A Becsapva és kisemmizve! tiltakozó menet a Kodály köröndön gyülekezett és az Andrássy úton keresztül az Alkotmány utca és a Kossuth Lajos tér találkozási pontján felállított színpadig vonult. Ezzel egyébként sikerült egy igen éles kontrasztra is rávilágítani; a nemrég felújított, impozáns Kossuth tér peremén ott sorakozott sok-sok ezer olyan munkavállaló, akinek a jövedelme még a létminimum szintjét sem éri el...
Lapunk végigkísérte az ápolók demonstrációját, és természetesen ott voltunk a szociális ágazat megmozdulásán is.
(fotó: Béli Balázs / Alfahír)
Elég volt a hitegetésből, a hazudozásból!
Varga Andrea, az Autonóm Területi Szakszervezet elnöke felszólalásában annak a fájdalmas felismerésének adott hangot, hogy már hiába minden elmondott szó, a szavak már nem érnek célba, a párbeszéd itt véget ért.
Hiszen – mint fogalmazott – már mindent elmondtak korábban, beszéltek az ágazatban dolgozók kétségeiről, a félelmeiről az őket kínzó kilátástalanságukról. Elmondtuk, hogy a létminimum szintje alatt van a fizetésünk, hogy a létbizonytalanság fenyegeti a szociális munkásokat és figyelmeztettünk arra is, hogy a megbecsülés hiánya miatt egy idő után nem marad senki, aki az elesetteken segítene, mert elhagyják ezt a pályát – szögezte le.
Varga Andrea kiemelte, hogy a szociális szféra nem a szegények, hanem a szegénység ellen küzd, és nem a hajléktalanok, hanem a hajléktalanság ellen cselekszik. Olyan válságban lévő embereken próbálnak segíteni, akik szavazatáért nem hajol le a kormány.
A szakszervezeti vezető Czibere Károlyt is élesen kritizálta, szerinte az államtitkár kudarca, hogy az ágazat bérrendezésére a 2016-os költségvetésben sincs egy fillér sem elkülönítve.
(fotó: Béli Balázs / Alfahír)
Az utolsó petíció
Kiss László, a Független Egészségügyi Szakszervezet elnöke azt a petíciót ismertette, amit az összes résztvevő szakszervezeti konglomerátum nevében adtak át a kormány képviselőjének, Orbán Viktor miniszterelnöknek címezve.
Kiss László is elkeseredettségének adott hangot, amikor kijelentette, nem ez az első petíció, amit eljuttatnak az Országházba, viszont biztosan ez lesz az utolsó ilyen lista.
A jövedelmi helyzetünk az elmúlt negyedévszázadot tekintve, most a legrosszabb, az ágazat dolgozóinak 75 százaléka a létminimum szintje alá süllyedt – domborította ki az elképesztő állapotokat, majd feltette a kérdést: Magyarország jobban teljesít?! (A tüntetők soraiból egyértelmű nem volt a felelet.)
A petícióban négy követelést fogalmaztak meg:
Valósítson meg a kormány 2015. január 1-jéig visszamenőleg egy érdemi és tisztességes bérrendezést;Vezessék be 2016 januárjával a szociális életpályamodellt;Az ágazat dolgozóinak a bére érje el az egészségügyi szektor bérszintjét;S végül a bölcsődei szakdolgozók esetében az alacsonyabb végzettségű kollégák iskolai felzárkóztatása is megtörténhessen.
(fotó: Béli Balázs / Alfahír)
„Nemcsak másokon, magunkon is segíteni kell”
Prikryl Edina, 28 éves családgondozó saját élettörténetén keresztül mutatta be, hogy a szociális szférában dolgozók munkája értékes és nélkülözhetetlen, és ezt meg is kell mutatni a társadalom számára – hangsúlyozta a két diplomás szakember.
A saját sorsa mutatja be azt a valós képet, amely bebizonyítja, hogy a megfelelő támogatással egy olyan ember is lehet később a társadalom hasznos tagja, akinek nem adatott meg a normális családi életkörülmény, és ezért olyan családsegítők támogatták, akiknek a sorsával nem hajlandó foglalkozni a rendszer.
Pedig – húzta alá Prikryl Edina – a szociális munka hosszútávon kifizetődő a társadalom számára.
Ugyanakkor azt is kiemelte, hogy furcsa mód közéleti szereplők nem kampányolnak az ágazat mellett, majd bátorítólag hozzáfűzte: el kell hinnünk, hogy nemcsak másokon, de magunkon is tudunk segíteni.
(fotó: Béli Balázs / Alfahír)
Habony Árpád segítségében bízva
Papp Katalin, a Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezete (KKDSZ) elnöke egy olyan ágazatot képviselt, ahol még csak halvány ígéret sem hangzott el a 2016-os béremelésről.
Elképesztő, de a kulturális dolgozók fizetése megrekedt a 2002-es szinten, amit még az oktatásért felelős államtitkár is elismert.
A szakszervezeti elnök egy merész ötlettel állt elő: egykori pályatársához, a korábbi restaurátorhoz, Habony Árpádhoz fordult segítségért.
Orbán Viktor titokzatos tanácsadója talán fel tudná világosítani az új barátjait arról, hogy milyen helyzetben élnek a közművelődési dolgozók, a könyvtárosok, a múzeumi dolgozók. Hiszen a mi munkánk biztosítja a magyar állam történelmi kontinuitását, a nemzeti öntudat fenntartását – utalt munkájuk fontosságára Papp Katalin.
Egy kérdéssel búcsúzott, mennyit kell még várni a bérkompenzációra? Amire szerinte lenne forrás a büdzsében.
(fotó: Béli Balázs / Alfahír)
Ki segít a segítőknek?
Ezután két óvónő és egy szociális munkás beszélt a színpadon.
Az óvónők arra figyelmeztették a kormányt, hogy az ellehetetlenítésükkel a biztonságos gyerekellátás is veszélybe kerülhet, míg a férfi emlékeztetett, hogy a Fidesz-kabinet által megszövegezett Munkatörvénykönyve gyakorlatilag megtiltja az ágazat számára a sztrájkot.
(fotó: Béli Balázs / Alfahír)
"Az árokba rúgtak minket"
Szűcs Viktória, a Bölcsődei Dolgozók Demokratikus Szakszervezete elnöke egy igazán frappáns felütéssel kezdett: többen vagyunk a demonstráción, mint egy hazai NB1-es focimeccsen.
Orbán Viktor pénteki beszédére utalva, Szűcs Viktória is értékelte az elmúlt 5 esztendő kormányzati munkáját. Felidézte: a Fidesz 2010-ben a szociális ágazat munkájának becsületét „haladéktalanul vissza akarta adni”, ám azóta sem történt érdemi változás a bérrendezés kérdésében, miközben számos olyan beruházásra jutott költségvetési forrás, ami értelmetlennek tűnik (pl.: stadionok, köztévé).
Sőt az igazságtalan egykulcsos adórendszer bevezetésével mélyszegénységbe taszította a kormány az ágazat dolgozóit, miközben ezzel a lépéssel a gazdagok még tovább gyarapodtak. Valóban nem hagytak az út szélén, belelöktek minket az árokba – hangoztatta.
Ne csak a bölcsőde mint intézmény legyen stratégiai kérdés, de a dolgozók is azok legyenek, hiszen éhbérért nem fognak felelősségteljes munkavállalót találni, akire rábízhatnánk a gyermekeinket – folytatta Szűcs Viktória.
A szakszervezeti vezető felelevenítette Czibere Károly azon kijelentését, amely szerint a szociális munkások egy részét nem engedné emberek közé; Szűcs Viktória szerint így felelős vezető még nem sértette meg a saját ágazatát, ezért bocsánatkérésre szólította fel a politikust. A tömeg azonban az államtitkár lemondását követelte.
Közben befutott a hír, a szakszervezeti delegáció átadta a petícióját a kormány képviselőjének, amivel a demonstráció érdemi része is befejeződött.
(fotó: Béli Balázs / Alfahír)
Ez egy pártok felett álló ügy
Nemcsak az ágazat dolgozói, de több ellenzéki országgyűlési képviselő is tiszteletét tette a szakszervezetek tüntetésén, így amikor kiszúrtuk Vágó Sebestyént, egy rövid interjú idejére megállítottuk a Jobbik szakpolitikusát.
Ön szerint lesz eredménye a petíciók átadásának? – kérdeztük a nemzeti ellenzék képviselőjét.
A Fidesz-kormány elmúlt 5 éves működését, halogatását ismerve, nem valószínű, hogy meghatja majd őket, bármennyien is írták azt alá – osztotta meg kételyeit az Alfahírrel Vágó Sebestyén, aki szerint drasztikus lépésre kell elszánniuk magukat.
Azaz?
Több szociális szférában dolgozóval is beszélgettem, akik szerint ugyanazt a megoldást kellene választani, mint a rezidensek tették korábban. Mind a 96 ezer dolgozónak egyszerre kellene letennie a munkát.
A szervezők kiemelték, hogy nem támogatta őket egyetlen párt sem. Mégis több politikussal is találkoztunk.
A szociális ágazat helyzetét nem szabad átpolitizálni, ugyanakkor ez egy pártok felett álló ügy, akár még egy ellenzéki összefogás is születhet az érdekükben. Ha nem történik változás, összeomolhat a rendszer.
Az milyen következményekkel járhat?
Ha a szociális intézmények működésképtelenné válnak, megfelelő ellátás nélkül maradnak a rászorulók.
Eljuthatunk az összeomlásig?
Reméljük, nem. De ezt a kérdést már régen meg kellett volna oldani. A Fidesz-kormány folyamatosan hitegette az ágazat dolgozóit, mindig előállt konkrét dátumokkal, de végül nem történt semmi. A jövő évi költségvetésben sem szerepel egyetlen forrás, pedig ésszerűen át lehetne csoportosítani forrásokat a büdzsében.
Valami pozitívum?
Látva ezt a rengeteg embert, a szociális szakma közös kiállását, talán ez elindíthat egy olyan folyamatot, amely a kormányt rákényszeríti az érdemi cselekvésre.