„A Spitzenkandidatok, Weber úr és Timmermans úr elestek. […] Távozásuk jó hír Magyarország számára” – jelentette ki Orbán Viktor pénteken újságíróknak Brüsszelben.
A Visegrádi Csoport uniós csúcs előtti egyeztetése sikeresnek bizonyult a következő bizottsági elnök személyével kapcsolatban. Azt még mindig nem tudjuk, ki lesz végül a befutó (a francia Michel Barnier néppárti alelnök, Brexit-főtárgyaló neve már egy ideje favoritként forog a kormányközeli sajtóban), azt viszont látjuk, hogy az úgynevezett csúcsjelöltek (Weber, Timmermans, Vestager) esélyei a csúcsjelölti rendszer legitimitásának tagállami kormányzatok részéről való megkérdőjelezésével együtt csökken.
A bajor Manfred Weber elsősorban a német kormány támogatását élvezte, azonban már idejekorán világossá vált, hogy a személye mögött nincs olyan fokú támogatás (sem az Európai Parlament képviselőcsoportjai, sem az Európai Tanács tagjai részéről), mint amilyet hivatali elődje esetében láthattunk korábban.
A francia elnök, Emmanuel Macron V4-ekkel való tárgyalásának egyik célja épp a németek által támogatott csúcsjelölt megbuktatása volt.
Ezek a realitások nem ígérnek könnyű kompromisszumot, hiszen a többi lehetséges jelölt személyét illetően sincs konszenzus. Az is jó eséllyel kalkulálható, hogy Weber bukása esetén a német fél az Európai Központi Bank vezetésére aspirálhat, miközben persze igyekszik blokkolni minden olyan potenciális bizottsági jelöltet, aki nem illeszthető be a német Európa-politikai elképzelésekbe. A hivatalos álláspont az, hogy még minden név a „kalapban van”, ez azonban csupán a döntésképtelenséget jelzi, ami könnyen úrrá lehet a jövő heti rendkívüli EU-csúcson is.
Orbán Viktor magabiztos nyilatkozata arról árulkodik, hogy biztosra veszi, az uniós állam- és kormányfők többségének szimpátiája a Spitzenkandidat-ok irányában visszafordíthatatlanul meggyengül, míg egy olyan jelölt irányában megerősödik, aki nagyobb (bel-)politikai mozgásteret és a közösségi döntésben, közösségi intézményekben nagyobb befolyást enged a kelet-közép-európai tagállamoknak. Ez aligha redukálható le egyetlen személyi döntésre, még ha a következő Európai Bizottság összetételéről van is szó.
A pozíciók és a következő öt évre szóló vállalások körüli bizonytalanság csökkenésével együtt csökkenhet az a helyzeti előny, amit a jelenlegi megosztottságban a miniszterelnök jól érezhetően élvez.
A szerző politológus, az Iránytű Intézet korábbi vezető elemzője.