Covid közben, háború előtt – A 40. Magyar Sajtófotó Kiállításon jártunk

Covid közben, háború előtt – A 40. Magyar Sajtófotó Kiállításon jártunk

Szerdától tekinthető meg a 40. Magyar Sajtófotó Kiállítás. Bár a koronavírus-járvány mára lecsengőben van, a 2021-es évet, melynek legjobb alkotásait állították ki, még nagyban uralta a pandémia. Ennek megfelelően a most nyilvánosságra hozott két fődíjas, a MÚOSZ Nagydíjával és az André Kertész-díjjal jutalmazott fotósorozat is egy-egy covidos helyzetet, sorsot mutat be a nézőknek.

Szerdától tekinthető meg a 40. Magyar Sajtófotó Kiállítás. Bár a koronavírus-járvány mára lecsengőben van, a 2021-es évet, melynek legjobb alkotásait állították ki, még nagyban uralta a pandémia. Ennek megfelelően a most nyilvánosságra hozott két fődíjas, a MÚOSZ Nagydíjával és az André Kertész-díjjal jutalmazott fotósorozat is egy-egy covidos helyzetet, sorsot mutat be a nézőknek.

Egy éve azt írtuk, a Covid-élmények uralták a 39. Magyar Sajtófotó Kiállítás díjnyertes képeit. Akkor a 2020-as év legjobb fényképeit állították ki a szervezők, szerdán pedig a 2021-es esztendő felvételeiből nyílt kiállítás, mely a Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) belső udvarán tekinthető meg.

A megnyitón Virágos Gábor, az MNM főigazgató-helyettese beszédében visszaemlékezett, a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) immár negyvenedik alkalommal hirdette meg a Magyar Sajtófotó Pályázatot, a pályaművekből álló első kiállítást pedig épp negyven éve, 1982-ben mutatták be a Műegyetem klubjában. Egy évvel később a Budapesti Tavaszi Fesztivál leglátogatottabb eseménye volt a sajtófotó-kiállítás. Rámutatott, mekkorát változott a világ ez alatt a négy évtized alatt: változott a politika, a világgazdaság, a technológia a sajtóban, a fotózásban is.

Megváltozott a fotózás jogi háttere, a képek nyilvánosságra hozatalának módja, és a készítés technológiája is, hiszen a digitális fotózás szinte teljes egészében felváltotta az analóg technológiát

– mondta Virágos Gábor.

A változás a számokban is megmutatkozott – idézte fel a főigazgató-helyettes –, amíg az 1981-es pályázatra kevesebb, mint ezer pályamű érkezett, most 245 fotós több mint 2300 pályaművét, több mint 5800 fotóját kellett elbírálnia a zsűrinek.

Virágos Korniss Péter fotográfust idézte, aki szerint

a „fényképez” szónak szerencsés szinonimája a magyar nyelvben, hogy „megörökít”.

Ez azt jelenti, hogy a kép annak a lenyomatát örökíti meg, ami volt, elmúlt, a múzeum feladata is ennek megőrzése, bemutatása. A történész szerint a fotóriporter célja, hogy elérhető közelségbe hozza az általa megélt valóságot úgy, hogy a szemlélőből érzelmeket váltson ki, csodálhassa, vitatkozhasson vagy egyetértsen a kép alkotójával.

Bánkuti András, a MÚOSZ fotóriporter szakosztályának elnöke, a kiállítás kurátora megnyitó beszédében ugyancsak a negyven évvel ezelőtti, Szalay Zoltán által megrendezett, első rendszeres kiállítást idézte fel. Köszönetet mondott, Szalay feleségének, László Ágnesnek is, aki a kiállítás-sorozatnak szponzorokat szerzett, „rendet csinált”, azaz rendszerezte a fotósok műveit, negatív felvételeit is.

A kurátor megtekintésre ajánlotta a Capa Központban múlt héten megnyílt, az elmúlt negyven év sajtófotóiból megrendezett kiállítást is, melyről lapunk is beszámolt.

Szubjektív időutazás 40 év sajtófotói segítségével

Egy rendkívül érdekes kiállítás tekinthető meg szerda óta a budapesti Capa Központban. A Válogatás 40 év legjobb magyar sajtófotóiból című bemutató Bánkuti András kurátor válogatása alapján tárja elénk négy évtized magyar sajtófotóit. Bánkuti elárulta, bár csak az 1981-től 2021-ig terjedő időszakot szerette volna bemutatni, egy sajtófotó-kiállítás nem nyílhat meg úgy, hogy egy olyan szörnyűségről, mint ami napjainkban Ukrajnában történik, ne legyen kiállítva valami.

Bánkuti szerint a fotóriporteri munka régen hálásabb volt, mert akkor még több idő volt egy-egy kép elkészítésére, lassabb volt a híráramlás, és csak nyomtatott újságok voltak. Ezzel szemben ma – vélte – sokszor valaki készít egy képet, és az azonnal megy nyomtatásba, online kiadásba, a hírügynökségek pedig „röpítik szerte szét”. Felidézte, régebben akár évekig is dolgoztak a fotósok egy-egy anyagon,

de ma is vannak olyan művek, melyek több hónapon keresztül készülnek.

Ezért köszönetet mondott a fotósoknak, valamint az ő családtagjaiknak is, akik elviselik, ha a fotóriporter eltűnik hetekre.

A megnyitón beszédet mondott Rédei Ferenc fotóriporteri életműdíjas sajtófotós is, aki mérföldkőnek nevezte ezt a negyvenedik kiállítást. Ő is emlékeztetett, mennyire megváltoztak a körülmények politikailag és technikailag is, de a sajtófotósok állták a sarat. A járvány viszont – vélte – olyan csapdákat állított, melyből csak remélhetjük, hogy sikerül kikapaszkodni. Visszaemlékezett, nagy húzás volt a szervezőktől, hogy a tavalyi évben szabadtérre vitték a kiállítást, viszont a kiállított képek tavaly és idén is magányosságról tanúskodnak.

Magányos a szereplők többsége, de vélhetően maguk az alkotók is csak saját maguk megérzéseire támaszkodhattak. A szerkesztőségek a pandémia alatt gyakorlatilag megszűntek mint közösség, a kör e-mailek legfeljebb csak jelezték a szerkesztői koncepciókat, a közös alkotás, a műhelymunka, amitől a helyére került a médiában egy-egy fotó és persze az írás is, a feledés homályába veszett. Üzenetek helyettesítették az alkotáshoz nélkülözhetetlen vitákat, a szereplők önjárók lettek, nemcsak a témaválasztás, de az elkészült képek értékelése is az alkotókra maradt

– mondta a neves fotóriporter, aki kiemelte azt is, a fotósok színe-java szabadúszó lett. Rámutatott, a díjnyertes alkotók közül huszonháromnak van munkahelye, tizenöten viszont szabadúszók. Ennek ellenére Rédei úgy látja, a sajtófotó továbbra is él, és hiába kevesebb a hír, az esemény, ezeket emberábrázolásokkal, természetfotókkal, a mindennapi életről készült képekkel lehet kárpótolni.

{block:block_content:83f6f420-ec81-488d-9ade-46fde05c55af}

Bár a nyertes pályázatok zömét már korábban kihirdették, a két legrangosabb díj győztesét a kiállítás megnyitóján hozták nyilvánosságra.

A díjazottak

A MÚOSZ Nagydíját a legkiemelkedőbb teljesítményért a Világgazdaság fotósa, Móricz-Sabján Simon Második élet című képriportjával nyerte el. A fotósorozat a 30 éves Mészáros Richárd történetét mutatja be, akit mentő vitt az Uzsoki Utcai Kórházba, Covid intenzív osztályra került. Itt 59 napot töltött szinte végig lélegeztetőgépen. A fiatalember szinte csodával határos módon felépült, majd összesen 113 nap után a kórház hőseként távozott, miután az életben maradása az egész intézmény közös ügye is lett.

Az André Kertész-nagydíjat pedig a legjobb emberközpontú dokumentarista fotográfiáért a Telex fotóriportere, Bődey János Anya éljen, ezt az egy ajándékot kérték karácsonyra című munkájával érdemelte ki. A megrázó sorozat Biszák Gábor harmincegy hetes terhes feleségének, Erikának haláláról, a család kálváriájáról szól. A kismamából császármetszéssel emelték ki a harmadik gyermeküket, így Nimród, Johanna és Boróka most már anya nélkül nőnek fel, a nagyobbak a maguk módján próbálják meg feldolgozni a történteket.

Hír-, eseményfotó

1. helyezett:

Móricz-Sabján Simon (Világgazdaság): A koronavírus időszaka

(A kép elnyerte a legjobb hírképért járó Escher Károly-díjat is.)

2. helyezett:

Erdős Dénes (Népszava): Feszült helyzet

3. helyezett:

Szabolcs László (Ripost): Országúti tragédia

Képriport

1. helyezett:

Móricz-Sabján Simon (Világgazdaság): Második élet

(A sorozat a MÚOSZ Nagydíját is elnyerte, lásd fent.)

2. helyezett:

Ancsin Gábor (Képszerk.hu): Délen a helyzet változatlan

3. helyezett:

Márkos Tamás (Transindex): Tűzpróba

Mindennapi élet (egyedi)

1. helyezett:

Hullan Zsuzsa (Vígszínház): Barátnők

2. helyezett:

Illyés Bence (szabadfoglalkozású): Két világ találkozása

3. helyezett:

Sánta István Csaba (szabadfoglalkozású): Levitáció

Mindennapi élet (sorozat)

1. helyezett:

Bődey János (Telex): Anya éljen, ezt az egy ajándékot kérték karácsonyra

(A sorozat az André Kertész-nagydíjat is elnyerte, lásd fent.)

2. helyezett:

Ajpek Orsolya (Telex): Apukák

3. helyezett:

Sánta István Csaba (szabadfoglalkozású): Slow 2021

Emberábrázolás-portré (egyedi)

1. helyezett:

Kerekes M. István (szabadfoglalkozású): Alexandru és Péter

3. helyezett:

Kurucz Árpád (Magyar Nemzet): Háy György pilóta

(Ebben a kategóriában 2. helyezést a zsűri nem osztott ki.)

Emberábrázolás-portré (sorozat)

1. helyezett:

Becze Anita (szabadfoglalkozású): Visszhangok

2. helyezett:

Halasi Eszter (szabadfoglalkozású): Nyakunkon az élet

3. helyezett:

Nemes Tünde (szabadfoglalkozású): Még mindig nő vagyok

Művészet (egyedi)

1. helyezett:

Oláh Tamás (szabadfoglalkozású): Neverland főpróba

2. helyezett:

Oláh Tamás (szabadfoglalkozású): Online balett

3. helyezett:

Csudai Sándor (Origó): Arcok

Művészet (sorozat)

1. helyezett:

Fekete István (szabadfoglalkozású): Szimfónia a romatelepen

2. helyezett:

Urbán Ádám (szabadfoglalkozású): Cirkusz a függöny mögött

3. helyezett:

Csudai Sándor (Origó): Medvetánc

Sport (egyedi)

1. helyezett:

Barbara Gabriella (szabadfoglalkozású): Futball kő-papír-olló

2. helyezett:

Illyés Tibor (MTI/MTVA): Koncentrálás

3. helyezett:

Koszticsák Szilárd (MTI/MTVA): Sedric

Sport (sorozat)

1. helyezett:

Béres Márton (Népszava): Tomi Rocky

2. helyezett:

Vasvári Tamás (MTI/MTVA): Horgászok éjszakája

3. helyezett:

Derencsényi István (szabadfoglalkozású): High-light

Természet és tudomány (egyedi)

1. helyezett:

Szabó Géza Attila (B. Y. Ecoline Kft.): Munka közben

2. helyezett:

Kovács Norbert (szabadfoglalkozású): Ördögfióka

3. helyezett:

Belovári András (Keszthelyi TV): Forog a világ

Természet és tudomány (sorozat)

1. helyezett:

Radisics Milán (szabadfoglalkozású): Karanténban egy rókával

2. helyezett:

Kállai Márton (Mediaworks/Szabad Föld): Az időjárás bűvöletében

3. helyezett:

Kállai Márton (Mediaworks/Szabad Föld): Feloldódó létezés

(A sorozat elnyerte a Fenntarthatósági különdíjat is.)

Társadalomábrázolás, dokumentarista fotográfia (egyedi)

1. helyezett:

Zagyi Tibor (Népszava): Magányos karácsony

2. helyezett:

Mónus Márton (szabadfoglalkozású): Lebegés

3. helyezett:

Zsolnai Péter (Blikk): A vonulás

Társadalomábrázolás, dokumentarista fotográfia (sorozat)

1. helyezett:

Lex Mihály (Lex Antikvitás Kft.): A régi pesti bérházak világa, egy eltűnő életforma nyomában

2. helyezett:

Móricz-Sabján Simon (Világgazdaság): Az új norma időszaka

3. helyezett:

Stiller Ákos (szabadfoglalkozású): Digitális oktatás a végeken

A legjobb kollekcióért járó Munkácsi Márton-díjat Móricz-Sabján Simon (Világgazdaság), a 30 év alatti, legjobb teljesítményt nyújtó fotóriporternek járó Szalay Zoltán-díjat Erdős Dénes (Népszava), a megyékben dolgozó, legjobb teljesítményt nyújtó fotóriporter díját pedig Röhrig Dániel (Atádhír) kapta.

A megnyitón átadták a legjobb képhasználatért járó Molnár István-díjat, amire egy szabadon választott megjelent vagy tervezési fázisban lévő, fotósorozatot bemutató layouttal lehetett pályázni. A díjat Heltai Ákos tipográfus kapta.

A legjobb fotókönyvért járó, ötévente átadott Gera Mihály-díjat pedig a Fortepan Masters – Kollektív fotográfia a 20. századból kapta. A kiadvány ötletgazdája és művészeti vezetője Barakonyi Szabolcs, a kreatív koncepció Salát Zalán Péter munkája. A felelős kiadó Simó György, a szerkesztő pedig Szilágyi Róza Tekla volt.

A 40. Magyar Sajtófotó Pályázat díjazottjaiból, teljes sorozataiból álló kiállítás a művekhez kapcsolódó leírásokkal, történetekkel május 29-ig tekinthető meg a Magyar Nemzeti Múzeum belső udvarán, ezt követően a képek országos turnéra indulnak.