Straujuma nem indokolta távozását. Nyilatkozatában azt hangsúlyozta, hogy a gazdaságot, az állam- és a pénzügyeket jó állapotban adja át.
A koalíciós kormányon belül gondok voltak az együttműködéssel a jobboldali zöldpártiakkal és a nacionalistákkal. A kormánypártok közötti feszültséget a menekültválság helyes kezelésének módjáról folyó vita is kiélezte.
Straujuma a 2014-es választások nyomán került a kormány élére, miután az őt támogató erők Oroszországgal szemben éles, keményvonalas retorikát használtak az orosz-ukrán konfliktussal kapcsolatban.
A kormánykoalíciót az Egységpárt, a Nemzeti Szövetség, valamint a Zöldek és Gazdálkodók Szövetsége hozta létre. Straujuma igyekezett összhangot teremteni a koalíciós pártok között, de vezetési módszerei elégedetlenséget váltottak ki a kormány vezető ereje, az Egységpárt sorain belül.
Lettországban az Oroszországgal való viszony kiemelten fontos kérdés. Riga támogatta a Moszkvával szembeni uniós szankciókat az agresszív ukrajnai orosz beavatkozás nyomán. Straujuma kormánya kezdeményezően lépett fel annak érdekében is, hogy a NATO erősítse meg katonai jelenlétét a szövetség keleti tagországaiban, így a Baltikumban.
Lettországban jelentős lélekszámú orosz kisebbség él, és Moszkva többször adott hangot elégedetlenségének a balti államok orosz lakosságának helyzetét illetően. Rigában vannak olyan aggodalmak, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök a térség destabilizálása, a nemzetiségi feszültség felszítása érdekében megpróbálhatja manipulálni a lettországi oroszokat.