A portál információi szerint még a potenciális pályázók előtt sem fedték fel, melyik acélműről lenne szó, ami további gyanúra ad okot a tenderrel kapcsolatban.
Bár volt olyan vállalat, amely konkrétan rákérdezett, hogy mégis melyik céget kellene átvilágítani, de azt a választ kapták, hogy az MNV "nem kívánja nyilvánosságra hozni a céltársaság kilétét".
Tehát a pályázóknak úgy kellene ajánlatot tenniük, hogy pontosan azt sem tudják, mi lenne az elvégzendő feladat.
Egyedül a pályázókra vonatkozó elvárások adnak némi támpontot, melyeket azért elég precízen sikerült megfogalmazni. A feltételként megszabott három év alatt 42,75 millió forintos árbevétel kifejezetten konkrétnak tűnik, ahogy az ennél rövidebb ideje működő cégekre vonatkozó 34,2 milliós kikötés is.
Ezek a számok nem igazán hagynak kétséget afelől, hogy egy konkrét cégre írták ki a pályázatot.
A kiírásban a titkolózás ellenére akad némi fogódzó arra vonatkozólag, hogy hazánk mindössze két acélgyára közül melyiket szemelte ki magának az állam: kiderül, hogy a szóbanforgó cég tavaly indított el egy technológiafejlesztési és kapacitásbővítési beruházási programot, és a projekt vonzáskörzetébe Miskolcot is bele kell érteni.
Mivel a két hazai acélgyárból az egyik Dunaújvárosban (ISD Dunaferr Zrt.), a másik Ózdon (ÓAM Ózdi Acélművek Kft.) működik, szinte száz százalék, hogy utóbbiról van szó. Az Ózdi Acélművek ráadásul még 2016-ban jelentette be, hogy 20 millió eurós beruházást hajt végre az üzemben, de éves beszámolójuk szerint a projekt csak 2017-ben indult meg.
Ha tényleg az ózdi cégre fáj az állam foga, akkor az nem lesz olcsó biznisz: az Ózdi Acélműveknél ugyanis már 2016 végén is közel 15 milliárd forintnyi befektetett eszköz volt, ráadásul a társaság épp a közelmúltban vált ismét nyereségessé.
A G7-nek nyilatkozó ágazati szakértők épp emiatt nem tartják valószínűnek, hogy a német tulajdonos (a Max Aicher GmbH) épp most akarna megválni magyarországi érdekeltségétől. De ha mégis, akkor annak valószínűleg borsos ára lesz.
A gazdasági portál szerint Miskolc megemlítése külön érdekes, mivel a borsodi megyeszékhelyen szintén működött egy hasonló, de az ózdinál sokkal nagyobb kapacitású üzem.
A diósgyőri acélművet ugyan rég bezárták, de berendezések és a telephely nagyjából használható állapotban van, és egyes szakvélemények szerint akár újra is lehetne indítani.
Az sem kizárt, hogy a kabinet ilyen terveket dédelget, ám arra is nagy esély van, hogy
mindez csupán egy billegő körzetnek szóló választási ígéret - amitől épp a tetemes anyagi ráfordítás ürügyével lehet majd elállni a választás után -, hiszen Ózd jobbikos vezetésű város, Miskolcon pedig erős beágyazottsággal bír a jobboldali ellenzék.