Az elmúlt hetek politikai viharai között alig váltott ki némi visszhangot, hogy a kormány ismét szorosabbra húzta a magyarokra erőltetett digitális kényszerzubbonyt. Az Országgyűlés ugyanis megszavazta a tb-kiskönyv kivezetését. A jövőben minden társadalombiztosítási adatunkat kizárólag digitálisan kezelik majd.
A döntés indoklásaként csupa olyan problémát hoztak fel, amely a papíralapú adminisztráció teljes felszámolása nélkül is orvosolható lett volna. Például azt, hogy a tb-kiskönyv számos esetben nem tartalmazott minden információt, többek közt az egyéni vállalkozói, társas vállalkozói jogviszony sem szerepelt benne. A kormány megoldása erre véletlenül sem az volt, hogy kötelezővé tegye ezek feltüntetését a dokumentumban – egyszerűen kukába dobták az összes kiskönyvet.
Félreértés ne essék: nem probléma, sőt nagyon helyes, ha az adatokat digitálisan is tárolják, hiszen ezek így sokkal könnyebben kezelhetőek, áttekinthetőek.
A gond a kizárólagossággal van. Amely valójában kirekesztést jelent.
Kirekesztését azoknak, akik bármilyen megfontolásból ragaszkodnak a személyes, illetve papíralapú ügyintézéshez.
A DÁP statáriális gyorsaságú társadalomra erőltetése után ismét egy újabb lépést tettünk afelé, hogy Magyarországon másod-, harmadrendű emberré váljon mindenki, aki nem az okostelefonjához láncolva tölti az életét, vagy „AI-asszisztensek” helyett hús-vér emberi lényekkel szeretné intézni ügyes-bajos dolgait.
Nem az a kérdés, hogy nekik igazuk van-e, hanem az, hogy joguk van-e a választáshoz?
A Jobbik válasza minden ilyen ügyben egyértelműen az, hogy igen. Az állam senkit sem kényszeríthet arra, hogy nyakig merüljön a digitális univerzumba, ha nem akar.
Valljuk, hogy a digitalizáció vívmányait minél több magyar ember számára elérhetővé kell tenni. Elérhetővé, de nem kötelezővé! Mert mi nem a digitális állampolgárok, hanem a szabad és egyenrangú emberek Magyarországában hiszünk.
(A szerző a Jobbik elnöke.)