Az offshore, a néhai Pharaon és Orbán bizalmasa

Nagy István igazi szürke eminenciás. Általában kerüli a nyilvánosságot, csupán a háttérből igazgatja a szálakat. A Vasárnapi Hírek által két és fél éve készített „biográfia” szerint ő „Orbán svájci bankára”, aki otthonosan mozog „New Yorkban, Genfben vagy éppen Bejrútban és Rijadban” is. Az emigráns Nagy bankárkodni kezdett Amerikában, így lett később a libanoni Audi Bank egyik vezetője (az Audi család az egyik leggazdagabb libanoni família), a bank fíliái egymillió dollár alatt pedig szóba sem állnak az ügyfelekkel. Érthető tehát, hogy milliárdos olajsejkek és hasonló (esetleg kétes eredetű) vagyonnal rendelkező személyek vannak a bank betétesei között.

Nagyot Orbánnak Kékessy Dezső korábbi tiszteletbeli genfi konzul mutatta be a ’90-es évek elején. Kékessy több szálon kötődik az Orbán családhoz, így például üzlettársa volt Orbán feleségének a Szárhegy Dűlő–Sárazsadány Kft.-ben. A céggel kapcsolatos finoman szólva kétes ügyek aktívan hozzájárultak Orbánék 2002-es bukásához, így az azt követő nyolcéves szocialista uralomhoz.

Nagy 2010 után a keleti nyitás jegyében személyesen felelt a magyar–arab kapcsolatokért, ennek köszönhetően Orbán többször is járt Bejrútban, de ő volt az, aki a kormányfő szaúdi kapcsolatait is kiépítette. Miután a „Mr. Arábiaként” is emlegetett férfi nyugdíjba vonult az Audi Banktól, megkapta a berni nagyköveti kinevezést, de közel-keleti kapcsolatait továbbra is ápolta. Ennek köszönhető az is, hogy Orbán 2014 márciusában mégis részt vehetett a II. Magyar–Arab Gazdasági Fórumon. A szaúdiak ugyanis azt közölték, utazhat a kormányfő, ha akar, de magas szinten nem fogadják. A hírek szerint végül Nagy volt az, aki latba vetette befolyását, így a blama elmaradt, Orbán tárgyalhatott nemcsak a szaúdi trónörökössel, hanem a miniszterelnök-helyettessel is. Emlékezetes: ez volt az a fórum, ahol Orbán az arab milliárdosoknak azzal érvelt, Magyarországon „a minőségéhez képest meglepően olcsó a munkaerő”, a munkajogi szabályozások pedig „rendkívül rugalmasak”.

Az ilyenkor szokásos visszahívás sem maradt el: 2014. júliusban Szijjártó Péter, aki akkor a Külgazdasági és Külügyminisztérium parlamenti államtitkára volt, kitüntette Szaúd-Arábia budapesti nagykövetét, Orbán Viktor pedig a Magyar Érdemrend középkeresztje kitüntetést adta át a Parlamentben egy bizonyos Al-Valíd bin Talál bin Abdel-Azíz al-Szaúd hercegnek. A magyar kormányfő így méltatta a kitüntetettet:

A herceg életútja rendkívül figyelemre méltó és elismerést vált ki a világon mindenhol. (…) Magyarország büszke arra, hogy ezt a kitüntetést átadhatja. (…)Ez nem egy üzleti díj, ezt az elismerést olyanoknak adjuk, akikre felnézünk, mert olyasmit tesznek, ami kivívja elismerésünket.

Az Orbán által fenti szavakkal magasztalt üzletembert szombat este korrupció gyanújával letartóztatták…

Ha egy ilyen férfi üzleti stiklijeivel nincs is tisztában a magyar kormányfő, illetve bizalmasa, az érthető, az viszont kevésbé, ha tudhatna róla, mégsem tesz ellene semmit. A néhai Gaith Pharaonnal kapcsolatban talán nincs is olyan nüansznyi dolog, amit ne írtunk volna le. A legfontosabb, hogy a férfit az Egyesült Államok körözte többek között nukleáris anyaggal visszaélés, terrorizmus finanszírozása, illegális migráció támogatása miatt is körözték.

Nos, egy ilyen háttérrel rendelkező arab férfi minimum fel kell, hogy keltse az ország titkosszolgálatának figyelmét. Ennek ellenére Nagy István saját maga ajánlotta Pharaon figyelmébe Magyarországot mint befektetési területet. Pharaon pikk-pakk megkapta a magyar vízumot, olyannyira, hogy a vízumkérelemben az szerepel, találkozni fog Orbánnal. Később az is kiderült Pharaonról, hogy magyar állampolgárságot is szeretett volna szerezni.

Egy biztos, abban, hogy Orbán Viktor és az általa „professzornak” nevezett Pharaon összejöhetett, sőt az arab milliárdosnak közös cége lehetett a Magyar Nemzeti Kereskedőházzal, valamint Orbán Viktor vejével is, elévülhetetlen érdemei vannak Nagy Istvánnak.

Akinek neve egyébként most, a Paradise-iratok kapcsán bukkant fel újra. Mint a kiszivárgott iratokból kiderült, a Thysen-Bornemiszák családi vagyonát kezelő, brit virgin-szigeteki Fragonard Ltd. egyik igazgatója Nagy István. A név annak kapcsán került elő, hogy 2008-ban a Fragonard az Appleby (innen szivárgott ki a csaknem 13 millió irat) közremködésével létrehozott egy trustot, azaz bizalmi vagyonkezelőt. Nagy az első Orbán-kormány óta, 2001-től nagyköveti kinevezéséig, azaz 2013-ig genfi tiszteletbeli konzul volt.