Szily László szerintem az egyik legtehetségesebb magyar újságíró, még akkor is, ha az esetek többségében a világból ki lehet kergetni a véleményével. De mégis, valahogy úgy írja meg, hogy biztosan rákattintasz, akkor is, ha már előre tudod, hogy egy vesszővel sem fogsz egyetérteni. A véleménycikkekben utazó publicistáknak azonban ritkán áll jól az oknyomozás. Tudom, mert ebben a cipőben járok én is. Néha ilyennel is kell foglalkozni, mert szembe jön egy ügy, aminek muszáj utánamenni - de ilyenkor az embernek minden önmérséklet tartalékát elő kell szednie a spájzból, ha legalább nagyjából objektív akar maradni. Ami nem könnyű, mert a mi fajtánk azt szokta meg, hogy majd' mindenről sarkos, kemény véleményt formáljon. És ilyenkor könnyű túltolni a bicajt. Szilyvel pontosan ez történt most.
Mert, mit is derített ki? Azt, hogy van egy kárpátaljai hírportál, amit egy Jobbikhoz közel álló emberek által működtetett alapítvány finanszíroz - amit amúgy sem az alapítvány, sem a portál nem tagadott, mikor megkereste őket. Rühellem, mikor valaki úgy ír, vagy nyilatkozik egy ügyről, hogy diszkréten elhallgatja saját érintettségét. Úgyhogy én sem teszem. Ennek az alapítványnak a felügyelő bizottságában tag vagyok én is. A döntésekben nem veszek részt, de nyilván tudok róluk. Bencsik Jani barátomék megkértek, hogy dolgozzunk együtt egy olyan alapítványban, aminek az a célja, hogy határon túl működhessenek jó hírportálok. És szerintem pontosan ez is történik.
Ennyit tudott meg a 444, és ha ennyit ír meg, az teljesen okés is lenne. Az olvasók pedig eldönthetnék, hogy a KárpátHír szerkesztési gyakorlatában mennyire látszik meg, hogy a finanszírozó alapítványt Jobbik-közeli emberek működtetik. De, sajnos ezen a ponton lódult meg az a bizonyos canga. Mert,
ha valami "jobbikos", és Ukrajnában van, akkor bizonyára csak putyinista lehet.
Hiszen a Jobbikot is az oroszok pénzelik, különben is Kovácsbéla. Szóval erre kell, muszáj kifuttatni a történetet.
Szily tehát szorgalmasan kigyűjti a portálról a "putyinista propaganda híreket". És itt fordul át az egész egy olyan szuperatlantista karikatúrába, amit egy virtigli ruszki propagandaoldal sem írhatott volna meg szebben. Mert szerinte az égvilágon minden moszkvai ukázra születik, ami egy kicsit is szembemegy a demokrácia és európaiság ukrán védőbástyájának mítoszával. Az is, ha leközlik a kelet-ukrajnai lázadók közleményét, ami szerint amerikai zsoldosok vannak a másik oldalon. Hogy
ugyanúgy írtak arról is, hogy Putyinék negyvenezer katonát vontak össze a határon, és 1600-an el is estek a donyecki harcokban,
az valahogy nem tűnt fel. Az is orosz propaganda, ha közölnek egy olvasó által beküldött fotót a záhonyi határátkelőnél várakozó katonai szerelvényekről. Csak a cikk aljáig kellett volna letekerni, hogy megtalálja a hivatkozást a hadgyakorlatról szóló hivatalos magyarázatra, amely szintén kimarad a bizonyító erejűnek szánt válogatásból. Szily tűéles szemmel kiszúrt egy olyan hírt is, ami valóban az oroszok véleményét tükrözi, - és, amelyet számos nagy hírügynökség, többek közt az MTI is átvett. Ez nem más, mint Putyin egyik nyilatkozata a kelet-ukrajnai háborúról, amit az egész világsajtó közölt, mivel bármennyire is ő Sátán földi megtestesülése, Vlagyimir Vlagyimirovics mégiscsak Oroszország elnöke.
Az igazi ékkő a kárpátaljai kettős állampolgárok vegzálásáról szóló hír, ami egyrészt MTI-s anyag volt - másrészt a cikkben található link
nem is a KárpátHírre, hanem a Kárpátinfóra mutat,
ami egy teljesen másik portál.
Személyes kedvencem a kárpátaljai fiataloknak aránytalanul nagy számban postázott behívókról szóló cikk. Az ügyről egy nappal korábban én írtam az Alfán - a forrás pedig egy ukrán oldal volt. Nem, nem putyinista propaganda portál, hanem a kijevi kormánypártok szövetségesének, a KMKSZ-nek az ukrán nyelvű orgánuma. Hogy a hírt azóta minden magyarázat, vagy cáfolat nélkül törölték, az jóval többet mond el a KMKSZ-hez közel álló média független objektivitásáról, mint a KárpátHírről.
Amúgy igen, Európa-szerte, Ukrajnában és Magyarországon is működnek lájkvadász orosz propaganda portálok. Mi is felhívtuk rá a figyelmet, hogy ezeket célszerű erős forráskritikával kezelni. Nem azért, mert mindig, mindenben hazudnak. Hanem azért mert számos esetben közölnek igénytelen, fél-és negyedigazságokra épülő "híreket", amelyeknek ugyan jó, ha a fele igaz, de szépen visszaigazolják azt az egybites világképet, amelyet az olvasóra akarnak erőszakolni. Pont olyanokat, mint ez az elcseszett 444-es cikk..