Ahogy az ismert, főként a hazai oktatás jövője, a tanárhiány megoldása és az érdemi bérrendezés érdekében szerda reggel mintegy száz pedagógus kezdett országosan összehangolt polgári engedetlenségbe, több ezren pedig sztrájkba. Ugyanakkor Budapesten több kilométeres élőláncot alkotva diákok is kifejezték nemtetszésüket a közoktatás jelenlegi helyzetével szemben. Elégedetlenségüket csak fokozta, hogy a tankerületek tanárok kirúgásával reagáltak, így tüntetést is szerveztek délutánra a Kossuth térre és a Margit hídhoz, rég nem látott, sokezres tömeget alkotva. Tanárok és diákok is feltűnően nagy számban vettek részt az esti órákig tartó utcai megmozdulásokban, de szülők és más támogatók szintén csatlakoztak hozzájuk. Az ügyük mellett a pedagógus-szakszervezetek és további civil mozgalmak, ellenzéki szereplők is kiálltak.
A tegnap történtek várható hatása, utóélete kapcsán Nagy Attila Tibor politikai elemzőt és Tóth Tamást, az Iránytű Intézet vezető elemzőjét kérdeztük.
Milyen hatással lehet a kormány politikájára a tanárok szerdai tiltakozása? Elképzelhető, hogy engedményeket tesznek a pedagógusoknak, ha egyáltalán reagálnak a történtekre?
Nagy Attila Tibor: A gond az, hogy a tüntetés, de különösen a sztrájkmegmozdulás nem volt elég erőteljes. A tüntetés nem volt jelentéktelen, tehát tisztességgel sikerült megszervezni, viszonylag sok, pár tízezer ember megjelent, ami magyarországi méretben jelentős mennyiségnek számít, ha nem is elsöprőnek. De ha azt nézem, hogy az iskolák mekkora arányban jelentek meg, és voltak a tanárok hajlandók vagy sztrájkolni, vagy polgári engedetlenségben részt venni, akkor nagyon elkeserítő a szám. A tudósítások szerint tegnap több százan vettek részt a munkabeszüntetésben, ehhez képest van az országban nagyjából 140-150 ezer tanár. Elképesztően kicsiny számú pedagógus hajlandó részt venni ezekben.
A tüntetésnél figyelembe kell venni, hogy nemcsak tanárok mentek ki, hanem számos diák, vagy a kormánnyal elégedetlen fővárosi lakos.
Egyelőre radikális változásra nem számítok, arra lehet számítani, hogy a kormány továbbra is azt fogja mondani, hogy az Európai Bizottsággal való megegyezés esetén lehet a tanári béreket tíz százaléknál nagyobb mértékben emelni. Nem érzem olyan erejűnek még ezt a tiltakozást, hogy a kormány olyan mértékben meghátráljon, hogy jelentősebb változtatások legyenek, legjobb esetben szépészeti változtatások várhatók.
Tóth Tamás: Eddig megszokhattuk, hogy a kormány nem igazán engedett az ilyen demonstrációknak, nem igazán szeretnek közös nevezőre jutni, megállapodni, hiszen úgy érzik, hogy ez őket gyengítené.
Azért tegnap azt láthattuk, hogy a szokásosnál nagyobb volt az elégedetlenkedés, és nem a szokásos szereplők vonultak fel, szerintem ez a legfontosabb.
Most nehéz a demonstrációra ráhúzni, hogy azt az ellenzék szervezte. Persze ott voltak ellenzéki arcok, próbálták is a tüntetést összemosni velük, de szerintem ez most nehezebb. Ami viszont számukra szerencsés, hogy a saját bázisuk láthatólag egyetért a kormány kommunikációjával, tehát a szavazótábor nem állt a tanárok ügye mellé. Nem merném azt se mondani, hogy ennek lesz hatása, sem azt, hogy nem, azt gondolom, hogy egy kicsit most azért másabb a helyzet, a kormány rosszabb pozícióban van, mint mondjuk egy évvel ezelőtt.
Miért érezheti úgy a kormány, hogy belefér egy ilyen, rég látott méreteket öltő pedagógus-demonstráció, miközben ignorálja a tiltakozók követeléseit? A taxisoknál például nem is nagyon szokták kihúzni a gyufát a harminc évvel ezelőtti taxisblokád óta.
N.A.T.: A taxitársaságok egy része jóban van az Orbán-rendszerrel, legalábbis nem tudunk arról, hogy rossz kapcsolat lenne köztük. Különösen az egyik fővárosi társasággal, amely láthatóan együtt tud működni ezzel a rendszerrel. A tanároknál nem ez a helyzet,
a kormány és a Fidesz úgy látja, hogy a tanári tiltakozások miatt nem fog jelentősen esni a népszerűségük.
Kipróbálták, hiszen a választások előtt is voltak sztrájkkezdeményezések, tüntetések, ennek ellenére kétharmados többséggel nyerte meg a választásokat. A Fidesz azt gondolhatja, hogy a tanártüntetés vagy a polgári engedetlenség nem jelent politikai veszélyt számára, ezért mehet tovább úgy a verkli, mint eddig.
T:T.: A taxisoknak sokkal erősebb az érdekérvényesítő képessége, igazából az ő lobbistáik bírnak olyan erővel és van olyan összeköttetésük, amivel sokkal jobban tudják érvényesíteni az akaratukat. Arra, hogy a tanárokkal ezt miért merik megtenni, szerintem logikus válasz nincs, hiszen ez nemcsak politikai kérdés, ez tényleg az ország hosszú távú jövőjét befolyásolja. Abban nem vagyok biztos, hogy a tankerületek döntése első körben jóváhagyást kapott, akár miniszteri szinten. Úgy gondolom, hogy
ez egy hibás tankerületi döntés volt, amiből aztán nem tudott már visszalépni se a Belügyminisztérium, se a kormány, ezért robbant ki ez a demonstráció.
Ha továbbgyűrűzne a tanárok tiltakozásspirálja, elérhetnek látványos eredményeket, ki tudják csikarni a kormányból a követeléseiket? Az eddig látottak mellett volna még más eszköz is a pedagógustársadalom kezében?
N.A.T.: Ha sokkal több tanár hajlandó volna csatlakozni ezekhez a megmozdulásokhoz, és olyan sztrájkba, polgári engedetlenségbe belekezdeni, ami valóban fáj az országnak, tehát napokon-heteken át tartó, igazi sztrájkba. A szülők nem tudnák hova tenni a gyerekeiket, az iskolákban nem volnának hajlandók fogadni őket. Ez egy komoly társadalmi-politikai problémává válna az ország és a kormány számára is, hiszen a szülők dühösek lennének, és azt kérnék az érintettektől és az államtól, hogy ezt oldja meg valahogy.
A társadalom és főleg a kormány ingerküszöbéig ez akkor csapódna le, ha nagyon sok iskolában egyszerűen megállna az élet, hangsúlyozom, nem egy-két órára, nem is egy napra, hanem hosszú napokra vagy akár több hétre. Ebben az esetben sok szülő lehet, hogy nem tudna elmenni a munkahelyére, csökkennének az állami bevételek ebben a súlyos helyzetben. A kormányból így ki lehetne csikarni komolyabb engedményeket, de ehhez több tízezer résztvevő kéne minimum.
Viszont most a kormány tud arra hivatkozni, hogy rosszabb a költségvetés helyzete, ez igaz is, csak kissé túlköltekeztek a választások előtt. A bérrendezés mellett a tanároknak más követeléseik is vannak, a Nemzeti Alaptantervvel, a túlméretezett tananyaggal kapcsolatban, köztük tartalmi kifogásokkal. Ezek korrigálása nem kerülne pénzbe, legalábbis csak minimális anyagi ráfordítása lenne, ilyen a tanári munkaterhek csökkentése, vagy a portfólió elhagyása. Tehát a tanárokat nem pusztán a pénz érdekli, hanem vannak szakmai problémáik is. Azt gondolom, ha sokkal többen vennének részt a sztrájkban és a polgári engedetlenségben, ezeket el is érhetik. A központi költségvetést elnézve viszont nem túl nagy a mozgástér radikális tanári béremelésre, főleg úgy, hogy a kormány most a Vodafone megvásárlásába kezdett, és a nyugdíjaknál az inflációkövetőnél kicsit nagyobbat emelnek. Bár, ha a kormány felvesz még plusz hitelt, elvileg meg lehetne oldani.
T.T.: Annyit a tanároknak már sikerült elérniük, hogy egy polgári engedetlenségért már nem jár ezután kirúgás. Azért tegnap is láthattuk, hogy elég sokan csatlakoztak ehhez a kezdeményezéshez, és itt már se a tankerületek, se az iskolavezetés nem mer majd olyan erővel fellépni, tehát szerintem a sztrájkhoz való joguk biztosan bővül, még ha papíron nem is, a valóságban nem lesz ekkora retorzió érte. Az egyértelmű, hogy a kormánynak pénzt kell adnia, be is ígértek egy tíz százalék körüli emelést, abban viszont nem vagyok biztos, hogy ennél sokkal többet fognak adni a pedagógusoknak.