Orbán Viktorról mindez elmondható, mindegyik az ő arca, az ő valója, de a megítélése szempontjából már szubjektív választói nézőpont kérdése, hogy melyiket vélik hangsúlyosabbnak.
Török Gábor politológus a Magyar Nemzetnek adott interjújában mértani pontossággal vázolta fel az elvtelen habonyizmusba csomagolt Orbán-rendszert, amelynek „nem lehet más a vége, mint a bukás”.
A Fidesz az elbukott 2002-es választás után téves következtetéseket vont le, és jobboldali értelmiségi holdudvarát, akik valóban hittek a polgári Magyarország eszméjében, lecserélte közpénzeken, állami megbízásokon felhizlalt üzletemberekre, elvtelen döbrögikre, politikai haszonlesőkre és hedonista hercegként dőzsölő tanácsadókra. A Fidesz zászlaján ma már csak marketingfogás a polgári Magyarország célja, amely mögött a zsákmányszerzők Magyarországa épül. De a rendszer csak addig maradhat stabil, amíg az élősködők jól lakhatnak a gazdatestből.
„Ameddig Orbán ezt biztosítani tudja számukra, azaz megnyeri a választásokat, és el tudja osztani a zsákmányt, addig mögötte lesznek”
- fogalmazott Török Gábor a Magyar Nemzetnek adott interjúban a Fidesz újhullámos urainak motivációiról, akiket csak a hatalom és a vele járó előnyök érdeklik. A rendszer másik sajátossága, hogy a belső kritikus hangok is csak óvatosan és halkan fogalmaznak, mivel Orbánék a lecserélt, háttérbe szorított értelmiségi holdudvart az egzisztenciális függés láncával rövid pórázon tartják.
A hatalom stabilitásának főbb alappillérei így a zsákmányszerzés, a megvásárolt hűség és a rendszertől való függés. Mindezek fölé pedig Orbán Viktor megkérdőjelezhetetlen és megkerülhetetlen vezérstátusza emelkedik. Orbán nélkül a Fidesz centrális erőtere kártyavárként omlana össze és egymással marakodó hataloméhes csoportokra bomlana. Nemhiába Orbán személyi kultuszának építésére fordítja a legtöbb energiát a habonyista marketinggépezet, ugyanakkor pont a miniszterelnök sebezhetősége miatt is aggódnak a legjobban.
A bevándorlás kérdését folyamatosan napirenden tartva Orbán Viktor egy nagy formátumú, a magyar érdekekért harcba szálló, az uniós politikában hangsúlyos szereplőként feltűnő államférfiként jelenik meg a közvélemény előtt. Orbán imidzsének kialakításában oroszlánrésze van a jól felépített, strómanok által birtokolt, piacvezető szerepre törekvő kormányzati sajtóstruktúrának is.
Török Gábor szerint azonban ha nem sikerül a migránskérdéssel sokáig elterelni a figyelmet a nagy belpolitikai ügyekről mint az oktatás, egészségügy, szociális ügyek, csőstül fognak megjelenni a problémák, és a népszerűség meginog. De a Fideszben talán ennél is jobban félnek az Orbán vagyonosodását firtató ellenzéki támadásoktól. Török Gábor úgy véli, hogy sok múlik azon, mit gondolnak erről az emberek.
„Elfogadják-e a rokonok, barátok helyzetbe hozását, az új tőkésosztály mesterséges létrehozását, vagy ezt korrupcióként értelmezik?”
- teszi fel a kérdést a politológus. Csakhogy itt már nem csupán a rokonok és a barátok kitöméséről van szó, hanem a homályban tartott Orbán-vagyonról is. Az Együtt társelnökének, Juhász Péternek a lejáratására tett próbálkozás, csak mert a miniszterelnök vagyonosodását kapargatja, hisztérikus reakciót váltott ki mind a Fideszből, mind pedig az érdekeltségi körébe tartozó strómanok által megvásárolt sajtóból. A reakció nem véletlen, a reakció mögött rettegés és félelem húzódik meg. Mert a Fideszben pontosan tisztában vannak vele, hogy egyedül Orbán Viktor hitelességével lehet fenntartani a rendszert, amelynek rothadását és gátlástalanságát csak a miniszterelnök személyi kultusza tudja elfedni. Orbán Viktor hitelességének a lerombolása nagyobb veszélyt jelent a Fidesz hatalmára, mint az oktatás és az egészségügy helyzete.