(Figyelem! Ez egy véleménycikk! A leírtak nem feltétlenül tükrözik a teljes szerkesztőség álláspontját, de fontosnak tartjuk, hogy helyt adjunk a kulturált és logikusan érvelő, vitaindító véleményeknek is.)
Az utóbbi idők egyik legérdekesebb, és szerintem legfontosabb elemzését készítette el a Republikon Intézet, amikor nagyon részletesen arra keresték a választ, hogy a budapestiek és a vidéki emberek gondolkodása között valóban olyan nagy-e a különbség. Most kiderült, hogy számtalan ügy és probléma kapcsán sokkal inkább egyet gondolnak a különböző településtípusokon élők, mint amit a sztereotípiák diktálnak – az eredményeket közlő Magyar Narancs cikke szerint erre jutott a Republikon Intézet elemzése, amelyet a Bige László milliárdos által megrendelt és a Závecz Research által készített nagymintás, 5.000 fős reprezentatív közvélemény-kutatás alapján készítettek el.
A magyar (gondolom más is, de az kevésbé érint) társadalom számos kérdésben, több szinten is „képes” rendkívüli megosztottságra. Ezek közül egyik a főváros-vidék ellentét. Aminek azért túl mélynek nem szabadna lennie (és szerintem az esetleges látszat ellenére sem az), mert budapestiek és vidékiek annyira egymásra vagyunk utalva a mindennapi életünkben, ami ezt nem kellene, hogy engedje. Meg főleg minek? Érdemes megjegyezni, hogy miközben mindenki lehet büszke a maga vidéki, vagy éppen fővárosi identitására, ugyanígy megfigyelhető a kölcsönös elvágyódás is. Kicsit olyan ez, mint az étteremben, amikor azt érzed, hogy amit a másik rendelt, az finomabb, jobb, neked is az kellene inkább.
Na de, vissza a kutatáshoz: Az Orbán-kormány munkájával a fővárosban élők a legelégedetlenebbek (50 százalék), míg a községekben élők a legelégedettebbek (36 százalék), ám a falvakban még utóbbiaknál is többen vannak azok (37 százalék), akik elégedetlenek.
Ide köthető az is, hogy minden településtípus esetében jócskán többen vannak azok, akik az elmúlt évek kormányzásának veszteseinek tartják magukat.
A fenti két adat értelmezésénél szerintem fontos számolni azzal, hogy az elégedetlenség nem feltétlenül jelenti azt, hogy minden elégedetlen választó változást is akar a kormányrúdnál. A politika irányába érzett általános beletörődés okán létezik az a fajta hozzáállás, hogy „Rossz, rossz ami van, persze, de a másik se csinálná jobban” – vagyis, még ha sokat mondó is a kormány negatív megítélése, kérdés, hogy a szavazatok megoszlásában ez hogyan fog majd jelentkezni. Hiszen például a községekben jelentős előnyben vannak a kormánypártok a közös ellenzéki listával szemben, ha az a kérdés, hogy hova húznák az ikszet.
Beszédes, és a teljesítményalapú társadalom képét finoman szólva sem erősíti az, hogy minden településtípuson elsöprő többségben vannak azok (Budapest: 66%; megyeszékhely: 71%; kisebb város: 68%; község: 67%), akik szerint Magyarországon elsősorban az tud előre jutni, aki jóban van a kormánnyal.
A kutatásban vizsgálták azt is, hogy a magyarok hogyan viszonyulnak az EU-hoz, illetve Oroszországhoz. Az elemzés azt az eredményt hozta, hogy minden településtípuson többszörös azoknak az aránya, akik szerint hazánknak nem érdeke távolodni az EU-tól, és közben közeledni Oroszországhoz.
További szempontok szerinti elemzések megtalálhatók a Magyar Narancs cikkében.