Első fokon még 1 év 8 hónap szabadságvesztésre ítélték azt a fideszes aktivistát, aki 2018. április 6-án hajnalban, két nappal az országgyűlési választások előtt kegyetlenül összevert egy jobbikos önkormányzati képviselőt Budapesten, amiért az meg akarta akadályozni, hogy festékszóróval tönkretegyen egy jobbikos óriásplakátot. A férfi, Sz. Attila börtönbüntetéséről szóló első fokú ítéletét 3 év próbaidőre függesztették volna fel, a védelem azonban fellebbezést nyújtott be, az Alfahír információi szerint sikerrel.
A lapunk birtokába jutott döntés alapján ugyanis a másodfokon eljáró Fővárosi Törvényszék nemrég enyhített a Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság ítéletén, a vádlottat felfüggesztett szabadságvesztés helyett mindössze 400 ezer forint pénzbüntetésre ítélte.
Mint arról már néhány órával a verekedés után beszámoltunk, 2018. április 6-án éjjeli 1 és 2 óra között egy III. kerületi kereszteződésben leptek meg jobbikosok egy fideszesekből álló társaságot, akik éppen az ellenzéki párt plakátjait firkálták össze „Orbán vagy turbán” feliratokkal. Később kiderült, hogy a négy kormánypárti aktivistából hármat Győrből hívtak a fővárosba kimondottan azzal a céllal, hogy plakátokat rongáljanak, tehát ezek egy jól szervezett, országos akció keretében történtek.
A rongálókat M. György jobbikos aktivista látta meg, majd segítségül hívta Szanyó Miklós III. kerületi jobbikos önkormányzati képviselőt, miután valamennyien éjjeli őrszolgálatot láttak el pontosan azzal a céllal, hogy a tömegessé váló plakátrongálásokat megakadályozzák. 2018-ban valóságos plakátháború zajlott az utcákon, miután jogértelmezési vita alakult ki arról, hogy jogsértő-e választási plakátokat rongálni, vagy sem. Annyi bizonyos, hogy a rendőrség a kormánypárti aktivistákkal szemben emiatt nem intézkedett, pedig még az ominózus estén is igazoltatták a fideszes társaságot egy másik plakátrongálás miatt. Ezzel szemben a jobbikos álláspont arra alapozott, hogy a plakátok a párt vagyontárgyait képzik, amelyek rongálása anyagi kárt okoz számukra, ezért az ilyen akciókat igyekeztek megakadályozni.
Ennek a kétértelműségnek is volt köszönhető, hogy a jobbikos plakátőrök könnyedén elcsíphették a kormánypárti rongálókat. Arra persze nem számítottak, hogy az elkövetők tettlegességig merészkednek.
A lapunk birtokába került rendőrségi, valamint bírósági jegyzőkönyvek alapján a plakátfirkálást a leleplezésük ellenére is folytató Sz. Attilát az akkor még jobbikos képviselőként működő Szanyó egy alkalommal meglökte, azzal a céllal, hogy végre felhagyjon a rongálással. A fideszes aktivista erre válaszul négy nagy erejű ütést mért a fejére.
Szanyó Miklós szemüvege az első ütéstől eltört, így lényegében védekezésre képtelen állapotba került. Ennek ellenére Sz. Attila még kétszer ököllel arcon ütötte, majd egy negyedik ütést már akkor vitt be, amikor áldozata sérülten, négykézláb tartotta magát a földön.
A jegyzőkönyvek szerint emiatt a támadót a másik jobbikos, M. György megpróbálta lefogni, Sz. Attila azonban erre újabb nagy erejű fejütésekkel reagált, a vizsgálat szerint pedig nem a szándékon, hanem csak a szerencsén múlott, hogy az aktivista mindössze könnyebb fejsérüléseket szenvedett.
Az iratokból kiderül az is, hogy a helyszínről elmenekülő, összesen négy fideszes aktivista – három győri, és a fővárosi lakhelyű vádlott társuk- közül a győriek eleinte még azt is tagadták, hogy volt valamilyen konfliktus az éjszaka, de végül a rendőrök könnyedén azonosították Sz. Attillát, aki pár napon belül maga jelentkezett a hatóságoknál.
A győriek autóját nem sokkal a verekedés után állították meg a rendőrök:
A vádlott vallomása szerint ő csak védekezett, mert a jobbikos képviselő káromkodva meglökte őt. Ugyanakkor a bíróság megállapította, hogy a jogos önvédelem határát jócskán túllépte azzal, amikor egy gyenge lökésre négy, nagy erejű ütéssel válaszolt.
Mindenesetre a másodfokon eljáró Fővárosi Törvényszék már nagyobb hangsúlyt fektetett arra a tényre, hogy az első fizikai érintkezést nem a vádlott tette meg, valamint enyhítő körülményként értékelték a büntetlen előéletet, az azóta eltelt időt és azt is, hogy álláspontjuk szerint a prevenciós célt a pénzbüntetés is eléri, szabadságvesztésre nincs szükség.
Mint korábbi oknyomozó cikkünkben már rávilágítottunk, a nyomozás során derült ki az is, hogy a vádlottat nem sokkal a támadás után több alkalommal is felhívták – az éjszaka közepén – egy bizonyos számról, amit a rendőrök Szikora Levente Istvánhoz kötöttek, Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter egykori futsallos csapattársához, aki más focistákhoz hasonlóan szintén állami pozícióban kapott szerepet.
Ez a kapcsolat nem jelentette a nyomozás tárgyát, így azon kívül, hogy talán az egykori plakátrongáló brigádok felső szintű irányítási rendszerébe engedhetett bepillantást, nem szolgált az ügy szempontjából további részletekkel.
Sz. Attila végül a kétrendbeli, egy esetben kísérleti szakban maradt testi sértés bűntettéért kapott több mint másfél év letöltendő börtönbüntetése helyett mindössze 400 ezer forint pénzbüntetéssel úszta meg a verekedést. Emellett némi bűnügyi költséget és illetéket, valamint egy jelentősnek nem nevezhető összegű kártérítést köteles fizetni áldozatának.