Az emlékművet 2006. október 23-án leplezték le, avatásán Gyurcsány Ferenc mondott beszédet. Közben Budapest utcáin patakokban folyt a vér. A miniszterelnök szabadságról beszélt, míg pár utcával arrébb a rendőrök szemeket lőttek ki, nőket és időseket vertek. A szónokok '56 hőseit dicsőítették,
közben a börtönökbe sorra hurcolták be
azokat embereket, akiknek az egyetlen bűnük az volt, hogy meg akartak emlékezni ezekről a hősökről. Esetleg elhitték azt is, hogy Magyarország valóban olyan hely, ahol '56 októberével ellentétben szabadon el lehet mondani a véleményüket a hatalomról. Tévedtek, tévedtünk. És ezért sokan keservesen megfizettek. A tettesek meg azóta sem. Ami engem illet, nekem már ez elegendő ok lenne arra, hogy rühelljem a Vaskefét. De ez csak az én bajom lenne. Ennél sokkal komolyabb gondok is vannak az emlékművel.
Legelőször is az, hogy éppen azok utasítják el lényegében egyöntetűen, akikre emlékeztetni hivatott. Az '56-os szervezetek, és a szabadságharc még élő ikonikus alakjai tíz esztendővel ezelőtt kivétel nélkül elfogadhatatlannak tartották az alkotást, és ez a véleményük azóta sem változott. Balás-Piri László, az 1956 Alapítvány kurátora szerint „magyarázata van, de lelke nincs”, a Politikai Foglyok Országos Szövetsége "világméretű liberális nemzet- és emberellenes folyamat szülöttének” nevezte a tervet. Jellemző, hogy egyetlen '56-os veteránokat tömörítő szervezetet sem kérdeztek meg az ügyben. Fónay Jenő, a Pofosz akkori elnöke ugyan részt vehetett a bírálóbizottság munkájában, de csak véleményezési joga volt, a döntésben már nem vehetett részt.
A legkerekebben Wittner Mária fogalmazta meg az aggályokat, aki szerint a Vaskefe
nem 1956-ról, hanem 2006-ról,
nem a forradalomról, és annak emlékéről, hanem Gyurcsányék öntömjénezéséről szólt. Persze az alkotók ezt tagadják, szerintük az emlékmű kizárólag a saját elképzeléseiket tükrözi, amit teljes művészi szabadsággal valósíthattak meg. Szerintem igazat mondanak. És ez legalább ugyanekkora gond.
Emlék? Mű?
A Vaskefe körüli vita ugyanis elsősorban nem arról szól, hogy esztétikailag milyen értéket képvisel, egyszerűbben fogalmazva: jól néz-e ki, vagy rusnya? Az igazi kérdés az: miért állítunk emlékműveket? Azért, hogy egy-egy művész különböző eszközökkel megfogalmazhassa a maga értelmezését a múltról – vagy azért, hogy emlékeztesse a közösséget, a nemzetet a múltjára? Része-e a művészi szabadságnak, hogy
egy emlékmű csak az alkotóit emlékeztesse bármire is?
Szerintem nem.
Akkor sem, ha ezért a modern művészet előtt értetlenül álló maradi suttyónak tart majd az a felvilágosult, nyitott szellemű értelmiség – amely amúgy ugyanúgy csak az alkotók elmondásából tudja, hogy a rozsdás vasdarabok valójában a „forradalmi tömeget” jelképezik, amint „ékként törik fel a zsarnokságot”. Ez amúgy jól hangzik, és engem még meg is győzne – csak éppen az az emlékmű, amelyhez magyarázatot kell mellékelni, lehet műalkotásként értékes, de épp a funkcióját nem tölti be.
Érezte ezt Tarlós István is, aki 2010-es főpolgármesteri kampányában
„MÉH-telep funkciójú halom ócskavasnak”
nevezte a Vaskefét. Egy évvel később Szőcs Géza helyeztette volna át az alkotást a Szoborparkba – ami egyrészt mellélövés volt, hiszen a Szoborparkban nem az elfuserált, hanem a '89 előtti kommunista emlékműveket gyűjtik, másrészt annyira nem lehetett számára fontos, mert végül nem történt semmi. Tarlós azóta kétszer is megnyerte a budapesti választást – de a fém monstrum még mindig nem került hulladékgazdálkodási újrahasznosításra. Mostanában pedig egyre inkább úgy tűnik, nem is fog. A Városligetben és környékén létesítendő múzeumi negyed januárban megszellőztetett tervei szerint
a Vaskefe a helyén marad.
Baán László, a projekt vezetője, a Szépművészeti Múzeum igazgatója, és Habony Árpád esküvőszervezője szerint ugyanis „kiváló minőségű alkotásról” van szó.
A Jobbik azonban inkább a főpolgármesterrel ért egyet, akit egyben számon is kérnek: miért nem lépett az ügyben öt esztendő alatt, A párt csütörtökön este fél hattól, az '56-osok terén tüntet a Vaskefe eltávolítása ellen. A demonstrációt külön pikánssá teheti az a trollkodás, hogy meghívták rá Tarlós Isvánt is, hogy fejtse ki véleményét az emlékműről itt is.
Aligha fog elmenni. Már csak azért sem, mert nem nagyon tudna mit mondani. A Liget Projektről - mint lassan már minden fontos kérdésről - a főváros feje fölött elegánsan átnyúlva döntött a kormány. Tarlós pedig ezt - mint oly sok minden mást is - kénytelen lenyelni, bármit is gondol valójában. Most üt vissza az elmúlt évek tétlensége, hiszen a múzeumi negyed koncepciója évtizedekre bebetonozhatja a Vaskefét. Wittner Mária egyszer azt nyilatkozta, az emlékmű szerinte valójában az "ék alakban gyakorlatozó" munkásőröknek állít emléket. Ezt így kijelenteni alighanem az indulatok szülte túlzás volt. Az emlékmű nem 1957 szellemiségét jeleníti meg - hanem 2006-ét. Viszont attól is ideje volna már megszabadulnunk...
Fotó: Béli Balázs