Öröm és köszönet fogadta a hazatérő magyar olimpikonokat

Az idei nyár hazánkban egyértelműen a sportsikerekről szólt. A hihetetlen közösségi érzést kovácsoló Eb-láz után a riói éremtáblázat 12. helyén állni, és a legeredményesebb sportolók között is két magyart látni, meglehetősen megdobja a „jó magyarnak lenni” érzést.

 

Függetlenül attól, hogy a súlylökés bronzérmét leszámítva mindegyik kiemelkedő eredményünk a kajak-kenu, úszás és vívás hagyományosan magyar érmekben gazdag sportágaiban született, így van még min javítani. Ezekben a versenyszámokban azonban ott vagyunk a világ élvonalában, és erre bátran lehetünk büszkék.

 

A büszkeség pedig kézzel fogható volt abban a tömegben is, amely a Syma Csarnokban gyűlt össze, hogy vastapssal és hangos Ria-Ria-Hungária rigmussal köszöntse a 160 kiemelkedő tehetségű magyar sportolót, akik Rióban mérték össze az erejüket a világ legjobbjaival.

 

Borkai Zsolt, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke nyitotta meg a rendezvényt, és megköszönte mindenkinek, aki részt vett abban, hogy ilyen sikereket érhetett el az ország a sportolóin keresztül. Őt követte Balog Zoltán emberi erőforrás miniszter, aki a beszédét arra hegyezte ki, hogy mennyire fontos stratégiai ágazatként kezelni a sportot. Nem titkolt aktuálpolitikai áthallással hozzátette azt is, hogy mennyire jó volt érezni Rióban a magyarok iránti tiszteletet, amelyet „Brüsszelben is milyen jó lenne látni”.

 

A miniszter kitért az olimpiai érmekért járó honoráriumra és életjáradékokra is. Bár konkrétan nem mondta ki, de azt lehetett kivenni a szavaiból, hogy tervben lehet az olimpikonoknak járó összegek emelése.

 

Szabó Tünde sportért felelős államtitkár végül a köszöntő beszédében úgy fogalmazott, hogy tizenötmillió magyar szívét dobogtatták meg a kiváló teljesítményt nyújtó olimpikonok. Hangsúlyozta, hogy ennek a nemzetnek tetteiben és sikereiben mutatkozik meg a nagysága. „Jó volt magyarnak lenni Rióban és itthon veletek is” - zárta beszédét.

 

Ezután következett az, amire mindenki várt: az éremszerzőket egyenként hívták fel a színpadra, és kérdezték a felkészülésről, a versenyzésről, a tapasztalatokról, és mindenről, amit ilyenkor kérdezni lehet. Nehéz lehet azért minden egyes sportolót újabb és újabb érdekes kérdésekkel bombázni, így voltak is olyanok, amelyeket nagy derültség követett. Például amikor Kokó az ötvenegy ezredmásodperccel behúzott páros döntőt elevenítette fel Kozák Danutának, aki hirtelen nem tudta mit mondjon arra, hogy „igencsak szoros volt”, így csak annyit felelt: „hát, bocsánat”. Meg kell jegyezni, meglepő visszafogottság és önbizalomhiány jellemezte ötszörös olimpiai bajnok sportolónkat, aki ott áll a riói top10 éremszerzői között Hosszú Katinkával együtt.

 

Az Iron Lady Shane Tusuppal együtt érkezett, és kérdésre elmondta, hogy a három arany mellé megszerzett egy ezüst miatt egyáltalán nem csalódott, hiszen abban a versenyszámban nem volt benne több. Ugyanakkor elárulta: 2012-ben a párja és egyben edzője „őrült ötlete” volt az, hogy a riói olimpián a 100 hát aranyérmét célozzák meg, ami neki is nagy kihívás volt a felkészülést tekintve, de teljes mértékben megérte. Ráadásul úgy indultak el Brazíliába, hogy két arannyal és két bronzzal is elégedettek lennének, így ehhez képest a három arany és egy ezüst sokkal jobb eredmény.

 

Az olimpikonok között többen voltak olyanok, akik arról is beszéltek, hogy mennyit adott nekik a szurkolók és a hazai közönség támogatása. Azt is többen hangsúlyozták, hogy sokat jelentett nekik a családjuk támogatása. Katinka családja kint volt Rióban, és sokat jelentett neki látni őket, ahogy sírtak a boldogságtól a győzelmei után, de a hihetetlen fordulattal döntőt vesztő Imre Géza is hangsúlyozta: a családjával való telefonos kapcsolattartás sok erőt adott neki, ahhoz, hogy talpra tudjon állni a csapatverseny előtt. Az egyéniben ezüstérmet (vagy ahogy többen bátorították: „fehéraranyat”), csapatban pedig bronzérmet szerző párbajtőröző végre kimondta: tud örülni a második helyének is, ami annak fényében nagy megkönnyebbülés, hogy sokan aggódtak érte a dél-koreaival vívott elvesztett asszó után.

 

A családi támogatás mellett több örömhírről is beszámoltak az olimpikonok, így például Kenderesi Tamás, aki állítása szerint Rio óta meg sem közelítette az uszodát, elárulta, hogy a legnagyobb ajándékot szülei adták neki a hazaérkezése után, amikor megtudta, a kettő mellé még egy harmadik kistestvére is érkezik. Az erre adott tapsot talán csak az múlta felül, amikor kiderült, hogy a párbajtőr csapatból megismert Somfai Péternek a tervek szerint holnap érkezik a harmadik kislánya. Arról nem esett szó, de egy említés erejéig fontos megjegyezni a mai napon ünnepli születésnapját Csipes Tamara is, aki csapatban gazdagította aranyérmeink számát.

 

Az olimpikonok teljesítménye nemcsak az érmekben mérhető, hanem abban is, hogy ki milyen mélyről tud felállni. És nemcsak arra gondolunk most itt, hogy Csipes Tamara a pozitív kokainteszt utáni eltiltás ellenére állhatott a dobogóra, de ott van Cseh László is, aki hozzátette, hogy azt kellene megtanulnia végre, hogy ne jusson mélypontra, és akkor nem is kellene onnan felállnia. Neki például a 200 pillangó után a közönség támogatásának ereje adott annyit, hogy képes legyen újra formába lendülni.

 

A nehézségek persze sokszor előre láthatóak, így például Szabó Gabriella ismét megerősítette: tisztában voltak azzal, hogy szoros lesz a páros verseny vége, de igyekeztek lélekben is erre felkészülni. És ha már a mélypontokról esett szó, akkor emeljük ki Danutát, a csapattársát is, aki nem sokkal a verseny előtt még gyomorfertőzéstől szenvedett, és mégis képes volt fizikailag, illetve lelkileg és mentálisan is összeszednie magát.

 

A jövőről voltak, akik még nem tudtak biztosat mondani, így nyitva maradt még néhány kérdés, hogy ki lesz ott a következő olimpián. De voltak persze olyanok is, akik egészen biztosan arra készülnek, hogy jobbak legyenek. „Fizikálisan nagyon elfáradtam” - mondta a címét Rióban megvédő kardvívó, Szilágyi Áron. Hozzátette: még nem gondol Tokióra, új ingerekre van szüksége a versenyzés folytatásához. „Kiadtam magamból mindent” - fogalmazott Kapás Boglárka, sokak nagy kedvence, a bronzérem után örömkönnyeivel küszködő, alig 23 éves, csinos reménység, aki leszögezte azt is: mindent meg fog tenni azért, hogy egyszer ő legyen a legjobb.