(Figyelem! Ez egy véleménycikk! A leírtak nem feltétlenül tükrözik a teljes szerkesztőség álláspontját, de fontosnak tartjuk, hogy helyt adjunk a kulturált és logikusan érvelő, vitaindító véleményeknek is.)
„Ki hol volt, amikor először hallotta az őszödi beszédet?”
– kérdezte Orbán Viktor az őszödi beszéd elhangzásának 15. évfordulójakor a Facebook oldalán. Nem gondolom, hogy ez a pillanat beégett volna a magyar polgárok emlékébe. Az egyéni emlékezeteknél ebben az esetben sokkal fontosabb, hogy a magyar közvélemény miről szólt vagy szólhatott volna 2006. szeptember 17-én. Azon a vasárnapon ugyanis a jelenkori magyar történelem egyik legemelkedettebb eseményére került sor Budapesten. Aznap avatták boldoggá Salkaházi Sárát a Szent István Bazilikában, hazánkban 1000 év után az első hasonló ceremónia keretén belül, ahol Schweitzer József rabbi is méltató beszédet mondott. Ennek az ünnepnek az üzenetétől fosztották meg az országot azok, akik aznapra időzítették az őszödi beszéd nyilvánosságra hozatalát.
A tizenöt éves évfordulóra, amelyre a Fidesz úgy készült, mintha rajta és legbelsőbb táborán kívül ez az esemény bárkit is foglalkoztatna még napjainkban: debütált az őszödi beszéd kiszivárogtatásáról készült 800 millió forintos játékfilm előzetese is. Akkor talán nagyobb lázba hozta volna az országot ez az évforduló, ha azóta alig történt volna említésre méltó esemény a hazai politikában, de mivel az esetben egy sokkal boldogabb ország lehetnénk, valószínű, akkor pedig azért nem izgatott volna sokakat éppen az őszödi beszéd. Így azonban olyannak sikerült kissé ez a propagandabéli emlékeztető dömping, mintha a Rákosi-rendszer kellős közepén Gömbös Gyula miniszterelnökségének „rémtetteivel” riogatták volna a nagyérdeműt. De szolidabb hasonlatként megteszi az is, ha egy nyugdíjas körhöz hasonlítom a fideszes öregfiúk egyesületét, akik a táncdalfesztiválok slágereivel kedveskednének az unokáknak a Spotify heti top10 helyett.
„Tizenöt éve volt, nézzünk inkább előre?” – osztotta meg a miniszterelnök péntek reggel szokásos rádiónyilatkozatában vívódását. Ugyan, miért sietnétek, addig majd a múltban élünk! Kálomista Gábor munkaköri kötelességből ragadt bele még ebbe a közelmúltba, mert ő az egyik producere a beszéd kiszivárogtatásáról szóló, vélhetően remekbe szabott játékfilmnek. Ütős üzenete lesz majd az alkotásnak, ha Kálomista így emlékszik vissza az akkori miniszterelnökre: „Gyurcsány Ferencre úgy gondolnak [a mai harmincévesek], mint egy jópofa gitározós srácra, aki néha a diszkóban is megjelenik. Holott szerintem ő követte el a rendszerváltás utáni időszak legnagyobb politikai bűncselekményeit”. Bár valóban ne követtek volna el azóta nagyobbakat!
A kormányzati propaganda részéről a trianoni jubileummal vetekedő megemlékezések hevében a m1 még a teljes őszödi beszédet is lejátszotta a Híradó keretén belül. Izgalmas vállalás ez a propaganda részéről, amelynek kimenetele kétes. A Fidesz (és esetleg a DK) elvakult hívein túl legtöbbünknek az őszödi beszéd nem önmagában szól, hanem máris képzettársításokat és összevetéseket hív elő.
A 2006-os országgyűlési választások miatt bevetett trükkök százaihoz képest ma a kormányzás mögött fondorlatos tervek ezrei sejlenek fel választási időszak nélkül is. Egy apróság az óceánból az a szintén múlt péntek reggeli adattrükközés, amelynek köszönhetően Orbán Viktor azt nyilatkozhatta, hogy ezer alatt a kórházban ápolt koronavírusos betegek száma. Az valójában meghaladta az ezret, de ha az összes ápoltból kivonták a lélegeztetőgépen kezelteket, akkor valóban „bezuhant” ezer alá a létszám, mégpedig 999-re. Még a Magyar Távirati Irodát is megvezette a kormányzati tájékoztatás Orbánnal az élen. És hol van még ehhez a nem létező sorostervezés, a nem létező oltási tervvel egyetemben!
És ha már a trükkök százai, más párhuzam is van az akkori és a mai valóság között: „Az isteni gondviselés, a világgazdaság pénzbősége, meg trükkök százai, amiről nyilvánvalóan nektek nem kell tudni, segítette, hogy ezt túléljük” – mondta akkor Gyurcsány Ferenc. Az isteni gondviselés működéséről természetesen másként vélekedek, de a NER nyakunkon csücsülésének fő oka szintén nem saját zsenialitása, hanem a világgazdaság, azon belül is az uniós pénzek bősége.
Nagyon tanulságos a mára nézve az őszödi beszédből az a motívum is, amikor Gyurcsány Ferenc az állami szolgáltatások igazságtalanságán dühöng. Az pedig különösen kényes, amikor azon fakad ki, és igazságtalanságnak nevezi azt, hogy mióta miniszterelnök lett, az édesanyja jobb szolgáltatást kap a kórházban. Az egyszeri választó erre maga elé meredhet, eszébe juthat a mi lábunkon a saját lábára álló Orbán Ráhel és a teljes Orbán-rokonság, és egyetértően bólogathat a korábbi miniszterelnökkel. Mert ez tényleg igazságtalan, és valóban az állami rendszerek belső korruptságait feladata megszüntetni a politikának, nem pedig intézményesíteni azokat. Kollégiumokat építeni például a társadalmi mobilitásért, mondta tizenöt évvel ezelőtt Gyurcsány, áthallásos ez is.
Nagyon fontos tendereket nyernie Mészáros Lőrincnek, nagyon fontos az is, hogy a színművészeti egyetemen a fideszes holdudvar nagyjai is megcsillanthassák tudásukat. Fontos a 121-ik kormányzati plakátkampány milliárdokért. Fontos az, hogy állampolgárságot kapjanak az Orbán-család más esetben migránsnak minősülő üzleti partnerei. Fontos szintén, hogy újra fideszes lett a Magyar Nemzet. Nagyon fontos természetesen az is, hogy egy nőket jelölő szó, az anya mellett az alaptörvényben is ott szerepeljen, hogy az nőt jelöl. Fontosak a stadionok, a kilátók a szatmári síkra, vagy a Hugo Boss öltöny Boldog Istvánnak, a ménesbirtok pedig Lázár Jánosnak. Ugyanennyire fontos az is, hogy az őszödi beszéd tizenötödik évfordulójáról méltón megemlékezzünk. Fontosak mind egytől egyig, de egyik sincs benne az ország első száz legfontosabb ügyében.
Megemlékezhetne Orbán Viktor úgy az őszödi beszédről, hogy közben végre a jövőbe is pillanthasson: váltsa valóra azt, amire ott a korábbi miniszterelnök buzdított. Mert az ország már nagyon megérdemelné, hogy végre tényleg az első száz legfontosabb üggyel foglalkozzanak a politikusai.