- Dancsó Péter a kampánycsapatod tagja?
- Nem, dehogy.
- És nem is lesz?
- Nincs ilyen terv.
- Pedig azzal, hogy kihívott téged, lényegében rácsatlakozott a főpolgármester-jelöltségedre, és ezzel egy csomó fiatal figyelmét hívta fel arra, hogy egyáltalán van egy ilyen dolog, és hogy te elindulsz a választáson.
- Így van, és szerintem ez tök jó. Tervezem is, hogy reagálok rá, és a kampányon belül keltünk egy kis metakampányt Dancsó és Puzsér között.
- És ki az, aki valóban része a csapatodnak?
- Nem szeretnék neveket mondani.
- Egy nevet már biztosan tudunk.
- Kit?
- Zaránd Péter a kampányfőnököd.
- Ja, igen. Ezt ugye onnan tudjátok, hogy a Momentum Mozgalom, amelyben korábban Péter dolgozott, kiszivárogtatta ezt – nem is akárhol: a Népszavában. Azért elég sokat elmond arról, hogy merre tart ez a párt, hogy a Népszavának súgnak információkat a kampányomról. Elkeserítő látni ezt. Zaránd Péter csatlakozása számomra visszaigazolás is: onnan veszem fel, és viszem tovább a fáklyát, ahol azt a Momentum elejtette.
- Mit ejtettek el?
- A NOlimpia-kampányt követő hetek nagyon felpezsdítőek voltak. Jó volt hallgatni, hogy itt egy fiatal szerveződés, amely az egész politikai osztályt érkezett kihívni, mert az egész politikai osztályt felelősnek tartja az elmúlt huszonnyolc évért. Nyilván eltérő mértékben: az LMP és a Jobbik kevésbé, az MSZP meg a Fidesz inkább – de mindenki felelős. Ezt ők akkor nagyon jól és hitelesen fogalmazták meg. Az eliten kívülről berúgni az ajtót, és számon kérni a komplett elitet: ez valami kurvára rock'n'roll volt.
- És mostanra elveszett a rock'n'roll?
- Se híre, se hamva. A Momentum azóta rálépett ugyanarra az útra, amelyet az elmúlt harminc év minden elitellenes kezdeményezése bejárt: jön egy mozgalom alulról és kívülről, amely szert tesz némi erőre az elit leváltásának igényéből, aztán ezt az erőt arra használja, hogy befészkelje magát az elitbe.
- És te nem leszel ilyen?
- Én nem.
- Eddig mindenki ezt ígérte.
- Ez igaz. Csakhogy ezek mind hivatásos politikusok voltak. Én nem vagyok az.
- De hát most lépsz politikai pályára, és ha megválasztanak Budapest élére, akkor te is hivatásos politikus leszel.
- Nem leszek. Választott tisztségviselő leszek, és mindörökké vissza fogom utasítani, ha politikusnak neveznek. Tudjuk, kik a politikusok: a csillagokat lehazudják az égről, megígérnek mindent és még egyszer annyit, aztán soha semmit nem tartanak be.
Gyűlöletet keltenek, bujtogatnak, magyart a magyar ellen uszítanak, a huszadik századi sebekbe savat csöpögtetnek. Káderbázisuk van, melynek a pozícióba kerülését kizsarolják a politikai osztályból.
Gazdasági holdudvaruk van, amely kampánypénzekkel látja el őket, cserébe ha hatalomra jutnak, ők látják el ezt a holdudvart állami megrendelésekkel. Média- és értelmiségi elitjük van, amely nyilvánosan alájuk kérdez, és minden körülmények között megvédi őket. Egyedül abban emlékeztetek rájuk, hogy én is megpályázok egy közhivatalt, ahogy ők is szokták. Az összes többi feltételt, amelyek ma Magyarországon valakit politikussá tesznek, nem teljesítem, és nem is fogom.
- Azért olyat hallottunk már nem is egyszer, hogy „én nem politikus vagyok, hanem szakértő” vagy, hogy „az én kormányom szakértői kormány”. Ez is eléggé elhasznált lózung.
- Csurka István mondta, hogy „a szakértelem egy bolsevik trükk” – és szerintem világos, mi értett ez alatt. Az elmúlt huszonnyolc évben egyetlen szakértőt sem láttunk a politikában. Ezek a figurák egy másodpercig sem bizonyítottak semmit a piacon. Hivatásos politikusok voltak, akik elbábozták, hogy valamiféle ideológiák felett álló szakmaiságot képviselnek, amelyben ugye „csakis a számok számítanak”. Csakhogy valójában nagyon is volt ideológiájuk: a neoliberalizmus.
- Tehát akkor létezik politikusok nélküli politika?
- Persze. Attól, hogy politikával foglalkozom, még nem leszek politikus. Ha ti szeretitek a gyerekeket, akkor ez egyértelműen közös tulajdonságotok a pedofilokkal – csakhogy ettől még nem lesztek pedofilok. Nos, én úgy vagyok politikus, ahogyan ti pedofilok.
- Akkor azért nem vagy politikus, mert nem vagy hataloméhes és korrupt? Ez elegendő definíció?
- Messze nem csak erről van szó. Az igazán súlyos probléma az, hogy ma már nincsenek se kultúraformáló, se politikaformáló erők. A szellem, az ideológia és az autonóm vízió rohamosan szorul ki a világból. Ma egy kulturális szereplő már nem a belső hangot követi, hanem a lájkokat vadássza – a politikai szereplő pedig még ennél is rosszabb: dislike-okat minimalizál. Szabályosan retteg attól, hogy amit mond, az esetleg bárkiben is ellenszenvet kelthet. A jelenkor nagy politikai ideája a legkisebb elutasítottság eszménye. A politikus mindig és mindenhol úgy nyilvánul meg, ahogy szerinte a közönsége őt hallani akarja. Láttam egy felvételt, amelyen Kunhalmi Ágnes a külvárosi választókörzetében élő emberekhez tájszólással beszél. Csakhogy mi hallottuk elégszer Kunhalmit, és pontosan tudjuk, hogy nincs akcentusa.
Az igazi baj ezzel az, hogy aki igény szerint bármilyen tud lenni, az valójában semmilyen. Az ilyen semmilyen politikusokból aztán soha nem lesznek államférfiak.
- A politikai elit azért viselkedik így, mert ezt tartja a mai közéletben a sikerhez vezető útnak. Ha igazuk van, te viszont máshogyan akarod csinálni, akkor nem vagy eleve kudarcra ítélve?
- A kapitalizmus legfőbb tézise, hogy keresd a piaci rést, gyárts olyasmit, ami nincs a piacon, és sikeres leszel. Amit én kínálok, abszolút hiánycikk. Nincs is más dolgom, mint mindenben és mindig az ellenkezőjét tenni annak, amit a politikai osztály előad. A korszellem kommersz terméke valóban a semmilyenség, csakhogy ebből jelenleg hatalmas túlkínálat mutatkozik, a valamilyenség helyén pedig óriási vákuum képződött. A politikától elforduló, pártpreferenciával nem rendelkező választók aránya elképesztően magas. Aki elsőként kitölti a valamilyenség-vákuumot, az kihívhatja ezt a semmilyen elitet. Ahogy Olaszországban Beppe Grillo tette.
- Te lennél a magyar Beppe Grillo?
- Én nyilván a magam módján akarom ezt megvalósítani. Mindenesetre abban a tekintetben, hogy alapvetően elitellenes és balos vagyok, ugyanakkor nem osztom a kultúrbal multikulturalizmusba vetett vakhitét, meg a genderideológiával kapcsolatos naiv idealizmusát, valóban vannak közös vonások Beppe Grillóban és bennem. Az én baloldaliságom a globális szolidaritásról, és nem a Starbucks-kávézók vendégeinek felszabadításáról, az én liberalizmusom az egyenlő jogokról, és nem az előjogokról szól.
- A programod meg a Sétáló Budapestről. És egyedül csak erről. Ennek a városnak van még ezen kívül ötven másik problémája. Ezekre nem is akarsz megoldást kínálni?
- Ha teszek ötven ígéretet, akkor azok bármelyikének a betartására egy az ötvenhez lesz a választók esélye. Nekem egy ügyem van, ezt képviselem, erre kérek felhatalmazást. Ha a hazai politikában minden pártnak volna néhány ilyen ügye, akkor ezek mentén kialakulhatnának értelmes konszenzusok. Csakhogy nincs nekik. Mindössze identitáspolitikájuk van, ami egyedül arra jó, hogy összetartsa a saját szektájukat, amit aztán rá lehet uszítani a rivális párt táborára. Én ezt a politikai kultúrát kívánom meghaladni.
- De aki nem ígér semmit, arra miért érdemes szavazni?
- Épphogy az ötven ígéret a semmi, és az egyetlen ígéret a valami. Ha egyetlen vállalásom van, az kőkeményen számon kérhető lesz rajtam. Én nem úgy működöm, mint Tarlós István, aki pár éve felvetette a dugódíj ötletét, majd amikor kiderült, hogy az autósok köréből jönnek a dislike-ok, ő egyből visszakozott arra hivatkozva, hogy „a budapestiek ezt nem akarják”. Nyilvánvalóan az autósok nem akarták, ők azonban egy igen nagy érdekérvényesítő képességű csoport. Aztán amikor én előjöttem azzal, hogy az autókat egy az egyben kitiltanám a város belső részéből – ami ugye dugódíj a dugódíjadik hatványon – akkor négy napra rá ez feltűnt Tarlós programjában is. Ki és hogyan mérte le négy nap alatt, hogy a budapestiek ezt mégis akarják? Esetleg Tarlós István hirtelen elkezdett hinni az autómentes belvárosban? Vagy ott van Horváth Csaba, aki váratlanul ráébredt, hogy a főváros legnagyobb problémája a légszennyezettség. És erre most jött rá.
Mit gondolnak, mit képviselnek, mihez értenek ezek az emberek? Miféle szakértelemről van szó? Valójában nem gondolnak ők semmit sem a világról. Most úgy érzik, hogy ez a téma gerjed, úgyhogy azonnal lenyúlják.
- Ha már Horváth Csaba és a baloldal: a minap az ATV-ben szerepeltél, a műsorvezetők pedig mintha egyenesen meg lettek volna sértődve, hogy egyáltalán el merészelsz indulni a választáson.
- Csak az ő networkjüknek szabad elindulni mindörökké. Inkább az ő networkjük jelöltje veszítsen Tarlós Istvánnal szemben, mint hogy bárki más nyerjen. Ezt ők így gondolják: örökbérletük van veszíteni a nemzeti együttműködés rendszerével szemben. Elveszítettek egymás után három választást kétharmaddal, jövőre ehhez hozzátesznek még kettőt, de ők soha nem lépnek vissza senki javára, mindörökké ők a baloldal, ők a „demokratikus oldal”, ők üvöltik négy égtáj felé, hogy „összefogást”. Ha bárki elindul rajtuk kívül, az megosztja a baloldalt – mondják ahelyett, hogy eltakarodnának végre. Abban a pillanatban, amikor eltűnne a posztkommunista network, a nemzeti együttműködés rendszere azonnal bedőlne, hisz megszűnne az antitézise, és végre meg tudna képződni az alternatívája – csakhogy ezek nem engedik. A huszadik század túszul ejtette Magyarországot: nem léphet a huszonegyedikbe. Ez nem pusztán a Fidesz műve, hanem a teljes elité: a KDNP-é, az MSZP-é, a DK-é.
- Az erőteljesebb karaktergyilkos kampányok mintha az ő oldalukról indultak volna most veled szemben.
- Kapom mindkét irányból. Azt hiszem, amíg két oldalról mocskolnak, addig jól csinálom. A vészcsengőnek akkor kell jeleznie a fejemben, ha azt látom, hogy valamelyik oldal elkezd dörgölőzni, mert az sem a barátságuk jele lesz, hanem hogy össze akarnak NER-ezni, MSZP-zni, Gyurcsányozni – ismerjük ezt. A komplett elitet kell leváltani, ha lesznek ebben szövetségeseim, akár egy Jobbik, egy Momentum, egy LMP azt mondja, hogy megtalálja a maga identitását a centrumban meg a Sétáló Budapest programjában, én örülni fogok nekik. De ha ők úgy gondolják, hogy inkább az elittel tartanak, akkor az ő sorsuk is az lesz, ami a Fidesz, a KDNP, az MSZP és a DK sorsa: velük együtt kell majd elsöpörni őket, amikor jön a rendszerváltás. Ez a rendszerváltás ugyanis előbb-utóbb el fog jönni – ennek azonban feltétele, hogy a kormányváltás ellenzékváltással is járjon, különben Orbán Viktor menthetetlenül visszatér.
- Új pártok megjelenésére vagy az MSZP és a DK megszűnésére gondolsz?
- Úgy képzelem a nemzeti együttműködés végét, hogy jön egy mozgalom alulról, és elsöpri azt az ellenzékével együtt. Ez a mozgalom aztán kettészakad – ez lesz az új jobb- és baloldal.
- Ennek azért egyelőre nem látszanak a jelei.
- Nem, mert a balliberális network ezt semmilyen módon nem engedi megképződni, minden eszközével küzd ellene. Amint valami elkezdene alulról megszerveződni, már ott is van Szanyi, hogy összeszanyizza, Gyurcsány, hogy összegyurcsányozza.
Ők a huszadik századot akarják folytatni, csak más végeredményt szánnak neki, mint az orbáni kétharmad. Nem akarják meghaladni a holokauszt és Trianon sérelmeit, a kultúrharcot, a hideg polgárháborút, amelyben élünk, és amely felőrli az ország életerejét.
Mi, magyarok két dolgot tudunk magunkról. Az egyik az, hogy gyűlöljük egymást: jobb és bal, antikommunista és antifasiszta, népi és urbánus. A másik az, hogy annál azért korruptabbak vagyunk, hogy mindent felszámoljon ez a gyűlölet. Az egyetlen szerencsénk, hogy a piacos seftelés, az összekacsintás, a „majd azért okosba’ megoldjuk” mentalitása ezt nem engedi. Orbán és Gyurcsány is nagyon jól megférnek egymás mellett az Országgyűlésben – ők sem akarják kicsinálni egymást. Ha Orbán Viktor úgy akarná, Gyurcsány már a sitten ülne – csakhogy nagyon hiányozna mellőle a sokkal rosszabb alternatíva, amely lám, most is ott toporog hataloméhesen az ellenzékben. Ugyanakkor Orbán üzen is azzal, hogy Gyurcsányt szabadlábon hagyja: íme, ebben az országban bármi megúszható – Orbán Viktor pedig az utódjától ugyanerre a nagyvonalúságra számít. Én a korruptsággal és a törzsi gyűlölettel egyaránt szemben állok, ezek helyére szeretnék európai referenciákat állítani.
- A forgatókönyv viszont szinte borítékolható, jön majd a szokásos baloldali casting, aztán végül csak el fognak indítani valakit Tarlóssal és veled szemben. Lehet ezzel kezdeni valamit?
- Százszor és ezerszer el kell mondani, hogy a szoclib network jelöltjének vissza kell lépnie, hogy esélyt adjon Tarlós leváltására.
- Ha valahol, akkor talán épp Budapesten még erős bázissal bírnak.
- Én nem fogok visszalépni az MSZP-DK javára, ez biztos. Azért jöttem, hogy leváltsam az elitet. Miért én lépjek vissza?
Harminc éve itt ülnek a nyakunkon. Itt voltak, elkúrták, itt maradtak, összehegesztettek három kétharmados többséget Orbánnak, de újabb és újabb esélyt akarnak. És csak ők, és mindörökké csak ők. Harminc éve basszák el az országot, nem engedik kivakarózni ebből a mocskos polgárháborúból meg a nyomorult posztkádárizmusból. Most már lépjenek vissza ők! Még egy esélyt akarnak? És hányan akarnak még egy esélyt adni nekik? Úgy értem, hatvanéves kor alatt.
Most még lehet, hogy lesznek annyian, hogy Tarlós Istvánt a pozíciójában tartsák. Aztán majd meglátjuk, hogy öt vagy tíz év múlva lesznek-e még annyian. El kell kezdeni lebontani a régi struktúrát, de ehhez előbb meg kell érteni azt. A régi struktúra kétpólusú, úgyhogy mindkét irányba ütni kell. Ez egy kétfrontos harc, ha valaki erre nem hajlandó, az a helyén tartja ezt a világot. Schiffer András erre tett kísérletet – aztán hátralépett. Ma már senki nincs a magyar politikában egyenlő távolságra Orbántól és Gyurcsánytól.
- A mai LMP sem?
- Mi ez a mai LMP? Demeter Mártát nemrég még nem is akarták felvenni a pártba, most meg már ő a pártelnök. Kik ők? Mik ők? Mit gondolnak ők? Gondolnak bármit is?
- Potenciális támogatóid.
- Remélem, annyira identitástalanok, hogy lehet nekik identitást adni. Remélem továbbá, hogy annyira meg nem azok, hogy visszarettenjenek, ha valamiféle identitást látnak magukhoz közeledni. Az indentitás ugyanis óhatatlanul szavazatokat visz el, hiszen bármit gondolsz is a világról, lesz olyan ember az országban, aki azt másként gondolja. Ebből fakad a politikai osztály semmilyensége. Semmiről sem szabad határozott álláspontot megfogalmazniuk, mert azzal nem lehet szavazatot maximalizálni. Életérzés, fémkeretes szemüveg, szép öltöny, visszafogott stílus - úgy működnek, mint a reklámok. Ehhez képest ha jön valaki, aki képvisel valamit, a politikai marketinges rögtön tiltakozik: „úristen, hát ez szavazatokat vihet el”. Így rontotta meg a marketingkaszt a Momentumot is. Jót akartak, de legalábbis akartak valamit – ma már semmit.
Én egy dologra fogok figyelni a következő év során: mindig épp az ellenkezőjét kell tennem annak, amit a politikusok csinálnak – és nem tévedhetek.
Amikor ők hazudoznak, hiteles analízist kell adni, amikor ők seftelnek, el kell számolni, amikor ők zárt ajtók mögött tárgyalnak, nyilvánosan kell feltételeket szabni, és minden részletet kirakni az internetre. Ha uszítanak, árkokat kell betemetni, ha ígérgetnek, felelősséget kell vállalni. Ha csak erre figyelek, nem baszhatom el.
- Ha Puzsér Róbert megnyeri a választást, utána is neki fog menni Vágó Istvánnak, Juhász Péternek, vagy a puzsérságod, a kulturális küldetésed háttérbe szorul?
- Ha főpolgármester leszek, akkor a kulturális pankrációt fel fogom függeszteni a mandátumom idejére. Tudomásul kell venni, hogy aki ilyen pozíciót vállal, az az emberek megbizatását képviseli. A hivatalban töltött évekre át kell lényegülnöm a Sétáló Budapest programjának eszközévé. Ha ez sikerül, jó főpolgármester leszek, ha nem, akkor nem. Hiába lesz igazam Vágó Istvánnal, Orbán Viktorral, Kövér Lászlóval, vagy ki tudja ki mindenkivel szemben – valójában nem lesz igazam. Én ott ugyanis nem magamért állok majd jót, a konfliktusaimmal pedig árthatok a programomnak. Egy választott vezetőnek konszenzusra, együttműködésre kell törekednie.
- Tehát csak a programodra koncentrálsz majd.
- Igen, az egyetlen programpontra, amely jól számonkérhető lesz rajtam. Igényelni fogom a nyomást, mert ez teszi majd elkerülhetetlenné, hogy a Sétáló Budapest koncepciója megvalósuljon. A kulturális normáim persze ettől még ugyanazok maradnak, csak főpolgármesterként mással lesz dolgom, mint kritikusként.
- És ha ennek technikai akadályai lesznek? Ismerjük Tétényi Éva vagy Márki-Zay Péter esetét: a Fidesz blokkolhatja a városvezetést.
- Lehetséges, de ha engem megválasztanak öt évre egyetlen programponttal, és azt az egyet öt éven keresztül elszabotálja a Fidesz, nem tudom elképzelni, hogy az ne üssön vissza rájuk. Okosabbnak tartom őket annál, hogy erre ráfeszüljenek – ha felhatalmazást kapok, az azt jelenti, hogy a budapestiek tényleg akarják ezt a programot.
Orbán Viktor semmit nem akar tényleg, csakis a hatalmat, ezért ha azt látja, hogy az emberek ezt támogatják, akkor ő is támogatja majd. Hiszen mindig is ezt akarta. Netadót? Sosem akarta. Olimpia? Dehogyis kell az. Vasárnapi boltzárás? Szó sincs róla. Ez így működik.
Ezért kell egyetlen programpont. Ha lenne tizenkét ilyenem, azt már szét lehetne gyalulni. Én az ügyekben hiszek, a politikának vissza kéne térnie hozzájuk. Nem káderekre meg vállalkozó haverokra, hörgésre, uszításra és árokásásra volna szükség, hanem ügyekre. Ez rohadt nagy hiánycikk. A Momentum is addig járt jó úton, amíg volt egy ügye: a NOlimpia. Azóta hány ügyük van? Egy, maga a Momentum Mozgalom, hogy sikeresen befészkelje magát az elitbe. A politikusoknak nincs dolguk az országgal, csakis a hatalommal és a grafikonokkal, ezért aztán nincs is gazdája az országnak. Eddig tényleg mindenki hozzákurvult az elithez, nekem viszont nincs miért megtennem ezt: megélek a piacról, egyetlen fillér közpénzre sincs szükségem. Ha a budapestiek nem választanak meg, visszatérek a kulturális térbe, ahonnan jöttem. Aztán öt év múlva újra megmérem a Sétáló Budapest programjának támogatottságát.
- Ha nincsenek káderek, pozíciók akkor is maradnak, amiket be kell tölteni. Ha nyersz, alpolgármestereket is kell választanod, és egy rakás pozícióra embert. Van elképzelésed, hogy hol találod meg ezeket az embereket? Vagy a helyükön hagyod az előző garnitúrák kádereit?
- Nem. Szakértőket fogok felkérni.
- El is fogadnák a felkérésedet?
- Biztosan találnék ilyeneket. Ha ellenzéki pártok támogatásával nyernék, akik aztán főpolgármester-helyetteseket delegálnának, akkor a Fidesznek is felkínálnék egy főpolgármester-helyettesi posztot, amit aztán ők vagy betöltenek, vagy nem.
- Akár Tarlós Istvánnak is?
- Akár Tarlós Istvánnak is. Konszenzusra fogok törekedni, hogy a lehető legnagyobb politikai támogatást szerezzem meg a programnak. Sodorjam veszélybe a Sétáló Budapest tervét azért, hogy a gesztusok és a politikai kommunikáció szintjén leszámoljak az elittel? Ez a koncepció megérdemli az esélyt, és ha ehhez az kell, hogy legyen egy fideszes főpolgármester-helyettes, akkor lesz – ha nem vállalják, üresen hagyok egy széket. De nagyon messze vagyunk még ettől.
- Világos, de az ember úgy áll a rajthoz, hogy ő lesz az első. Ha megkérdezik az emberek, hogy miért szavazzanak rád, akkor felmerül a kérdés, hogy a mai hatalompolitikai dzsungelben hogy fognak működni az elképzeléseid.
- Mint mondtam, konszenzusra fogok törekedni, de egy percig sem mondok le arról, hogy új politikai kultúrát, új normákat és referenciákat teremtsek. Számomra a programomon túlmenően ez a legfontosabb. Publicisztikákkal egy bizonyos szintnél tovább már nem lehet hatni. Három-négyezer ember elolvassa, persze hat a világra, de csak nagyon lassan. Ha valaki a politikába belépve új normákat hoz, az egy nagyobb hatóerő. Az első az ügy. Ez az ország is működne, ha a DK-nak, a Fidesznek, a Jobbiknak, a Mi Hazánknak vagy az LMP-nek is volna ügye, ami fontosabb az antifasizmusnál, az illiberalizmusnál és az Isten tudja még miféle hatalommaximalizáló identitásblöffnél. Ha a politika az ügyekről szólna, amelyek túlmutatnak azon, hogy miként basszuk fel a másik oldalt. Állítsunk szobrot Horthynak! Gömbösnek! Vigyük ki a szoborparkba a Nagy Imre-szobrot! Ezek valójában nem az országgal kapcsolatos ügyek, hanem kommunikációs fogások.
- Valaki komolyan azt gondolja, hogy ezek az első számú ügyek?
- Ötven alatt ez az embereket már nem érdekli. Ötven fölött viszont megtalálják benne az identitásukat – az ő köreikben még a huszadik század uralkodik.
A jobb- és baloldali elit tábora ötven pluszos, és nem túl magasan kvalifikált, hogy finoman fogalmazzak. Ők valójában lelki sérült emberek, nem tudnak kivonódni ebből. Felsértette őket a huszadik század, Trianon és a holokauszt, az elitnek pedig semmi más dolga nincs, mint ezeket a traumákat baszkurálni.
Ezekkel az emberekkel nekem nagyon kevés dolgom van, nem kíváncsiak a mondanivalómra. Ez azonban egy kimenő nemzedék, örökké nem maradhat hatalmon a Fidesz meg a KDNP, az MSZP meg a DK. Jönni fog helyettük egy olyan generáció, amelyiknek ügyei vannak, és amely ezen ügyek mentén képes összefogni, s akkor az ország is épülhet majd. Jelenleg nem épül, hanem két gyűlölködő szekta hadszíntereként rothad le.
- Ha egy év múlva kijönnek az eredmények, mikor fogod azt érezni, hogy „ez jó mulatság, férfimunka volt”, és van-e olyan opció, ami után azt mondanád, „hú, de elbasztam, ennek semmi értelme nem volt”?
- Nem az eredménytől fog függni. Ha azt fogom érezni, hogy a kampány során új politikai és kulturális referenciákat tudtam adni, és ez eljutott sok emberhez, azt fogom mondani, hogy jó mulatság, férfimunka volt. Ha azt érzem majd, hogy sokszor az útjába álltam az új referenciáknak, mert a személyiségem, a saját korlátaim, félelmeim, dogmáim akadályozták ezt, akkor azt fogom érezni, hogy elkúrtam, és nem én vagyok az erre alkalmas ember. Ha mutatok a betegnek egy leletet, melyen jól látható a tüdején a daganat, és a beteg azt mondja, hogy „doktor úr, magának nem hiszek, elmegyek a Szalai doktorhoz, a körzeti orvosomhoz, aki szerint nincs is semmi bajom” – akkor ez orvosként az én kudarcom? Ismertettem a diagnózist, ő a rossz hírekre nem fogékony, nem akar változást az életében, a Szalai doktor úrtól pedig megkapja a jó híreket. Elbasztam én valamit így, hogy nem lesz műtét? Csődöt mondtam? Nem hiszem. Az én dolgom az, hogy ráeszméltessem a fővárosiakat arra, hogy a levegő Budapesten belélegezhetetlen, hogy ötven év múlva egészségügyi vészhelyzetnek fogják minősíteni a jelenlegi állapotokat. Nyugaton a városok zöldülnek, Budapest pedig Kijev felé dübörög. Ez két szemlélet, két legitim vízió. Tarlósé az 1970-es éveket reprezentálja, az enyém pedig az ezredfordulót követő évtized normáit hordozza. Hadd lehessen alternatívát állítani a jelenlegi városvezetéssel szemben! És mivel ezt a szocliberális network nem teszi meg, hiszen semmiféle alternatívájuk nincs azon kívül, hogy a narancsot vörösre cseréljék, jönnie kell valakinek kívülről, aki ezt megteszi.
(Fotók: Béli Balázs/Alfahír)