A Rassmussen közvélemény-kutató cég hétfőn nyilvánosságra hozott felmérése szerint az amerikaiak 6%-a marad otthon, ha a két nagy párt jelöltjei Trumpot és Clinton lesz. Mintegy 16%-uk nyilatkozott úgy, hogy ebben az esetben inkább más politikai erőkre voksolna. A két politikus fej-fej mellett végezne, egyaránt 38%-nyi szavazatot szerezve.
Ha azonban a válaszadóknak nem kínálták fel az „otthon maradok” opciót, akkor
Trump végzett az első helyen.
Az ő neve mellé 41% húzná be az ikszet, mögötte második helyen Clinton végezne 39%-al. Azok a szavazók is inkább Trump nyitottak, akik egyik nagy pártot sem támogatják: 39%-uk szavazna rá, és csak 31%-uk Clintonra. Vagyis
a bizonytalanok, és a közélet iránt kevésbé érdeklődők körében a republikánus milliárdos a népszerűbb.
Az elnökválasztást tehát jelentősen befolyásolhatja, hogy Trump végül el tudja-e rángatni az urnákig ezt az alapvetően passzívabb réteget.
Szintén tanulságos, hogy áll a két esélyes jelölt a két nagy párt szavazói között. Saját politikai táborukat mindketten stabilan maguk mögött tudhatják. A republikánusok 73%-a támogatja Trumot, a demokraták 77%-a Clintont.
A kutatás legmeglepőbb eredménye talán az, hogy
a demokrata szavazók körében Trump kétszer elfogadottabb, mint a republikánusok között Clinton.
A demokraták 15%-a szavazna át a másik oldalra az ő kedvéért, míg Obama volt külügyminisztere csak a republikánusok 8%-át lenne képes átcsábítani.
A negyven év alattiak, a feketék és egyéb kisebbségiek között Clinton a legnépszerűbb, az idősebbek és a relatív többségi fehérek között azonban Trump vezet.
A rendszer kisegíti Clintont
A Washingont Post keddi cikke azonban mégis Hillary Clinton győzelmét prognosztizálja. A lap az amerikai választási rendszer sajátosságára világít rá, amelynek lényege, hogy az elnököt nem közvetlenül választják a szavazók, hanem az államok küldöttein, az úgynevezett elektorokon keresztül.
Több szavazat"≠ győzelem
Az Egyesült Államok elnökválasztási rendszere a demokratikus országok közül az egyik legfurább, és legkevésbé igazságosabb. Amelyik jelölt elnyeri a voksok többségét, az delegálhatja az adott állam összes elektorát. Hiába kap tehát a vesztes akár 49%-ot is, a győztes 51%-al viszi az összes elektort. Hogy egy egy állam hány elektort küld Washingtonba, azt a lakossága alapján határozzák meg. Vagyis a választási küzdelmet nem feltétlenül az dönti el, kire szavaznak többen, hanem az, ki nyer a népesebb államokban. A rendszert 18-19. századi viszonyokra alkották meg, amikor több millió voks összeszámolása országosan megoldhatatlan feladat lett volna. Azóta racionális érvekkel aligha indokolható a fenntartása (legalább négy olyan elnökválasztás volt, ahol a vesztes jelölt szerzett több voksot) de a rendkívül konzervatív, a változásokat nehezen elfogadó amerikai alkotmányozási szemlélet egyelőre úgy tűnik még sokáig bebetonozza.Így nézve pedig egyértelműen Clintonnak lesz könnyebb dolga, hiszen a hagyományosan liberálisabb, az elmúlt 25 évben mindig többségében a demokratákra szavazó keleti parti államokban 242 elektort lehet begyűjteni, míg a republikánusok törzsbázisának számító államokban csak 102-t. Trumpnak tehát jó néhány államban meg kellene fordítani a negyed évszázados trendet, hogy valóban elnöki székre tudja váltani népszerűségét.