- Örülök, hogy veled sikerült ezt az interjút rögzíteni, mert így elsőkézből kaphatunk választ arra, hogy ugye te hoztad a legnagyobb „áldozatot” a KFB érdekében? Hiszen míg a többiek a saját hangszereiken játszanak, neked, dobos létedre, meg kellett tanulnod gitározni, és énektanárhoz is el kellett járnod, hogy hiteles Starchild lehess.
- Én ezt abszolút nem éreztem, illetve érzem áldozatnak, hiszen normális esetben minden zenész szeret fejlődni, és engem, mint dobost, mindig is érdekelt a dalszerzés. Az viszont pusztán dobosként roppant nehéz. (nevet) Már 1990 körül elkezdtem autodidakta módon gitározni tanulni, aminek ’94 körül meg is lett az eredménye, hiszen a Bűn az élet című Sing Sing albumra két dalom is felkerült. A KISS Forever Band 1995-ös megalakulása után pedig Maróthy Zoli, mondhatni „gatyába rázta” a gitártudásomat, hogy a harmóniákkal is tisztában legyek, ne csak a fülem után menjek. Az énektanulásra elég későn szántam rá magam, és ugyan iskolás koromban végig kórustag voltam, az azért mégiscsak más volt, mint Paul Stanley dalait egyedül végigrepeszteni a színpadon. Amikor elkezdtünk sűrűbben koncertezni, azt vettem észre, hogy a harmadik-negyedik bulira már nem marad erőm, berekedek, szinte csak meleg levegő jön belőlem. Így aztán először, majd négy évig Munkácsi Sanyi énektanár úrhoz jártam, ezután pedig Magyar Hajni vett kezelésbe, és nála sajátítottam el a helyes torokállást, illetve hangképzést, aminek segítségével manapság már gond nélkül végigénekelek akár négy-öt koncertet is egymás után!
- Európa leghíresebb és legeredményesebb KISS tribute zenekara vagytok, mind külsőségekben, mind kiállásban a legprofibb az eszköztáratok. Szükség van-e valamilyen egyeztetésre egy új műsorszám bemutatásához, vagy kell-e valamilyen engedély egy új kosztüm használatához, esetleg egy-egy új hangszer beszerzéséhez?
- Ha arra gondolsz, hogy kell-e engedélyt kérnünk az anyazenekartól új dalok megtanulásához, illetve új kosztümök elkészíttetéséhez, akkor a válaszom egyértelműen nem. Képzeld, milyen lenne, ha a világ több, mint kétszáz KISS emlékzenekara egyfolytában írogatna Gene-nek vagy Paul-nak, hogy most ezt vagy azt a dalt megtanulhatják-e!? (nevet)
- Egyáltalán vagytok-e valamilyen szinten (heti, havi, stb.) kapcsolatban a két főnökkel, Gene Simmons-szal és Paul Stanley-vel?
- A KISS koncertek kapcsán szoktunk néha összefutni a két alapítóval. Tavaly például Las Vegasban mindkettőjükkel találkoztunk és beszéltünk is röviden, amikor Pockyval kimentünk megnézni a vegasi koncertsorozatot. Gene-nel nem nehéz szóba elegyedni, főleg ha magyar szót hall, de Paul eléggé távolságtartó, és akkor még finoman fogalmaztam…
- A KISS tagjai mennyire vannak képben a ti munkásságotokat illetően?
- Sejtésünk szerint képben vannak. Gene szereti a tribute bandákat, mert mint vérbeli üzletember, tisztában van vele, hogy ez nekik pénzt hoz a konyhára, főleg ha még jó is az adott csapat… Nehéz lenne összeszámolni, hogy az elmúlt húsz év alatt hányan írták vagy mondták nekünk, hogy rajtunk keresztül ismerték és szerették meg a KISS-t, és kezdték el vásárolni a termékeiket, illetve mentek el megnézni az „igazi” zenekart. Sajnos Gene és Paul élőben még nem látott minket, de talán egyszer arra is sor kerül. Tommy Thayer zsűrizett minket 2012-ben az amerikai KISS vetélkedőn, Eric Singer-rel pedig már kétszer is muzsikáltunk együtt. Tehát két, jelenleg is regnáló KISS tag azért eléggé képben van velünk kapcsolatban! (nevet)
- Amikor egy rövid egyeztetés miatt felhívtalak, éppen futópadoztál. A hazai rockszínpadokon negyven felett már egy „egészséges” sörpocak a divat, ti viszont nagyon jó kondícióban vagytok. Kizárólag a KISS produkció miatt tartjátok karban magatokat vagy amúgy is eljárnátok edzeni?
- Személy szerint én mindig is sportoltam, a 80-as években még futóversenyeken is indultam. (nevet) Egyébként ez az antisportos külső egy nagyon sajnálatos „divat”. Mi azt valljuk, hogy egy profi produkcióhoz igen is szükséges egy remek kondíció, főleg ha az ember annyit utazik és van színpadon, mint mi!
- A KISS látványos ruhatárának viselőjeként mennyi az a plusz cuccmennyiség, ami rajtatok van egy bulin? A nehéz, magastalpú cipőkben való biztonságos közlekedést, a jócskán feldíszített kosztümökben való játékot mennyi idő alatt szoktátok meg?
- Fejenként körülbelül 7-8 kg a plusz súly ami a kosztümök és magastalpú csizmák miatt rajtunk van a színpadon. A biztonságos közlekedéshez bizony elég hosszú idő kellett, mire megszoktuk a mozgást ezekben a felszerelésekben. A mai napig előfordul, hogy ha nem olyan a színpad, akkor „félrelépünk”…
- Mivel az anyazenekar nevéhez méltó show-t csináltok ti is – tűzfújás, lángszórók használata, vérköpés, a már említett ruházati kellékek viselete – még sosem volt semmilyen malőrötök, nem ért titeket netán kisebb baleset a színpadon? Úgy emlékszem, néhány éve, talán egy klipforgatáson, Pocky megsérült tűzfújás közben…
- Igen, így volt. Nekem pedig például tavaly Prágában, az öltözőből a színpadra menet tört ki a csizmám sarka és estem össze a közönség szeme láttára. Mivel nincs nálunk tartalék csizma, így gyorsan megragasztottuk, de így elég kevés mozgással „hoztam le” azt a bulit. A térdem utána még vagy egy hónapig be volt dagadva…
- Egy-egy fellépés előtt mennyi időre van szükségetek, amíg teljesen átlényegültök a KISS tagjaivá? Magatokat festitek ki vagy vannak ehhez segítőitek? A ruhák „egyszemélyesek”, tehát egyedül is felvehetőek?
- Főleg Pockynak kell segíteni az öltözésben, mivel neki a legbonyolultabb a jelmeze. Természetesen mindig segítünk egymásnak az öltözőben, de a sminket mindenki maga készíti el! Az egész metamorfózis körülbelül egy órát vesz igénybe.
- Napi, heti szinten kell gyakorolnotok, vagy a több évtizedes együtt muzsikálás (esetleg más zenekarokban játszás), és a sűrű koncertezés elegendő, hogy mindig a kezetekben, fejetekben legyenek a szerzemények?
- Mivel szinte minden héten koncertezünk, így kifejezett gyakorlásra nincs szükségünk. Amikor frissíteni akarunk a műsoron, akkor azokat a dalokat a hangbeálláson átnézzük.
- Neked személy szerint van-e kedvenc KISS korszakod, netán ki tudsz-e emelni egyetlen albumot, ami valamiért etalon a számodra, vagy az egész diszkográfia lelkes rajongója vagy?
- A régiek közül talán – mert az elsők között volt, amit hallottam – a Dressed to Kill és a Rock and Roll Over, a későbbi lemezek közül pedig a Revenge ami a favorit nálam. De nagyon szeretem az Unmasked színességét, a The Elder komor hangulatát, a Crazy Nights dallamvilágát, tehát mindegyik KISS albumot másért és másért kedvelem.
- A honlapotokon olvasható infó szerint az első 15 évet 724 koncerttel zártátok. Azóta hol tartotok? Vannak-e még olyan országok, ahová eddig még nem sikerült elvinnetek a KISS muzsikáját, szellemiségét, de nagyon szívesen bemutatkoznátok?
- Már jóval 1000 koncert fölött vagyunk, mindez 27 országban zajlott eddig, úgyhogy azt gondolom, hogy ezzel a teljesítménnyel egyedülállók vagyunk a világon! Nem hiszem, hogy más tribute zenekar ilyen mutatókkal rendelkezne. Talán Japán és Ausztrália az, ahová még nagyon el kellene jutnunk, és természetesen Dél-Amerika is izgalmas kihívás lenne. Európából eddig Franciaország, pár balkáni állam, illetve egynémely orosz tagállam maradt ki, de biztosan megvan az oka, hogy ezekre a helyekre miért nem hívtak még meg minket…
- Hálás vagy hálátlan feladat KISS tribute-ként a koncertszervezés? Előnyt élveztek bizonyos helyeken vagy szervezőknél, hiszen egy „bejáratott”, sokak által ismert produkcióval léptek fel, tehát (elvileg) előre garantálható a siker és megjósolható a nagy nézőszám, vagy épp ellenkezőleg, a többség az önálló számokat előadó nagy bandákat részesíti előnyben, akikre biztos, hogy bemegy a közönség?
- Tutira sosem lehet menni. Ugyan van jó pár olyan helyszín, ahová éves rendszerességgel visszahívnak minket, de ott sem mindig egyforma a nézőszám. Vannak helyszínek, amelyek célzottan ráálltak a tribute zenekarokra, de vannak olyanok is, akik hallani sem akarnak ilyen bandákról.
- Mik a tapasztalataitok, melyek azok az országok, ahol a legnagyobb sikeretek van, vagyis ahol a legtöbben szeretik és ismerik a KISS szerzeményeit?
- Egyértelműen Németország a fő felvevő piac, de rendszeresen fellépünk Csehországban és Szlovákiában is.
- Gondolom, a 2012-es amerikai KISS vetélkedő döntőjében való sikeres fellépéseteket és annak eredményét tartod az eddigi teljesítményetek megkoronázásának, és jócskán vannak még kellemes emlékeid a különböző koncertekről, de van, vannak-e kimagasló vagy nagyon egyedi sztorik, amik publikusak?
- Ezekről a dolgokról, élményekről inkább majd az egyszer, a reményeink szerint megjelenő könyvünkben beszélnénk. (nevet) A 2012-es Las Vegas-i siker egyértelmű megkoronázása illetve visszaigazolása volt az addigi munkánknak. Talán nem véletlenül és érdemtelenül kerültünk be egyedüli európaiként a világ négy legjobb KISS tribute zenekara közé öt kontinens több, mint 200 jelentkező csapatából!
- Eddig három CD-tek és egy DVD-tek jelent meg, és mindegyik kiadvány más-más arcotokat mutatja be, hiszen az elektromos gitáros vagy az unplugged verziós előadástól, egészen az élő fellépések hangulatát, megszólalását felelevenítő KFB anyag is beszerezhető. Terveztek-e még esetleg újabb lemezt, vagy „csak” a koncertekre fókuszáltok?
- Mondjuk eddig sem az eladási mutatók miatt jelentettünk meg ilyen kiadványokat, de a zeneipar mai helyzetében önerőből megjelentetni egy CD-t vagy DVD-t eléggé öngyilkos jellegű mutatvány lenne. Ha viszont volna erre jelentkező kiadó, akkor nagyon szívesen!
- Október 3-án tartjátok a 20 éves születésnapi bulitokat, amelyen a spéci vendég az a Bruce Kulick, aki tizenkét évig volt a KISS gitárosa, viszont sosem viselt maszkot. Hogy sikerült őt egy KFB koncertre elcsábítani, valamint az ő megjelenésével változtattatok-e a műsorotokon?
- Mivel vele már sikerült többször is összefutni, ezért egyszerűen csak ráírtunk a Facebook-on, remélvén, hogy emlékezni fog ránk. Szerencsére így volt és egy röpke nyolc hónapos tárgyalássorozat és egyeztetés után igent mondott, amire nagyon büszkék vagyunk, hiszen lényegében a mi 20 éves szülinapi koncertünk miatt repüli át az óceánt! A tervek szerint öt dalt fogunk együtt előadni, természetesen abból a korszakból, amikor a KISS tagja volt.
- A koncert iránt érdeklődők milyen programra számíthatnak? Tervezitek rögzíteni is a bulit?
- Bő két órás műsorral készülünk és több kamera is rögzíti majd a koncertet. És itt említeném meg a rajongók kapcsán, hogy például kizárólag erre a rendezvényre különbuszt szervez a szlovákiai KISS Army! Tisztelet nekik!
- Ha egy kicsit tovább előre tekintünk, milyen terveitek vannak még év végéig, illetve 2016-ra?
- Egészen december 30-ig úton leszünk, majd egy rövidke négy-öt hetes szünetet követően 2016 február elején folytatjuk majd a koncertezést.