- Mit érzett, mikor tudatosult önben a baleset?
- Előbb megnéztem, mekkora a baj. Lassan tudatosult bennem, hogy a nyílvesszőm eltörve meredezik ki a bal kézfejemből. Megpróbáltam kihúzni a nyílvesszőt, amikor ez sikerül azután, a nyílvessződarabokat próbáltam kiráncigálni. A széttört nyílvessző három ponton szúrta át a kezemet, mint utólag kiderült.
- Meg kellett műteni?
- A Kenézi kórházba mentem be Debrecenbe. A baleseti sebészeten a fiatal és szerintem nagyon felkészült, kedves és ügyes orvoscsapat megműtötte a kezemet. Nagyon hálás vagyok nekik!
- Mi történt, mikor megtudták, hogy ön kicsoda?
- Én próbáltam a feszültségemet levezetni, és meséltem a harci és távlövő íjászat világáról. Megkérdezték, mikor megyek versenyre legközelebb. Mondom most 30-án az USA-ba. Félő a gyulladás veszélye és az esetlegesen bent maradt idegenanyag jelenléte. Azt mondták, nem valószínű, hogy íjat tudok addig fogni a kezembe. Gondoltam magamban, már holnap, ha tehetem! Erre azonnal kontráztam, ..nem, nem, én most 20-kán már Markazon fogok lőni a múlt tiszteletéért, 14:30-kor! A markazi víztározót fogom átlőni 500 méter fölött. Mindenkit szeretettel várok! Gyertek! Ezután néma csönd lett az eddig határozott orvoscsapat körében. Búcsúzáskor megköszöntem munkájukat, ők pedig mint mondták köszönik az élményeimet.
- Van önben most félsz?
Gondolom, nehéz lesz abból az íjból kilőni az első lövést. De hogy ki fogom lőni, az teljesen biztos. Remélem, a kezem a kezem is fogja tudni, mit akar a gondolatom. Nem egyszerű kategória, még egészséges kéz esetén sem. Amit tudok, azt megteszek a Pozsonyi Csata 907 méteres lövésénél az USA-ban a magyar zászlóért!