- Elsőként egy rövid, pár mondatos (szakmai) bemutatkozást kérhetnék tőled?
- Alapvetően klasszikus zongorista vagyok. Zeneszerzéssel kb. 18 éves korom óta foglalkozom, a „könnyűzenei” pályafutásomat a Napoleon Boulevardban kezdtem. Nagyon sok produkcióban szerepeltem mint szerző, de nem szeretem igazán a publicitást, ezért igyekeztem mindig a háttérben maradni.
- Hogyan indult egyáltalán ez a történet? A feladat talált meg téged vagy te jelezted, hogy szívesen részt vennél a darab megalkotásában?
- Volt egy ötletem egy hasonló témára. Összehozott a sors Márkos Attilával, a komáromi Magyar Lovas Színház igazgatójával, aki az ott játszott darabok szövegírója is. Erősen hasonlóan gondolkodunk a magyarság kultúrájával kapcsolatban, ezért elég hamar körvonalazódott a közös munkánk. Nagyszerű ember, valóban sorsszerűnek érzem a találkozásunkat.
- Miért esett a választás épp a hét vezér történetének feldolgozására, bemutatására?
- Mindketten elemi fontosságú dolognak tartjuk a kultúránk életben tartását, illetve újraélesztését. A mi korosztályunk annyi porhintést kapott az oktatási rendszerben, hogy egy hazai alkotó ember kötelességének kell, hogy érezze a valódi értékek felmutatását ezen a vonalon is. Az újabb generációkba egészen más kultúrát döngöl a média. Távolit, nem európait. Óriási szükség van arra, hogy szülessenek olyan művek, ami megpendíti az emberekben az ott szunnyadó valódi identitásukat. A Hét Vezér mindenképpen alkalmas erre.
- Előzte meg kutatómunka a szövegírást, vagy minden saját elképzelés alapján született?
- A szövegeket Attila írta. Tulajdonképpen egy fikció a mű. Hogy az ő szavaival éljek: „akár így is történhetett”. Mivel nagyon kevés a fennmaradt hiteles forrás ebből a korszakból (vagy nem hozzáférhető), egy kerettörténet adta meg a darab alapját.
- Mikor megkaptad a szövegkönyvet, egyből volt egy elképzelésed, hogy hogyan is kell szólnia az egész műnek? Egyáltalán van ilyenkor valamilyen előzetes koncepció vagy teljes mértékben a dalszövegek adott témája, karaktere határozza meg, hogy milyen lesz a végeredmény?
- A fejemben zeneileg teljes volt a kép, tulajdonképp a megírt szövegre kellett ráillesztenem. A karakterek nagyon erősek, ez nagy segítség egy szerzőnek. Langyos vízből nem lehet levest főzni…
- Mivel a mű teljes egészében csak énekelt dalokból áll, vagyis – a rövid felvezető szöveget kivéve – teljesen hiányzik belőle a próza, zeneszerzőként ez jelentett-e plusz feladatot, nehezítette-e a dolgodat?
- Inkább előnyt jelentett. Egész zeneműben lehetett gondolkodnom, nem törte meg semmi a felépített darab ívét.
- Egy ekkora volumenű munkánál általában hogyan dolgozol, a történet haladtával egyesével, a számsorrendet megtartva írod meg a zenét vagy egész más az alkotói folyamat?
- Mint már említettem, jelen esetben az egész mű zenei hangulata megvolt a fejemben. Nem kronológiai sorrendben kaptam a szövegeket, de ez egyáltalán nem okozott gondot, semmiféle hátrányt nem jelentett a komponálás során. Amikor elkészült egy dal, egyszerűen a történetben a helyére illesztettük és a végén tökéletesen összeállt a kép.
- Lehet, hogy buta kérdés, de az énekdallamok kitalálása, véglegesítése szintén csak a te feladatod volt, vagy az egyes szereplők, az adottságaikhoz mérten esetleg alakítottak rajta?
- Mivel nem dolgozom „fiókból”, ezért minden szereplőt megfigyeltem. Nem csak a színpadon, sőt inkább kifejezetten a maguk természetességében. Attila nagyon jól ráérzett a szereplők kiválasztásánál a karakterekre, ezért a dallamokat tulajdonképp közvetlenül a művészekre írtam. Ráadásul nagyon profi énekesek, ment minden, mint a karikacsapás.
- Hozzávetőlegesen mennyi idő alatt lett teljesen készen a zenei rész?
- Körülbelül egy év alatt. És itt hadd említsem meg Tost-Nagy Pétert, aki nagy segítségemre volt, ő gitározta, és basszusozta fel, majd keverte véglegesre az egész anyagot.
- A szereplők kiválasztása mi alapján történt? Volt-e esetleg olyan színész, énekes, akit ti szívesen láttatok volna a műben, de ő nem vállalta?
- Akit Attila felkért, mindenki vállalta.
- A darabban több konfliktushelyzet is kialakul, több szálon fut a történet, és a hét vezér sincs teljesen egy véleményen, de a mű végkicsengése teljesen pozitív, hiszen egy optimista képet ad a vándorlásról, már-már diadalmenetté eszményesíti azt. Minden szereplő azonnal azonosulni tudott a kapott karakterével, egyből magáénak érezte ezt a fajta nézőpontot, vagy voltak esetleg akik nem ilyen megközelítésű mondanivalót képzeltek el?
- Varázslatos volt az egész alkotási folyamat. A szereplők beszállásánál ez még csak fokozódott, már a stúdiómunkálatok alatt is. A próbákra és az előadásra szinte eufórikus hangulat lengte körül az egész produkciót.
- Majd’ egy éve volt a darab hivatalos bemutatója. Az azóta eltelt időben, gondolom már leülepedett az anyag, van rálátásod a műre. Mit gondolsz most a rockoperáról? Mindent úgy sikerült megvalósítani, megmutatni, előadni, ahogy azt anno elterveztétek?
- Igen, teljes mértékben. Ez az alkotókon és a szereplőkön kívül még Derzsi György rendezőnek is köszönhető, és persze a lovaknak…
- És ami talán a legfontosabb, milyen visszajelzéseket kaptatok a nézőktől, a közönségtől, a hallgatóktól?
- Olyanokat, amiért érdemes volt és ezután is érdemes csinálni a dolgunkat.
- Mennyire sikeres a mű CD és DVD változata?
- Szépen fogynak, nem tudok pontos adatokat, de jó pozícióban vannak a Mahasz listán.
- Milyen utóélete van a darabnak? Csak ezüst korongokon él tovább vagy várhatóak további előadások is?
- Szeretnénk nem csak Komáromban, hanem egyéb helyeken is népszerűsíteni a rockoperát. Esetleg kőszínházban, valamint jövőre koncerteket is szervezünk a Fénykiáltók nevű formációval. Nem szeretnénk, ha elsikkadna a dolog, mert nem erre hivatott. Az édes otthona persze a komáromi Magyar Lovas Színház marad.
Alkotók
Zeneszerző: Barcsik Valéria
Szövegíró: Márkos Attila
Rendező: Derzsi György
Szereposztás
Árpád – Borbély Richárd (Madách Színház)
Táltos – Cselepák Balázs (Győri Nemzeti Színház)
Tass – Kovács Koppány (Rómeó Vérzik)
Huba – Sándor Péter (Kaposvári Csiky Gergely Színház, Madách Színház)
Előd – György-Rózsa Sándor (Kaposvári Csiky Gergely Színház)
Álmos – Egyházi Géza (Madách Színház)
Kond – Csordás Ákos (X-Faktor)
Ond – Sipos Imre (Fővárosi Operettszínház)
Tetény – Balogh Gábor (Nyíregyházi Színház)
Vándor – Ágoston Máté (Tatabányai Jászai Mari Színház)
Réka – Bucsi Annamária (Erkel Színház)
Csenge – Baranyai Annamária (Madách Színház)
Közreműködő vokalisták, zenészek
Fehér Nóra – ének
Magyar Krisztina – vokál
Bányoczky Nóra – vokál
Tost-Nagy Péter – gitár, basszusgitár
Barcsik Valéria – zongora, billentyűs hangszerek
Michael Ross McKinsey – dob
Arthur Sorensen – hegedű, brácsa
Dalos Györgyi – ütőgordon