Tudósításunkat rendhagyó módon a beszélgetés végével kezdjük. Ugyanis kíváncsi voltam arra, vajon hogyan lehet a magyar közvélemény számára még jobban egyértelműsíteni, nemcsak néhány 10 ezer állampolgár problémája a törvényesített földrablás, illetve az ilyen fokú birtokkoncentráció.
Tanka Endre az MTA jogtudományi doktora, Károli Gáspár Református Egyetem emeritus professzora már-már látnoki módon válaszolt; hogy egyértelmű legyen, a kerekasztal-beszélgetés kedden, még azon kormányzati döntés előtt zajlott, amely során hazánk jelenlegi vezetése intézményesített kereteket biztosított a külföldi földvásárlók számára. Szóval, a professzor azt tanácsolta, hogy fókuszáljunk a „földműves” kifejezésre, hiszen annak a jelentése az Európai Unióba történt csatlakozásunk óta jelentősen megváltozott; napjaink „földművese” az az uniós állampolgár, aki megfelelő papírral (végzettséggel?) rendelkezik, és így jogosult arra, hogy magyar termőföldet vásárolhasson.
Minderre az Orbán-kormány coming out-ja előtt figyelmeztetett (azt persze tegyük hozzá, hogy nem első alkalommal, csak valamilyen oknál fogva a magyar társadalom – most még – nem nyitott erre a témára).
Visszatérve a rendezvény konkrét témájára;
a kiinduló probléma, hogy a külföldi és a hazai szakirodalom máig sem tisztázta, hogy az uniós jog hogyan rendezi a tagállamok önrendelkezését az államterületek földjére. Ennek következményeként az EU keleti tagállamait (a Tízeket) a csatlakozási szerződések a közösségi jog számos, súlyos megsértésével kötelezik arra, hogy korlátlan földpiacot nyissanak a szabad tőkemozgás számára, miközben a Centrum országait ez alól mentesítik.
Így fordulhat elő, hogy amíg például a Hollandiában, vagy épp Nagy-Britanniában a termőföld Korona-birtok, addig hazánkban (és a térség országaiban) a tőkének minősül. (Egyszerűen fogalmazva, ha mi elmegyünk Hollandiába, vehetünk sört, de nem vehetünk holland földet, ha viszont egy német-alföldi nyugdíjas jön Magyarországra, ő vehet sört és magyar földet is, és mivel gazdagabb, mint az itteni vetélytársai, ezért magasabb vételi árat is képes megfizetni).
Tanka Endre professzor a probléma kiváltó okát a Tízek beléptetésében látja. Ahogy a könyvéből is kiderül, tudományos kutatások bizonyítják (jellemző, hogy Brüsszel bürokratikus útvesztőjében egy „átlag” ember bizony elvész), a csatlakozási szerződések az EU nyugati, északi és déli térségéhez tartozó 15 tagállamát, továbbá Ciprust, Máltát és Szlovéniát is mentesítik az alól, hogy korlátlan földpiacot nyissanak a tőke szabad mozgása előtt,
viszont a Keleti Tízeket erre kötelezik.
Ez pedig egyértelműen sérti ezen országok szuverenitását, önrendelkezését, amelyet egyébként Alapszerződés 345. cikkelye szavatol.
Mint ismert, hazánk 2004. május 1-én csatlakozott az EU-hoz, és az aláírt csatlakozási szerződésben a termőföldet is tőkévé minősítették, a 10 éves moratórium tavaly járt le, azóta az alibi földforgalmi törvénnyel takarózik a kormány, amelyben egyébként az szerepel (és hangsúlyozzuk, ezt a második Fidesz-kormány szövegezte), hogy a „földműves” egy uniós állampolgár (nem pedig magyar)
Tanka Endre professzor szerint a velünk szembeni többszörös törvénysértés megszűntetése végett
elkerülhetetlen a Csatlakozási Szerződés – az Alapszerződésnek megfelelő – módosítása, felülvizsgálata.
A cél, hogy ne lehessen felszámolni a földtulajdon és a földhasználat nemzeti szabályozásának a kizárólagos hatáskörét. S ez nem is lehetetlen, csak egy politikai döntéstől függ, hiszen a tagállam kormánya az Európai Tanácsnál (ET) rendes felülvizsgálati eljárás kezdeményezésével javasolhatja a fenti módosítást. Ennek az érdemi megvitatásához a kezdeményezőnek az ET egyszeri szótöbbségét, vagyis 16 igen szavazatát kell elérnie. Ezért az eljárás csak úgy remélhet sikert, ha azt nemcsak a Tízek támogatják, hanem a Tizennyolcak közül is legalább 6 tagállam.
Ugyanakkor ez a Centrum érdeke is, hiszen az EU jelenlegi működése – ebből a szempontból mindenképpen – sérti az Alaptörvényt (azt a Lisszaboni szerződést, amelyet olvasatlanul fogadott el a magyar parlament), és előbb-utóbb mindenki sorra kerül; erről kicsit később.
A tőke világhatalmi szerkezetmozgása 2014-től kezdve az EU-ban a nemzetállamok végső felszámolására készül, a TTIP ennek a kiteljesedése – figyelmeztetett az uniós jogok szakértője.
A klasszikus megfogalmazás szerint az állam olyan szervezet,
amely főhatalmat gyakorol egy meghatározott területen élő népesség felett.
Ezzel szemben az uniós tagállam a főhatalmat átruházta az Európai Bizottságnak, a lakosságát a bevándorlás átformálja, most már csak a föld elvesztése van hátra.
Farkas István (ügyvezető elnök - MTVSZ), Tanka Endre, Fidrich Róbert
Fidrich Róbert, az MTVSZ program-felelőse előadásában kiemelte, hogy
a földrablás/zsákmányolás (land grab) egy globális jelenség,
és egyértelműen nemzetbiztonsági ügy az élelmiszertermelő-képesség fenntartása, illetve a természeti erőforrások feletti ellenőrzés megőrzése.
Az MTVSZ, mint a Föld Barátai (Friends of Earth Europe) tagszervezete akkor találkozott ezzel a jelenséggel, amikor az agro-üzemanyagokkal, illetve rajtuk keresztül az energianövények termesztésének támogatásával foglalkoztak. Ennek egyik tragikus példáját most is láthatjuk az Indonéziában pusztító erdőtüzekről szóló híradásokban, de GMO-kkal forgalmazó vállalatok Dél-Amerikában is számos alkalommal permeteznek le földeket, hogy elszennyezzék azokat.
Ugyanakkor Európában egyelőre a termőföld iránti hajsza fő hatóereje a terület-alapú agrártámogatási rendszer, valamint a nyugat-európai és a kelet-európai termőföld árak közötti különbség.
Tisztán látható, a földéhség évszázadában jelentkező kihívásokra csak a közösségi tulajdonban lévő földterület növelésével lehet eredményesen válaszolni.