Mint ismert, november 30-án, hétfőn kezdetét veszi az ENSZ 21. klímacsúcsa Párizsban. Az azt megelőző hétvégén hazánk mellett mintegy 150 országban, Németországtól New York-on és Ausztrálián át a Fülöp-szigetekig, Japánig és Bangladesig 2300 civil kezdeményezésű rendezvényt tartottak. Az első nagy demonstrációt pénteken Melbourne-ben rendezték, 40 ezer résztvevővel.
Demonstráció - emberek nélkül (fotó: twitter)
A megmozdulások célja már rég nem egyszerűen egy környezetvédelmi szlogen megvalósítása,
hanem egy szembenállás kifejezése.
Egy jogos társadalmi reakció, amelyben értésére adják a világot bekebelező, a politikai életet irányító globális gazdasági köröknek, hogy létezik egy határ, amit nem lehet átlépni. Vagy legalábbis, nem lenne szabad...
Párizsban, a klímacsúcsnak otthont adó francia fővárosban is terveztek egy figyelemfelhívó menetet, amelyet azonban nem tarthattak meg a februárig meghosszasított rendkívüli állapot miatt.
Azaz, a franciák az engedélyezett karácsonyi vásárokon, forralt bort szürcsölve költhették az eurójukat, ám szervezetten nem állhattak ki a bolygónkat kizsákmányoló vállalati érdek ellen -
mert a politikai elit megtiltotta azt számukra.
A francia parlament által módosított törvény szerint
szankcionálható minden olyan ember, akivel kapcsolatban komoly ok van "azt gondolni", hogy viselkedése veszélyt jelent, vagy épp ismertségi köre, mondanivalója vagy terve alapján gyanús.
Így az új megfogalmazással olyan embereket is házi őrizetben lehet tartani, akik egy klímameneten szerettek volna részt venni, de ezzel majd ellenzéki tüntetőket, civil aktivistákat vagy épp TTIP-ellenes demonstrálókat is félre lehet állítani.
Sőt, a terrorfenyegetettségre hivatkozva, a rendkívüli állapotot ki lehet hirdetni az egész kontinensre is,
és akkor tort ülhetünk majd azokon a bizonyos európai értékeink felett.
Azt szokás mondani, hogy a felvilágosult Párizs szülte meg vérben a modern Európát, úgy tűnik most a véráztatta Párizs temeti is azt el.
Én büszkén vallom magam európainak, és nem azért tartom szerencsésebbnek a helyzetem a harmadik világ országainak lakosaival szemben, mert látszólag több pénzt tudok elkölteni a karácsonyi vásárokon, hanem mert szerzett jogom a véleményalkotás-, formálás. Reménnyel tölt el, hogy lehetőségem van elmondani az utcán is, a regnáló hatalommal szemben, hogy mi nem tetszik Európában - ezzel alakítva a közös jövőnket.
Most ettől a jogunktól kellene búcsút venni, és amint az látható,