Az alapos elemzés a CEU példáján illusztrálja, milyen módszerekkel dolgozik a NER. A szerző kiemeli, hogy a hatalom szemében kellemetlennek tűnő oktatási intézményt mindenféle fizikai erőszak és direkt kormányzati támadás nélkül, a külföldi egyetemekre vonatkozó szabályozás módosításával, "technikai jelleggel" kényszerítették arra, hogy tevékenysége nagy részét ezentúl Bécsben folytassa.
Michael Ignatieff, az egyetem elnök-rektora a lapnak úgy nyilatkozott, hogy a múlt zárt önkényuralmi rendszerei szögesdrótok és őrtornyok garmadájával tették nyilvánvalóvá az elnyomást, Orbán Magyarországán azonban
"tüntethetsz, elmehetsz, vállalkozhatsz és az Európai Unió tagja vagy, ami elméletileg demokráciák közössége".
A szerző szerint a kommunista érával ellentétben papíron van Alkotmánybíróság, illetve még egy tucat, névlegesen független ellenőrző szerv, vannak független médiumok, ahol az újságírókat nem éri retorzió, ha kényes témákkal foglalkoznak, és persze vannak szabad választások, melyeken bárki indulhat. Ám ahogy erre a cikk is rámutat, ez az egész csupán látszat, hiszen az élet minden aspektusát Orbán Viktor és pártja kontrollálja:
- Az alkotmánybíróság abszolút a Fidesz befolyása alatt áll, és semmi sem megy keresztül rajta, ami számukra kellemetlen lenne.
- A magyar médiapiacra anyagi és politikai nyomás nehezedik, a médiumok többségét pedig felvásárolták a Fidesz-közeli oligarchák.
- Az állami média szintén totális narancskontroll alatt van.
A szerző világosan rámutat:
utóbbi kettőnek köszönhetően a magyarok többsége a fideszes narratívák által uralt véleménybuborékban él, innen tájékozódik és ezek mentén az információk mentén szavaz.
Az elemzés emlékeztet, hogy a miniszterelnök és hívei büszkén vallják, hogy a NER-nek semmi köze a liberális demokráciához, bár ahhoz továbbra is ragaszkodnak, hogy demokratikus berendezkedésről van szó.
Ezt azonban a lapnak nyilatkozó több szakértő is vitatta, bár hangsúlyozták, hogy a NER hibrid természete miatt nehéz egyértelműen diktatúraként elkönyvelni azt. A cikk ezzel kapcsolatban három felfogást állít párhuzamba:
1. Orbánék szerint a demokrácia feltétele nem a hatalmi ágak elkülönülése vagy a közéleti diskurzus szabadsága, hanem az, hogy milyen gyakran és vannak-e egyáltalán választások. Mivel a NER-ben ez négy évente teljesül, így szerintük semmi gond a berendezkedéssel, sőt Schöpflin György fideszes EP-képviselő szerint épp azok "veszélyeztetik a demokráciát", akik szerint csak a liberális modell életképes.
2. Michael Ignatieff szerint ezzel szemben az Orbán-féle berendezkedés egy teljesen új szisztéma, amire nem húzhatók rá a XX. századi sémák. A XXI. század demokratikus intézményeinek és a hidegháború központi irányítású rendszereinek bizarr keveréke.
"Ez a pártállam egy új formája, ami világosan reprodukálja az egypártrendszerek bizonyos vonásait"
- fejtette ki Ignatieff, aki szerint ez már csak azért is ironikus, mert a NER retorikájában "vehemensen antikommunista".
3. A harmadik kritikai felfogás szerint Orbán Viktor rendszere egyértelműen fasiszta jegyeket produkál. Jason Stanley a Yale kutatója szerint az a mód, ahogy a NER egy kormányzati propagandagépezettel korlátozza a magyarok információhoz jutását, nem demokratikus, függetlenül attól, hány választást tartanak az országban, hiszen így mindig a Fidesz kerekedik felül.
Az elemzés szerint a magyarországi rezsim eddig annyiban különbözött a klasszikus autoriter rendszerektől, hogy nem élt nyíltan a fizikai erőszak eszközével. Ám az ellenzéki képviselők köztévéből való kidobásával ez is megváltozott, ahogy több intézkedés kapcsán sem fél már erőből lépni a hatalom.
A lapnak nyilatkozó Hegedűs Dániel politológus szerint az Európai Unió vele szembeni tétlensége miatt "Orbán lehetőséget lát" arra, hogy szankciók nélkül megléphessen olyan intézkedéseket, mint
a közigazgatási bíróságok felállítását vagy
a fideszes médiaholding létrehozását.
Hírünk ismét csak szebb és dicsőbb lett a nagyvilágban.