Az évek óta megrendezett emlékmenet idén is az Eszékről délre található kis Árpád-kori magyar faluból, Kórógyról indult a szintén magyar lakosságú Szentlászlóra. Ismert, a kilencvenes évek elején, a délszláv háborúban ez a kis magyar falu az egyik legnagyobb horvát város, Eszék előtti védvonalat tartotta jelentős túlerővel szemben, 1991 nyarától egészen november 24-ig. Jelentősége azonban jóval túlmutat ezen, hiszen Szentlászló arról is ismert, hogy itt magyar és horvát nemzetiségű katonák együtt vették fel a harcot a szerb agresszorok ellen, amíg pedig tartani tudták a falut, a horvát zászló mellett a település ezer éves templomának tornyán ugyanúgy lengett a magyar lobogó is.
Fotó: HVIM Budapest
Erről emlékeztek meg ismét együtt a két nemzet fiai a szentlászlói hősök emléktáblájánál, ahol a hideg és a zuhogó eső ellenére is nagy tömeg gyűlt össze, hiszen a rendező szervezetek tagjaihoz a falu lakói és egykori katonák is csatlakoztak.
A megjelenteket a HČSP ifjúsági tagozatának elnöke, Frano Čirko köszöntötte, aki beszédében rámutatott: nem létezik hívebb bizonyítéka két nemzet testvériségének annál, mint amikor tagjaik egymásért adják életüket, Szentlászlón pedig magyarok és horvátok éppen így tettek. A fiatal politikus felhívta a figyelmet arra, hogy ma, amikor Európát hatalmas veszély fenyegeti, népinknek éppen így kell kiállnia országaink függetlenségéért.
Josip Miljak, a HČSP elnöke emlékeztetett azokra a történelmi pillanatokra, amikor magyarok és horvátok egymást támogatták, egészen az Oszmán-kortól a huszadik század viharaiig. Ezt követően a Jobbik országgyűlési képviselője, Ander Balázs szólalt fel, aki a közös harci dicsőségek mellett a békés hétköznapokat idézte meg beszédében, megemlítve, hogy saját lakóhelyén is együtt élnek magyarok és horvátok. Ander ugyanakkor felhívta a hallgatóság figyelmét arra is, hogy a liberális és öntetszelgő Európa 1991-ben nem segítette a szentlászlóiak szabadságért folytatott küzdelmét, így nekik maguknak kellett méltó módon kiállni az agresszorokkal szemben – mely sikerült is nekik.
Fotó: HVIM Budapest
Zagyva György Gyula, a HVIM társelnöke rövid beszédében megköszönte a résztvevőknek, hogy a szokatlanul kedvezőtlen időjárás ellenére eljöttek a menetre és a megemlékezésre, ugyanakkor hangot adott csalódottságának, amiért Szentlászló hőseinek emlékét mai napig csak egy-egy politikai párt vagy mozgalom vállalja fel, míg a horvát és a magyar kormány nem tartja ezt fontosnak.
A megemlékezést a faluban élő egykori védők egyesületének vezetője zárta, aki meghatottságában csak köszönetét és háláját tudta tolmácsolni a megjelent emlékezőknek, majd az addigra már kissé elázott és átfázott részvevőket a falu közösségi házába invitálta, ahol lehetőség nyílt beszélgetésre egymással és az egykori harcosokkal.
Ezt követően a magyar vendégek Vukovárra látogattak, ahol megtekintették a város hőseinek emlékparkját, valamint Dér Zsolt egykori szentlászlói harcos vezetésével egy katonai kiállítást néztek meg.
Noha idén az időjárás nem éppen volt kegyes a szervezőkhöz, természetesen ez senkinek sem szegte kedvét, sőt, többen kiemelték, hogy a borús sötétség és az eső igen különleges hangulatot teremtett a megemlékezésen. Remélhetően jövőre még többen teszik majd tiszteletüket – akár esőben, akár napsütésben – a szentlászlói és kórógyi hősök emlékművénél. Zagyva György Gyula zárásul hozzátette: Horvátországot a délszláv háború alatt cserbenhagyta Nyugat-Európa, és a magyarok segítettek a szülőföldjüket védő horvátoknak, így ahogyan a múltban is, úgy a jövőben is csak egymásra számíthat a két nemzet, ne legyen senkinek illúziója a Nyugattal kapcsolatban.
Fotó: HVIM Budapest
Szalay Szabolcs