Van az a jól ismert, sokszor idézgetett, talán már elcsépeltnek is ható orbáni "bölcselet" (amit 2011 óta, még a Wikileaksről kiszivárgott amerikai diplomáciai táviratokból ismerhetünk): ne arra figyeljenek amit mondok, hanem arra, amit csinálok.
Orbán Viktor idei tusványosi beszédénél pontosan ezt kell megfogadnunk. Nem az a lényeg, amit politikafilozófiai fejtegetéssel felérő beszédében elmondott, hanem az, amit tesz, vagyis inkább, amit nem tesz.
A kormányfő ugyanis sok esetben – nekem, az olyan ellenzékben is kisebbségben lévő jobboldali konzervatívok számára, akiket még nem tudtak elnyomni a baloldali és liberális vezérszónokok – érthető, elfogadható vagy éppen helyeselendő diagnózist, nagypolitikai összefüggéseket vázolt fel. A konzervatív és liberális szembenállás létezik Európában, a nemzeti, keresztényi értékek kiüresítése, üldözöttsége valós probléma.
A gond az, hogy miközben ezekről beszél (noha tettei már az elvek és értékek terén is kifogásolhatóak) Orbán Viktor, Magyarország égető problémáinak megoldását nem mozdítja elő a kormány tevékenysége. Márpedig hosszú problémalistáról van szó: alacsony bérszínvonal (már nyugodtan nevezhetjük bérválságnak), az ezzel szoros összefüggésben álló kivándorlás, a nemzet fizikai és szellemi egészsége szempontjából fontos stratégiai ágazatok forráshiánya (egészségügy, oktatás), a német nagytőke, a multinacionális nagycégek helyzetbehozása a munkavállalói érdekekkel, illetve a kis- és középvállalkozásokkal szemben, az uniós források javának intézményesített korrupció általi elnyelése… lehetne még folytatni az áldatlan állapotok sorát, melyekből nem egy sikeres ország képe rajzolódik ki, bár kétségkívül az Orbán-rendszer politikai értelemben jelenleg még stabil. Arra azonban maga a kormányfő is egyértelműen utalt tusványosi beszédében, hogy 2020-ban gazdasági válságra lehet számítani.
Az is eszembe jutott, mikor a beszéd utáni kérdéseket felolvasták Orbán Viktornak: ha nem Tusványoson, hanem, mondjuk egy hazai rendezvényen tartaná meg kinyilatkoztatásait, ahol persze valóban lenne lehetőség kérdéseket feltenni, akkor nem biztos, hogy olyanokat kapna minthogy:
„Miniszterelnök úr, szereti a focit?”
Hanem például olyat, hogy:
„Miniszterelnök úr, mikor tesznek végre valamit a magyar egészségügy színvonaláért, hogy ne kelljen órákon át sorban állniuk a szerencsétlen rákos betegeknek az Országos Onkológiai Intézetnél?”