A Nyugdíjasok Országos Szövetségének rendezvénye az év eddigi legtökéletesebb retróbulijának indul. E célra az egykori úttörőtábornál tökéletesebb helyszínt elképzelni se lehet: a gyermekkorunk menzáinak hangulatát idéző Hóvirág étterembe belépve egy szempillantás alatt ugrunk három-négy évtizedet vissza az időben. Pláne, amikor helyet foglalva rádöbbenünk, hogy épp Moldova György mellé ültünk le. A konferencia moderátora, a KISZ agitprop osztályának egykori elnöke, Enyedi Nagy Mihály példaértékűen hozza a jófej, de szigorú őrsvezető figuráját. Leszidja a közönség elé beállni kívánó operatőröket, hozzátéve, hogy "szeretjük a sajtót, de csak akkor, ha nem takarja ki a valóságot!". Az előadók figyelmes és tisztelettudó meghallgatására inti az egybegyűlteket, külön felhívva a figyelmet arra, hogy az előtérben feltálalt szendvicseket ott is fogyasszák el, mert
"nem eszünk a pártelnök arcába!".
Az úttörő nosztalgiát aztán Némethné Jankovics Györgyi, a NYOSZ elnöke maxolja ki, amikor megnyitó beszéde végén ötven évvel ezelőtti csillebérci nyaralására emlékezve ünnepélyesen felvesz egy vörös nyakkendőt.
A fegyelmezett pionírtempó alól a politikusok sem jelenthetnek kivételt, mindannyiuknak szigorúan fél óra áll rendelkezésre az idős közönség meggyőzésére, aki túllépi, azt a moderátor könyörtelenül lekeveri. Az előadások egyébként - néhány kivételtől eltekintve - meglepő módon tényleg a pártok idősügyi szakmai programjáról szóltak. Ezek persze javarészt a nyugdíj, illetve a nyugdíjminimum jelentős emelésére, az egészségügyi, szociális ellátás színvonalának javítására vonatkozó ígéreteket jelentettek. Szokatlan, majdnem teljes összhang mutatkozott
a luxusnyugdíjak csökkentése, a nyugdíj-illetve járulékmaximum bevezetése körül is.
Ez alól egyetlen kivételt Bokros Lajos képezett, aki rendes dogmatikus neoliberálisként a "biztosítás elvet" féltette a felvetéstől. Az egykori hírhedett pénzügyminiszer beszéde egyébiránt szintén szédületes időutazást jelentett - ezúttal a kilencvenes évekbe.
A zokni-szandál kombótól a fiskális szigor-fetisizmuson át az SZDSZ-es belpesti szakértői arroganciát megidéző, "aki mást ígér, az buta, vagy hazudik" című prezentációig az előadás minden pillanata a Horn-kormány legszebb napjaiba repített vissza minket.
Molnár Gyula pár esztendővel későbbre tekerte az időgépet. Az MSZP elnöke eleve jókora böröndnyi ígérettel érkezett, a kérdezők pedig a gerontológiai klinika létrehozásától az idősügyi minisztérium felállításáig
nem tudtak olyat kérni, amire ne mondott volna lelkesen igent.
A 2002-es ígéretcunami felhőtlen újraélését Gyurcsány Ferenc érkezése zavarta meg, aki puszta feltűnésével és az összes fotós magához vonzásával trollkodta szét Molnár előadását.
A volt miniszterelnök különben a "visszafogottság keresztényi erényét" gyakorolva (amelyet sajnos azóta sem találtunk meg sem a Szentírásban, sem a szentek műveiben) dicséretesen mértéktartó ígéretekkel érkezett. Így legalább a harminc percből húszat saját államférfiúi bronzszobrának építgetésére szánhatott, mint "a 13. havi nyugdíj atyja", és a kormányzás nehéz terhe alatt kicsit megfáradt, de bölcs vezetővé vált, "komprimisszumkereső" ember.
A Momentum országos tényezővé válásának csalhatatlan jeleként a mozgalmat már a nyugdíjasok is meghívták. Igaz, azért akadtak olyanok, akikben maradt még némi fenntartás.
"Jön a Fidesz-Momentum is?"
- csattan fel a szendvicseket szervírozó idős hölgy.
Fekete-Győr András is érezhette, hogy nem hazai pályán focizik, így azzal az önvallomással kezdte, hogy 28 évesen ő a hallgatósággal szemben még "semmit sem tett le az asztalra." Később azonban belelendült, és a néhány programpont rövid ismertetése után
olyan toborzó beszédet tartott az idősek előtt is nyitva álló, boldog, aktív közösséget nyújtó Momentumnak, hogy azt egy reuma elleni csodakenőcsöt áruló MLM marketing-menedzser is pironkodva hallgatta volna.
Az ifjú liberális wonderboy bullshit-zuhanya után Vona Gábor előadása következett.
Az idősügyi kérdést ki kell szabadítani a pártpolitika fogságából, mert az „egy nagyon rövid távban gondolkodó jószág.”
"A független nyugdíjszakmai testületeknek megbecsülést és valódi jogköröket kell biztosítani"
- szögezte le kezdésként a Jobbik elnöke. A párt a legfontosabbnak a nyugdíjrendszer fenntarthatóságának biztosítását tartja. Ehhez azonban több munkavállalóra és magasabb bérekre van szükség.
Ha a fizetések alacsonyak, kevesebb a befizetett járulék is, ha pedig megélhetési okokból nyugatra vándorolnak ki a fiatalok, előbb-utóbb alig marad befizető
- mutatott rá Vona. A pártelnök hangsúlyozta: a béruniós kezdeményezés az idősek számára is kulcsfontosságú, hiszen egyrészt a "a bérunió hosszú távon nyugdíjuniót is jelent", másrészt az elvándorlás miatt egyre több az olyan nagyszülő, aki gyermekeit, unokáit legfeljebb Skype-on láthatja.
A Jobbik a nyugdíjak összegét nem svájci, hanem „magyar indexálás" bevezetésével állapítaná meg.
Az emelést a nyugdíjas kosár termékeinek árához, illetve a bruttó helyett a reálbérek alakulásához kötnék.
Vona hangsúlyozta: igazságtalannak tartja, hogy a rendszer jelenleg nem vesz tudomást arról, hogy egy ember élete során hány gyermeket nevelt fel.
"Pedig a nyugdíjrendszerért a szülők tesznek a legtöbbet, egyszerűen azzal, hogy befizetőket adnak a rendszernek."
- mutatott rá a pártelnök.
A Jobbik kormányra kerülve
a "tisztességes gyermeknevelést" nyugdíjszerző tevékenységgé tenné.
A nyugdíjak korrekcióját sávos rendszerben valósítanák meg, amelyben
a kiemelkedően magas ellátásban részesülőknek kevesebb, az alacsonyabb összegből megélni kényszerülőknek pedig magasabb emelést adnának.
Vona szerint fontos, hogy a nyugdíjasok anyagi helyzetét és ellátásuk minőségét javítsák, ám nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy, mint minden embernek, az iődseknek is vannak lelki, szellemi igényeik is.
„Mikor az országot járva megkérdezem, mire van szüksége az időseknek, sokszor egyszerűen azt a választ kapom: jó szóra.”
- osztotta meg tapasztalatait a pártelnök, hangsúlyozva, hogy az időskori elmagányosodás és az ebből fakadó mentálhigiénés és egészségügyi problémák elleni küzdelmet legalább annyira kulcskérdésnek tartja, mint a nyugdíjak emelését.