Az ikszet pedig nyilván oda fogom húzni, ahova akarom, mert a választás titkos, senki nem áll majd mögöttem, pisztollyal vagy vasvillával a hátmaban, hogy
"No, no, no! Nem azt, a másikat kell választani, különben SOROSGYÖRGY!"
Ha ezeket a szikár tényeket nézzük, akkor a polgári miliőre ráerősítve akár hátra is dőlhetnék egy kényelmes fotelben, hogy szép kehelyből elkortyolgassak egy kis minőségi konyakot.
Kár, hogy nem nézhetem csak a szikár tényeket, így
ami ehhez a rendszerhez italként illik, az minőségi konyak helyett sokkal inkább a gigát elszorító, brandy aromával készült szeszesital.
És nem fotelben kortyingatva, hanem a kis ampullából húzóra fogyasztva, a kisbolt udvarán, kitárgyalva, hogy
"Ez a Németh Szilárd de kurva jól megmondta, dögöljön meg a izé, a izé, a izé, a Soros György. Höhöhöhö. Egészség!"
Eleve furcsa, és talán jelzésértékű, hogy a rendszer szót használtam. Mert ez jött az ujjaimra: rendszer. Ugyanis vérmérséklettől, történelmi tapasztalattól, értékrendtől függően azon el lehet gondolkodni, hogy ami most van, az demokrácia, diktatúra, vagy egy ezek nászából született öszvérszerű valami, de az biztos, hogy Orbán Viktor rendszert épített.
Mert ahhoz, hogy Orbán Viktor a 2002-es bukás okozta sokkot elkerülje (tervei szerint örökre), nem volt elég megpróbálni úgy kormányzozni, hogy az a Fidesz-KDNP-re való voksolásra ösztönözze az embereket, helyette a kétharmados többségével nem élve, hanem visszaélve elkezdte kiépíteni és bebetonozni a rendszerét.
Persze, cinikusan mindenre azt mondták, hogy "de hát mi az emberektől erre kaptunk felhatalmazást".
Az emberek azért adtak kétharmados felhatalmazást, hogy amit a szoci kormányok "elkúrtak", (hogy egy autentikus idézettel jöjjek) azt ők a nemzet boldogulására helyre hozzák.
A boldogulás meg is történt, csak éppen sokkal inkább a saját maguk (rokonok, barátok, lakóparki szomszédok) boldogulása lebegett a szemük előtt, amihez azonban rendszert kellett építeni.
Egy olyan rendszert, ami iskolapéldáját adja annak a megállapításnak, hogy a jog és az igazságosság mennyire nem szükségszerű, hogy párban járjon egymással.
Így aztán olyan arcátlanul alakították át a választási rendszert, amitől már csak egy lépés lenne egy olyan törvény, amely kimondja,
hogy kizárólag olyan párt, pártszövetség indulhat a választáson, amelyiknek neve Fi-vel kezdődik, és desz-KDNP-vel folytatódik.
Mindezt persze arra hivatkozással, hogy "a választóktól erre kaptunk felhatalmazást."
A törvényesség és az erkölcsösség ugyancsak élesen kettévált, amikor az Országos Bírósági Hivatal élére Handó Tünde személyében egy prominens Fidesz-politikus feleségét nevezték ki.
Ugyanez a helyzet az ügyészséggel, aminek élén a volt Fidesz-politikus Polt Péter trónol, és ugyancsak megbízható, jó elv- és (korábbi) párttárs vezeti az Állami Számvevőszéket. Látjuk, milyen "profizmussal" és "függetlenül".
Az Orbán-rendszer tehát kiépült, de hogy az fent is tudjon maradni, ahhoz be kellett kebelezni a médiát is. Közpénzen milliárdossá hízlalt oligarchái segítségével már ezen is túl vannak.
A rádiók, a tévécsatornák többsége már az állami propagandát harsogja, módszeresen ledarálták a megyei lapokat, hatalmas befolyásra tettek szert a prosztómédiában (ismertebb nevén: bulvár), így gyakorlatilag
korlátlan felület áll rendelkezésükre ahhoz, hogy nyugodtan hazudjanak minden politikai ellenfélről, (az ő szemszögükből nézve inkább ellenségről), hogy aztán az elvesztett sajtópereken jót röhögve közpénzből kifizessék a büntetéseket.
Mivel pedig az emberek egy nagyon jelentős, választást eldönteni képes hányada annak a pártmédia-birodalomnak az információi alapján megy el szavazni, amelynek elsődleges funkciója, hogy hazudjon, elmondható, hogy Magyarországon nincs demokrácia.
Egészen egyszerűen azért, mert a mai világban, így nálunk is az van, az létezik és úgy, ahogyan a médiában van. Márpedig ha abban szándékos félrevezetés van, pláne közpénzből finanszírozva, akkor az egy olyan öszvér, amelyben a diktatúra génállománya nagyon markánsan jelen van.
Még ha ez a diagnózis helyes is, vagy legalább nyomokban helytálló megállapításokat tartalmaz, ez kevés. El kell érnünk, hogy
a társadalom végre kimozduljon ebből a hazug rendszerből, a "más se csinálná jobban, mint a Fidesz" mottójú posványból!
Dolgozzunk, és tápláljuk magunkban, egymásban a reményt, hogy a kommersz, brandy ízű szeszesitalt minőségi konyakra tudjuk cserélni.
Bízzunk egy olyan szebb jövőben, ahol a jog és az igazságosság, a törvények és a morális normalitás sokkal nagyobb arányban fedik egymást, mint ma, ebben a zsákutcába jutott magyar öszvérvilágban.