A magyar katolikus egyház november 13-án tartja a magyar szentek és boldogok emléknapját, mindazokét, akiknek ereklyéit a magyar templomokban tisztelik, magyar földön születtek vagy Magyarországhoz kötődnek: a kanonizált szentek és boldogok mellett azokét is, akiknek nincs külön ünnepük, a hétköznapok ismeretlen hősei, szentjei, vértanúi. Ez tulajdonképpen egy külön magyar Mindenszentek-ünnep. A magyar szentek között akadnak olyanok, akiket népi kegyelet övez, de köztük vannak a hétköznapok ismeretlen hősei és szentjei, a mindennapok vértanúi és Istenbe temetkezett misztikusai is.
A magyar szentekről egy összegyűjtésben itt olvashatunk.
Szentjeinkről számos művészeti alkotást találunk hazánkban, és külföldön egyaránt. Szent László királyunk csodáját vászonra is vitték, a magyar, festéktechnikával készült animációs filmet Daliás idők címmel Gémes József készítette 1984-ben.
„Én akkor szent esküvel fogadtam meg, hogy egész életemet hazám és királyom hű lovagjaként a tisztaság, a becsület, a vitézség és a felebaráti szeretet eszméjének szentelem, és ha kell, érte életemet is áldozom.”
A magyar szentek kapcsán Sík Sándor figyelemreméltó sorokat fogalmazott meg. Idézetek Sík Sándor Magyar szentek: szentség és magyarság című, lélekemelő, tanulságos írásából:
A szentek felfogásáról általánosan: „Aki a szentekről csak messziről, másodkézből hallott, akinek az ő életük nem jelent mást, csak csodákat és legendákat, az persze, hogy csak mesékre, költészetre, népfantáziára fog gondolni velük kapcsolatban, mert nem tudja, hogy a csodák gyönyörű dolgok ugyan, és mint kísérő jelenségek figyelemfelkeltők, de a szentségnek magának nincsen köze hozzájuk, a szentség lényege valami egészen más.”
Mire is valók számunkra a szentek: „De nekünk, nyomorult kis embereknek - nagyon is embereknek! - milyen óriási könnyebbség, az isteni pedagógiának milyen csodálatos irgalma, hogy szentjeink is vannak! Szentek, emberek, csak emberek, akik mindenestül hasonlítanak hozzánk, kicsinységünkben is, nyomorúságunkban is, akik egyenesen a mi nyomorúságunk nyelvén szólnak hozzánk. Az Úr Jézus »hasonló lett hozzánk mindenben, kivéve a bűnt«. A szentek még bizonyos mértékig a bűn tekintetében is hasonlók lettek hozzánk, hiszen éppen a bűn ellen való harcban lettek szentekké. Legyőzték a világot, azt a világot, amely az ő számukra az ő testükben, lelkükben volt adva küzdőtérnek, a megdicsőülés alapjának és eszközének. Legyőzték a világot, mert Istentől származtak, és éppen ezzel megmutatták nekünk is, hogyan győzhetjük le mi is a mi világunkat, a mi testünket, a mi hibáinkat, a mi körülményeinket: azaz példájukkal, eleven életükkel tanítanak meg, hogyan lehetünk szentekké mi is.”
A magyar szentek igaz példájáról: „De nekünk, magyaroknak, a mi magyar világunkat kell meggyőznünk, a mi magyar adottságainkat kell feldolgoznunk, nekünk, mint magyaroknak is szenteknek kell lennünk. Nekünk azokkal a kegyelmekkel kell együttdolgoznunk, amelyeket a mi számunkra adott az Isten. A mi számunkra egészen külön leckét, külön hivatást, külön segítséget, a segítő kegyelmeknek egyenesen nekünk szóló kiapadhatatlan forrását hozzák a magyar szentek. Nekünk egy bizonyos, nekünk való, ránk szabott módon kell szenteknek lennünk. Amint a szerzetesnek szerzetesi módon, a katonának katona módjára és az orvosnak orvos módjára kell az ő hivatásában helytállni és szentté lenni: nekünk magyar voltunkban kell azzá lennünk.”
„Ők, az Istentől származók, legyőzték a világot. Mi is Istentől származunk és tőlük, - vér az ő vérükből, - nekünk is le kell győznünk a világot. Hogyan kell legyőzni, ők mutatják meg.”