatnak kell átadniuk.
A helyiek pénze tehát némi ping-pongozás után ismét a városvezetésnél landol. Czira Szabolcs fideszes polgármester azonban leszögezte: a város egyetlen fillérre sem tart igényt, sőt (talán az önkormányzati választások vészes közeledésének hatására) keményen bírálta a társulást, amelyet korábban többször is védelmébe vett.
A következetesség soha nem volt a kormánypárti politikusok erőssége, így erre akár legyinthetnénk is, és nyugtázhatnánk, hogy legalább a nagykőrösiek visszakapják végre a pénzüket. Csakhogy ehelyett az önkormányzat - tehát még csak nem is a víziközmű-társulat - fizetési felszólításokat kezdett küldeni,
amelyekben csillagászati összegeket követelnek azoktól a családoktól, amelyeknek sokszor még ők tartoznak nem kevés pénzzel.
Egy 434 ezer forintos csekket kapó asszony Zágrábhoz és Volnerhez fordult segítségért, akik megígérték, hogy nem hagyják cserben a sokadszorra megsarcolt helyieket, és arra kérték a nagykőrösieket, hogy mindenki, akit hasonló követeléssel bombáz az önkormányzat, értesítse őket.