Nem túlzás azt állítani, hogy az utóbbi évek leghatásosabb történelmi drámája az Örök tél. Szász Attila rendező és Köbli Norbert forgatókönyvíró olyan produkciót tettek le az asztalra, amire nemzedékek óta várt a magyar nemzeti emlékezet, és szinte hibátlanul mutatja be azt a történelmi traumát, amivel a társadalmunk a mai napig nem birkózott meg igazán.
Történelmi hóvihar
Anélkül, hogy túl sokat árulnánk el a történetből, nagy vonalakban mégis érdemes vázolni a cselekményt.
A Gera Marina által alakított Irént 1944 decemberében szovjet katonák hurcolják el otthonából, a dél-dunántúli sváb faluból, kislánya és szülei mellől, akikkel addig hiába várta, hogy férje visszatérjen a háborúból.
Miután a beígért mezőgazdasági kényszermunka csak ürügy volt, és a vagonajtó rádöndül az összeterelt asszonyokra, egyre gyorsuló sebességgel indul meg a pokoljárás.
Kétezer kilométeren át, a fagyos pusztaságban repíti a vonat a szerencsétlen nőket - akiknek összes bűne annyi volt, hogy svábnak születtek -, a végcél pedig az ukrajnai Donyec-medence egyik szovjet Gupvi tábora.
Itt következik az embertelen körülmények között végzett bányamunka, és a mindent felőrlő lágerlét, melyből majd csak négy évvel később szabadul a főszereplő, akkor már új társa, a Csányi Sándor által alakított Rajmund oldalán, akinek az életét köszönheti.
Hazatérve itthon már az épp berendezkedő magyarországi kommunizmus friss szörnyűsége várja őket, és egy jó tanács: saját érdekükben inkább ne térjenek haza, és válasszák a németországi deportálást.
[video:https://www.youtube.com/watch?v=HZSTvEVz87I]
A jéggé dermedt pokol
A film atmoszféráját csak egy szóval lehet illetni: letaglózó. Ritkán van részünk olyan moziélményben, ahol a vetítés végén jobbra és balra sandítva is könnyeikkel küszködő, szemüket törölgető embereket látunk, de ez az alkotás ilyenre sikerült.
Az Örök tél képi világa önmagában is fullasztó: a szabadtéri jeleneteknél a táj üressége ül ránk, vagy éppen tomboló hóvihar zárja el a szélesebb perspektívát, a beltéri helyszíneken pedig - mintha minket is zsúfolt marhavagonba, barakkba vagy bányába zártak volna - a szorongással telített közelképek dominálnak.
Az alkotást uraló sötét tónusú színvilágot csupán a női főszereplő látomásai törik meg egyszer-egyszer, amikor családjáról fantáziál, de a hazatérés pillanatai is szinte fájóan élénk fehérben úsztatják a képet, éles kontrasztba állítva a vágyott idillt a munkatábor mocskával, ahol még a hóhoz is valami ólmos szürkeség tapad.
A lágerben a hanghatások sem hagynak nyugtot a nézőnek: állandó csapkodás, sikolyok és durva orosz parancsszavak gondoskodnak a feszült légkörről, melybe egyre ritkábban hol magyar, hol német nyelvű ima, esetleg közös éneklés duruzsol bele, az emberi közegtől távol pedig folyamatosan ordít a mínusz 40 fokos szél.
Külön erénye a filmnek, hogy bár a testi szenvedés képeit is jócskán megkapjuk, nem válik öncélú brutalitás-pornóvá, a fizikai ártalmaknál ugyanis sokkal mélyebb rétegeit tárja föl a szovjet munkatáborok kegyetlen működési mechanizmusának.
"Ezek az emberek egy idő után elhitték, hogy tényleg bűnösök"
Hamarosan kezdetét veszi az "Örök tél" forgatása. Az első magyar Gulag-film forgatókönyvírójával, Köbli Norberttel az elhurcolt nők elfeledett tragédiájáról, a nyugat árulásáról, az erőltetett kollektív bűntudatról, és arról beszélgettünk, hogy van-e visszaút, ha az embert a történelem kiragadja a saját életéből?
Üzenet a föld alól
Az igazán borzongató katarzisokat pont az emberi élet elértéktelenedésének, az emberség és a remény fokozatos elvesztésének stációi szolgáltatják.
Amikor a humánum újabb és újabb dimenziója foszlik szerte, az elhurcolt nőkkel együtt a néző lelke is fel-felnyög, hogy "Ilyet nem lehet csinálni!", az idegen nyelven üvöltöző őrök könyörtelensége a mi igazságérzetünkbe is beletapos, akárcsak az értelemtelen szenvedés és halál, ami ellen magunkban együtt lázadozunk Irénnel.
És amikor a főhős számára elérkezik a választási kényszer, hogy megtörik-e a csapások súlya alatt, vagy inkább az életben maradás mellett teszi le a garast, a Rajmund által felvázolt túlélési stratégiában felsejlik a fausti alku, amit a XX. század a maga módján minden magyar emberrel megkötött, aki átélte a két világégést, a népirtásokat, diktatúrákat, a vérbe fojtott forradalmat, majd a kádári "konszolidáció" korszaknyi hazugságát:
ha élni akarsz, ne álmodj, ne emlékezz, ne imádkozz, ne gondolkodj és ne törődj másokkal.
Ám a két főszereplő végül nem csak ennek, hanem a kettejük között szövődött szerelemnek is köszönheti, hogy nem emésztette el őket a vörös gépezet. A reményt, hogy egyszer véget ér a meg nem érdemelt szenvedés, ez az önkondicionálás sem tudja megfojtani, ami egyben a film egyik legértékesebb útravalója is.
Érdemes kiemelni, hogy a produkció - anélkül, hogy fölmentené őket - az oroszokat sem egydimenziós szörnyetegekként ábrázolja: apró utalásokból megtudjuk, hogy az őröknek hasonló büntetés a táborban teljesített szolgálat, mint az áldozatoknak. A falakon túl felderengenek egy országnyi, birodalomnyi gulág sötét körvonalai.
A tragédia kovácsai
A színészi játékra csak nagyon kevés panasz lehet, látszott, hogy minden szereplő próbálta kihozni magából a maximumot.
Gera Marina nagyon erős alakítást nyújtott, végig meggyőzően hozta a vidékről elszármazott, majd Pestről haza költözött fiatal anya szerepét, aki igyekszik méltóságát és önbecsülését megőrizve keresztülverekedni magát az emberfeletti akadályokon.
Csányi Sándor hosszú idő óta először játszott olyan szerepet, ami igazán testhezálló számára, és ahol alakítása nem hatott bárgyúnak vagy életidegennek. Bár a film ritka hibáinak egyike, hogy hiába a jelentős koszréteg, Rajmund karaktere végig jólfésült, ápolt és borotvált marad, míg körülötte mindenki kellő hitelességgel rongyolódik le.
A mellékszereplők is látványosan kitettek magukért, érződik, hogy mindegyikük komolyan vette a darabot, legyen szó a néma Annát alakító Döbrösi Lauráról, a táborparancsnok szeretőjévé váló Évát játszó Kiss Diána Magdolnáról vagy a svábokkal együtt elhurcolt cigánylány szerepében feltűnő Farkas Franciskáról. De jó volt olyan színészeket is kiszúrni a kisebb szerepekben, mint a Szürke senkik főszereplőjét, Kovács S. József, aki itt az egyik őrt alakította.
Ítélet helyett
Még oldalakat tudnánk írni a produkcióról, de összességében mindenkinek csak ajánlani tudjuk, hogy 2018. február 25-én, 21:00-kor kapcsoljon a Duna TV-re, és tekintse meg az Örök telet.
Ugyan nem egy pattogatott kukorica-majszolásra optimalizált alkotásról van szó, de aki nem zárkózik el az érzelmes, ám mégis elgondolkodtató, a hamisítatlan magyar, közép-európai és emberi sorskérdéseket boncolgató történelmi filmektől, az garantáltan nem fog csalódni. És egy jó tanács:
jól takarózzon be a tévé előtt! Az Örök télben ön is fázni fog.
Árulók: amikor a diktatúra a színfalak előtt épül
Október 9-én mutatták be A berni követet, a Félvilágot és a Szürke senkiket jegyző Köbli Norbert forgatókönyve alapján készült legújabb történelmi drámát, az Árulók című tévéfilmet. Fazakas Péter rendező és csapata alaposan kitett magáért, és olyan élménybombát sikerült letenniük az asztalra, amit túlzás nélkül minden magyar embernek érdemes megnéznie.