Azon túl, hogy az államigazgatást is megrázó tények ellenére hallgat a végrehajtók büntetőügyének részleteiről a kormánypárti sajtó, nem várhat ennél több támogatást a Magyar Bírósági Végrehajtói Kar elnöke. Pedig Dr. habil. Schadl György PhD tényleg megértésre szorult. Egyik ügyvédje 2022 februárban szóvá tette az illetékes hatóságnak, hogy ügyfele tele van poloskacsípéssel, szigorított őrizet alatt áll, a fal pedig emberi ürülékkel van körbe kenve, ráadásul mindezt csak neki kell elviselnie. Pedig.
A Telex birtokába került ügyvédi panasz után a hatóság megállapította, hogy az intézet valóban nem biztosította az egészséges elhelyezéshez való jogot Schadlnak. Egy évre rá javultak a fogvatartás körülményei, kártérítésért pedig nem fordultak.
Talán azért, mert a sors különös fintora, hogy éppen vádlott társa volt az, a szabadlábon védekező Völner Pál, aki két évvel korábban igazságügyi államtitkárként a legerősebben kritizálta az úgynevezett börtönbizniszt, azaz a börtönök elviselhetetlen viszonyai miatt hatalmas kártalanítási összegek kifizetését. Miközben ezt a rendszert azért kellett bevezetni, mert a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága 2015-ben elmarasztalta a magyar államot a börtönök tömeges, rendszerszintű túlzsúfoltsága és az embertelen körülmények miatt.
„Ezek a körülmények a magyar alkotmánnyal és nemzetközi szerződésekben vállalt kötelezettségeinkkel, köztük uniós szabályokkal is ellentétesek”
– fogalmazott a Telexnek a Helsinki Bizottság szakértője. A körülményeket 18 évig a helyszínen vizsgáló civil szervezetet ezek után „természetesen” kitiltották a börtönökből.
Völner akkor arra hivatkozott, hogy a „börtönbiznisz” tudatos visszaélés a joggal, és a tevékenység károsítja az államot, rontja az igazságszolgáltatásba vetett közbizalmat, sérti az emberek igazságérzetét. A társadalom elvárása pedig nem az, hogy a börtönben a bűnözők meggazdagodjanak, és elfogadhatatlannak nevezte, hogy akár súlyos, erőszakos bűnözők és az őket segítő dörzsölt ügyvédek milliókat tegyenek zsebre a börtönévek alatt úgy, hogy
„mindenféle mondvacsinált ürüggyel beperlik az államot az állítólagos rossz börtönkörülményekre és zsúfoltságra hivatkozva”.
Ezért aztán a jogszabályokat 2020 őszén végül többek között úgy módosították, hogy a törvényileg megkövetelt élettér megléte esetén nem lehet kártalanítást indítani, még akkor sem, ha az egyéb fizikai körülmények (pl. az elkülönített vécé hiánya, a nem megfelelő szellőztetés, világítás, fűtés vagy rovarirtás) sértik a szabályokat.
Schadlt az is bosszantotta, hogy új tapasztalatokat egyelőre egyedül szerez, miközben „a nyomozati szakban is érvényes a belső arányosság elve”. Ügyvédje a választások előtti februárban azt is kifogásolta, hogy Völnert más elbánásban részesítik:
„Elfogadhatatlan, hogy amíg védencem bűntársa változatlanul parlamenti képviselő és az Esztergom feletti ingatlanában szabadon él és intézi ügyeit, addig védencemet nemcsak, hogy letartóztatásban tartják, hanem minden ok nélkül majd öt hónapos letartóztatási idő után magánzárkába helyezik”
– írta.
A Telex cikkének megjelenésével egy napon, csütörtökön, a dörzsölt Schadl és Völner ügyével ugyan nem, a „börtönbiznisz” viszont újra napirendre került a kormánysajtóban, több cikkben is foglalkozott a kérdéssel. Idézték Rétvári Bence belügyminisztérium miniszterhelyettest, aki a Völner által korábban megismertetett szellemben azt állítja: „Elfogadhatatlan, hogy a Soros-hálózathoz is köthető ügyvédek által indított több milliárd forintos kártérítési bizniszeken olyan irodák, mint a Magyar György és Társai Ügyvédi Iroda, valamint elítélt bűnözők gazdagodjanak”. Jelezte azt is, hogy a börtönzsúfoltság miatti kártalanításokkal kapcsolatos visszaélések visszaszorítására 2020 márciusában fogadott el törvényt az Országgyűlés, amely mára elérte célját, huszadára esett vissza a kifizetett kárigények értéke, mióta elfogadták az új szabályozást.
Ugyancsak itt, egy másik cikkben a nép hangja is helyet kapott.
„Vagyunk mi itt néhány millióan, akik meg erős tenyérviszketést éreztünk, amikor arról kaptunk hírt: sokmilliós bánatpénz jár a markába röhögő X. Y. darabolós gyilkosnak (és az őt kiokosító ügyvédnek) az államtól – tőlünk –, amiért túl árnyékos cellában volt kénytelen múlatni a kiszabott éveit. A bulinak vége, haramiák és prókátor urak. Game over.”
A probléma tehát „megoldódott”. A jogtalan börtönviszonyok maradtak, a haramiák jogérvényesítése azonban prókátorokkal bevonásával együtt is gyakorlatilag lehetetlen.
Évente több száz fogvatartotti, illetve hozzátartozói megkeresés alapján több olyan büntetésvégrehajtási intézet lehet az országban, ahol nagyjából kiirthatatlanok a poloskák.