Nem vagyok híve annak, hogy augusztus 20-án, március 15-én, október 23-án csak az adott történelmi esemény fennkölt nagyszerűségéről essen szó, görcsösen kerülve a napi aktualitásokat, az ünnephez köthető közéleti, társadalmi, politikai összefüggéseket. Legyen szó egymás közötti beszélgetésről, párt-, vagy állami rendezvényről.
A Fidesz-KDNP talán ezt most túlzásba is viszi, hiszen mint kiderült, központi ukázba adták, hogy az ünnepi beszédekben keményen sorosozni kell mindenkinek. Persze, nincs ebben semmi meglepő, nem azért artikulálják ennyire Sorost, mint Magyarország fő ellenségét, hogy majd pont augusztus 20-án ne szóljanak róla,
talán jut belőle október 23-ra, sőt, lehet, még a karácsony sem lesz mentes a felemlegetésétől.
Ma Szent Istvánra, az államalapításra emlékezünk. De pusztán emlékezni nem elég, a magyarság történelmének ezt a mérföldkövét újra is kell értelmeznünk, lényegét importálva a napjainkba.
Állam-újraalapításra van szükség! Újra kell rakni egy olyan Magyarország alapjait, amelyben az érvényesülésnek nem a párthűség, a jó haveri, családi kapcsolatok, hanem a rátermettség az alapja.
A szép reményekkel induló, de büntetlen szabadrablásba torkolló elmúlt negyedszázadot le kell zárni, és
végre olyan Magyarországot építeni, ahonnan nem elvándorolnak további százezrek, hanem ahova visszajönnek azok is, akik nyugatra kényszerültek.
Mert nemzeti ünnepeink akkor lehetnek értékesek igazán, ha a hétköznapjaink méltóak hozzájuk.