Kijelenthetjük, hogy a magyar oktatás be lett fagyasztva, rugalmatlat és a kormányzat nem hajlandó forradalmi változásokat véghez vinni azért, hogy versenyképes, a mai világ kihívásainak megfelelő rendszert alakítson ki, ahonnan a fiatalok is a szükséges készségek elsajátításával tudnak elindulni a nagybetűs életbe.
Lázár János a katasztófális PISA-eredmények után tartott kormányinfón hiába próbálta a tanárokra hárítani a felelősséget, a képlet nem ilyen egyszerű.
„Balog Zoltánnak mennie kellene?! Ne vicceljen! Nem ő tartotta a matekórát. A felmérés eredményeit nem lehet a kormány tagjain számon kérni, nem ők tanítottak és nem ők tanultak.”
Elmondása szerint a kormányzat csak a kereteket tudja megteremteni az iskolarendszer működéséhez, de azt tartalommal a tanároknak kell megtölteni. Ám hogyan tölthetne meg egy túlterhelt tanár egy elhibázott rendszert, ráadásul úgy, hogy a kormány meg is mondja neki mivel kell megtöltenie azt.
PISA-eredmények
2016 év végén mindenki megdöbbenéssel fogadta, hogy a magyar diákok milyen alacsony eredményeket értek el a PISA-felmérésen, pedig várható volt, hogy az oktatási rendszer állandó, előzetesen meg nem fontolt változtatgatásai, a tanárok lelkesedésének elvétele, a tananyag kormányzati központosítása, a diákokon való kísérletezgetés előbb-utóbb ki fog ütközni azok képességein is.
A PISA-felmérések több mint 500 ezer tizenöt éves diák képességeit mérik fel három évente aszerint, hogy mennyire képesek az való életre szabott feladatokban alkalmazni az iskolákban elsajátított tudásukat.
A magyar eredmények 2012 óta romlanak és az utolsó 2015-ös felmérésen már jóval átlag alatt sikerült teljesítenünk.
Az élvonalban végzett országok rendszerei ugyan sokban különböznek, de a sikerüket adó közös elemek könnyen felfedezhetőek bennük. Ezek pedig nem mások, mint a tanári szakma megbecsültsége, a tanárképzésre fektetett nagy hangsúly és az élvonalba tarozó bérezés.
Tanár úrnak jelentem! Hoffmann Rózsa tudta a legjobban megmagyarázni a PISA-bukást
1. Ez nem az Orbán-kormány eredményeMivel a tesztben résztvevő gyerekek 2000-ben születtek, és a magyar oktatási reformok csak 2013-ban vették kezdetüket, ezért az Orbán-kormány teljesítményét nem minősítik ezek az adatok.Maximum csak a 2020-as évek második felének PISA-tesztjei mondhatnak véleményt a Fidesz és a KDNP oktatáspolitikájáról.2.
Szingapúrban például az érettségin a legjobb 30 százalékban teljesítő diákoknak van csak lehetőségük a tanári pályára, akiknek bérezése meghaladja az ország átlagfizetéseit.
Finnországban bár nem a legjobban keresők közé tartoznak a pedagógusok, de a pálya itt is vonzó, a tanároknak kiemelt jelentőséget tulajdonít a társadalom és szintén csak a legjobb eredményeket elérők jelentkezhetnek tanárképzőre.
Az észt rendszert pedig a rendszerváltás után egy közös minimum alapján alakították ki, a tanárok folyamatos továbbképzésben részesülnek, alkalmazkodnak a digitális kor kihívásaihoz és nagy autonómiát biztosít számukra az állam.
Mi zajlik Magyarországon?
Ezzel szemben hazánkban kiszipolyozzák azt, aki tanárnak áll. Nem csak a rendszer, de a szülők is egyre inkább próbálják érvényesíteni akaratukat a tanárokkal szemben, miközben saját feladataikat az otthoni nevelés terén nem igazán szeretik elvégezni.
A tanárképzőkre lassan már a legalacsonyabb pontszámokkal is be lehet jutni, de még így is kicsi az érdeklődés iránta. Olyannyira, hogy miközben a szakma kiöregszik, a szakemberhiányt a pedagógusi szakszolgálatoknál képesítés nélküli dolgozókkal próbálja megoldani az állam. A hiány pedig ahelyett, hogy csökkene, az adatok alapján csak tovább fog nőni. Az OECD tavalyi jelentése szerint az általános és középiskolai tanárok harmada ötvenévesnél idősebb. A pedagógustársadalom idősödésének tényét az Oktatási Hivatal tájékoztatása is alátámasztotta. Eszerint idén a tanítók átlagéletkora 46,6 év, a tanároké 46,9 év volt. A jövőre nézve pedig nem jelent jót, hogy az idei tanévben 565 tanító és 840 tanár ment nyugdíjba, emellett 951 tanítónak és 3019 tanárnak szűnt meg a jogviszonya, miközben csak 353 tanító és 482 tanár lépett a pedagógusi pályára. Ebben az ütemben, 10 éven belül 40 ezren mennek majd nyugdíjba, de az utánpótlás nem tudja betölteni az utánuk hagyott űrt.
A pedagógushiány leküzdésére múlt hónapban nyújtott be egy javaslatot az Emberi Erőforrások Minisztériuma. Ebben főként a gyógypedagógusokkal szembeni elvárásokat enyhítenék. Ahhoz, hogy valaki középsúlyosan értelmi fogyatékos diákoknak rajzot, testnevelést, informatikát, technikát, ének-zenét, etikát vagy "ezekkel egyenértékű" tantárgyakat taníthasson már elég lesz ha szaktanári végzettséggel rendelkezik.
A kedden elfogadott törvényjavaslatban szerepel továbbá, hogy az ország bizonyos területein fennálló meghatározott tantárgyakban lévő pedagógushiány miatt a pedagógusi munkakör betöltésének feltételeit is fellazítanák. Így legfeljebb öt éven át foglalkoztatható felsőfokú végzettségű, de szakképzettséggel nem rendelkező személy is.
Ezeken az intézkedéseken meg sem kellene lepődnünk, hiszen a kormány már bebizonyította, hogy egyáltalán nem érti vagy nem érdekli, hogy a világ változik és a minőségi oktatás lenne az alapja az igazi fejlődésnek. Annak, hogy a tudásalapú társadalommal végre olyan folyamatokba tudjunk bekapcsolódni, amivel nagyobb értéket állíthatunk elő, ezzel felzárkózva a nyugati bérekhez, a nyugati életszínvonalhoz. Ehelyett azt támogatják, hogy minél több szakembert képezzünk, akik aztán kimehetnek külföldre elvégezni az ott élőknek már alantasnak számító munkákat, vagy olcsó munkaerőként robotolhassanak három műszakban a hazai gyárakban.
Azonban miért is lenne ez érdeke a hatalomnak, hogy ezen változtasson? Az emberek csak szavazzanak, majd ott fent eldöntenek mindent, és egyébként sem a tudás a fokmérője ma Magyarországon annak, hogy valaki hogy boldogul az életben.
Hisz az ország leggyorsabban gazdagodó emberei között vannak gázszerelőből lett milliárdosok, filmproducerből lett kaszinókirályok, hírhamísítóból lett programigazgatók. Aki a hatalom kedvére tesz, akinek nincsenek gátlásai, aki emberségét feladja, az viheti valamire. Ezt pedig már mindenki látja, mindenki tudja, a tanár, a diák, a gyerek. Kérdem én, ha ez a siker fokmérője, akkor hogyan motiválja egy pedagógus a diákjait, hogy az inkább tudást szívjon magába ahelyett, hogy termékké silányítva magát a közösségi háló bűvkörében, hamis kapcsolatokat építve töltse az idejét. Hiszen nagyobb esélye van ott, hogy megtalálja az ő Andy Vajnáját és gondtalanul élhesse tovább sivár életét.
A pedagógusok legnagyobb kihívása úgy vélem ma ez. Hogy a kormány és a kormányzati média által elterjesztett, a társadalom minden rétegébe lecsurgó mocskot és hibás értékrendet megpróbálja rendbe tenni a gyerekek fejében. Ezért viszont nagyon nehéz úgy küzdeni, hogy az oktatás ügyeiről sem azok döntenek, akiknek kellene, hanem szintén a kapcsolatok révén kinevezett haverok. Nem a tantestület dönti el, hogy ki legyen igazgató, nem az igazgató dönti el, hogy ki legyen tanár és nem a tanár dönti el, hogy milyen könyből tanít.
2014-ben az 1985 óta liberalizált tankönyvpiac ismét állami monopóliummá vált, a kísérleti tankönyvek pedig hemzsegnek a hibáktól, több helyen a gyermekek személyiségfejlődésére negatívan ható feladatokat tartalmaznak, valamint politikai felhangoktól sem mentesek. A hivatalos álláspont szerint az államosításra azért volt szükség, hogy olcsóbbak legyenek a tankönyvek. A tapasztalatokkal ez azonban ellentmond, hiszen a verseny lenyomta az árakat. Így viszont a kormányzati álláspontot nem csak a médián keresztül, hanem már az iskolai tankönyvekben is el lehet kezdeni sulykolni.
Amilyen az oktatás, olyan a társadalom
Amikor hétvégén Rogán Antal bejelentette, hogy 14-18 éves fiatal migánsok beengedésére nyitott lenne a magyar kormány, azzal próbálták enyhítenia kormányzati kommunikációban a Brüsszelnek való behódolást, hogy ez a korosztály még fiatal, gondolom ezért úgy vélik még jobban beilleszkedhetnek a társadalomba.
Életpályamodell és bérfejesztés
A 2013-ban bevezetett pedagógus-életpályamodellről kiderült, hogy rengeteg pluszmunkával, feszültséggel és fáradtsággal jár. A tanárok nem szeretik és az oktatás színvonalának sem kedvez. Az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet kutatása szerint minden második pedagógus tart attól, hogy a rendszer miatt könnyebben elbocsáthatóvá válik és kevesen vélik úgy, hogy rendszer segítené a jó pedagógusok pályán tartását vagy a társadalmi megbecsültség helyreállítását. A portfólióírás pedig körülbelül annyi időt vesz igénybe, mint egy hónapnyi tanítás.
A kormány az életpályamodell bevezetésekor ígérte be a pedagógusok béremelését is. A jól hangzó ígéretek ellenére hamar kiderült, hogy a 10 százalékos béremelés valójában csak 3,5 - 5 százalék közötti nettó béremelkedést jelent, ami ráadásul 30-40 százalékos munkateher-növekedéssel is jár. Három éve pedig a kormányrendeletben vállaltak ellenére befagyasztották a tanárok bérének alapjául szolgáló összeget, így az már nem a mindenkori minimálbérhez igazodik.
Az emberi erőforrások minisztere, Balogh Zoltán persze megint a legszebb mutatókat hozta csütörtökön, mikor a Zeneakadémián átadta a pedagógusnapi elismeréseket. Szerinte az életpályamodell bevezetése és a béremelés is óriási siker.
„Az anyagi megbecsülés, meg az erkölcsi megbecsülés és a szakmai elismerés azok összefüggenek egymással”
- fogalmazott a miniszter.
Amivel egyet is lehet érteni, azonban sajnos úgy látszik, hogy az Orbán-kormány ennek érdekében hozott intézkedései nem a várt eredményeket hozták.
A tanárok legfontosabb feladatát Dúró Dúra, az Országgyűlés Kulturális Bizottságának és a Jobbik Oktatási Kabinetjének elnöke fogalmazta meg pedagógusnapi köszöntőjében:
"Tisztában kell lennünk azzal, hogy az iskola nem csupán ismereteket ad át, de viselkedésmintákat is; gyermekeink életében az egyik legfontosabb szocializációs tér, ahol a legtöbb időt töltik."
Mi pedig sok kitartást kívánunk minden pedagógusnak ahhoz, hogy a nehézségek ellenére is jó úton tartsák a jövőnket, és merjék a helyes életre tanítani a fiatalokat.
