A HVG idézte azt a hosszú cikket, amely a New York Times hasábjain jelent meg Orbán Viktor és az Európai Unió viszonyáról. Ebben arról írnak, hogy Brüsszel elszánta magát a magyar kormányfő megrendszabályozására.
A cikk szerint az EU sokáig hagyta Orbánnak, hogy uniós forrásokból építgesse a maga illiberális államát, de ennek vége szakadhat, ugyanis az év elején dönt majd Európai Unió Bírósága abban, hogy az uniónak joga van-e a tagállamoknak folyósított támogatást az alapértékeihez kötni. Amennyiben igen, úgy Brüsszel megtagadhatná több milliárd euró kifizetését azon tagállamoknak, akik megszegik ezeket az értékeket.
Orbán legnagyobb politikai szövetségese Angela Merkel volt, aki a Magyarországhoz fűződő német gazdasági érdekek miatt a lap állítása szerint többször is segített kimosni a magyar kormányfőt a rázúduló panaszáradatból és azzal ütötte el a kritikákat, hogy Orbán ugyan nehéz eset, de fontos, hogy tagja maradjon a családnak.
Orbánt a 2015-ös menekültválság szabadította fel
- mondta a lapnak Mark Leonard a Külkapcsolatok Európai Tanácsának igazgatója.
Hirtelen többeket kezdett képviselni azzal, hogy a menekültügyek szélesebb kérdéseiben szólalt fel, amivel támogatókat szerzett Németországban, Ausztriában, valamint a többi közép-európai államban és ez hatalmat adott neki
- tette hozzá Mark Leonard.
Szóba kerülnek továbbá az új alkotmány és a médiatörvény kapcsán felmerült aggályok csakúgy, mint Orbán hosszadalmas küzdelme az Európai Néppárttal, melynek egy szakaszában, a frissen aratott 2018-as választási győzelme mámorában a magyar kormányfő - egy beszámoló szerint Orbán olyan volt, mintha szteroidokat nyomtak volna bele - még meg is fenyegette a párt akkori vezetőjét, Manfred Webert, egészen pontosan azt mondta neki, „ha megpróbáltok kirúgni, tönkreteszlek titeket.”
A probléma nagyon sokáig az volt, hogy a renitenskedő tagállammal szemben az uniónak nem igazán volt eszköze a lisszaboni szerződés hetes cikkelyét leszámítva, ami ugyan megvonná az adott országtól a szavazati jogot, ám ehhez szükséges a tagállamok egyhangú döntése, ami a lengyel szövetség tükrében nem jöhetett létre.
A változást az újabb hétéves költségvetés elfogadásának közeledte hozta el és láthatóvá vált a szándék a lengyel és a magyar kormány megzabolázására. A jelzőpisztolyt az Európai Unió Bíróságának döntése sütheti majd el, már ha az az ítélet születik meg, amire most a legtöbben számítanak. Bár tény, hogy senki nem tudja, mi lesz akkor, ha a magyarok és a lengyelek egyszerűen nem lesznek hajlandók magukra kötelező érvényűnek tekinteni azt.