Sokáig nem lehetett tudni, hogy mi Oroszország valódi célja Ukrajnával szemben, azonban 2021 novemberében az amerikai hírszerzés már jelezte, hogy az ország invázióra készül szomszédja ellen. Február 24-én végül az oroszok megtámadták Ukrajnát.
(Figyelem! Ez egy véleménycikk! A leírtak nem feltétlenül tükrözik a teljes szerkesztőség álláspontját, de fontosnak tartjuk, hogy helyt adjunk a kulturált és logikusan érvelő, vitaindító véleményeknek is.)
- A kezdetektől ez volt a terv
Bár Vlagyimir Putyin és az orosz politika sokáig tagadta az esetleges támadás hírét, az invázió kitörése után néhány nappal az orosz közszolgálati médiában, több helyi politikus sem rejtette véka alá azt a tényt, hogy az oroszok már egy éve erre a háborúra készültek. A Guardian akkori tudósítása szerint az oroszok a megfelelő időpontra vártak csupán.
- Nem lesz villámháború
Az oroszok talán saját maguk is elhitték azt a fajta propagandát, hogy a hadseregük erős és legyőzhetetlen. A valóság ezzel szemben az, hogy az elmúlt években jelentős mértékben erősödő és nyugati fegyverekkel felvértezett ukrán hadsereg két nap alatt beárazta az orosz haderőt. Az első napokban óriási veszteségekkel néztek szembe, több helyen pedig arról számoltak be, hogy hátra kellett hagyni a járműveiket, mert nem volt elég üzemanyaguk. Súlyos logisztikai hibák miatt panaszkodott több orosz tiszt is, ami arra enged következtetni, hogy az oroszok tényleg túlbecsülték saját haderejüket.
- Dezinformációs háború
Talán ez volt a legszembetűnőbb az elmúlt hetek során. Az információs forradalom hajnalán és a közösségi média túlburjánzásának kereszttüzében, olykor még a legóvatosabb újságírók is beleestek abba a csapdába, hogy a háborús propagandát sikerült kész tényként állítani. Az oroszok csúcsra járatták a propagandagépezetet, a Russia Today és a Szputynik News nem átallott olyan híreket sem közzétenni, amelyek már humornak is fájdalmasak. Ugyanakkor az ukrán állami médiát sem kellett félteni. A Kígyó-sziget hőseiről például két nap után kiderült, hogy hamar megadták magukat. Viszont amíg ukrán részről inkább a lakosság harci motiváltságának fenntartása miatt gyártották az úgynevezett álhíreket, addig orosz részről a háborús agresszió tompítása és elhallgatása miatt. A nagyobb probléma az, hogy mindeközben idehaza a fideszes közmédia veszi át mindennemű forráskritika nélkül az orosz propagandagépezet híreit. Igaz, a nyugati sajtó is szeret költői túlzásokba esni Zelenszkij személyét illetően.
- Zelenszkij szerepe
Az ukrán elnök színészként kezdte pályafutását, és ezt a fajta tehetségét most a háború alatt is megvillantotta. Való igaz, hogy a legtöbben nem lennének a helyében, s valóban bátorságot tanúsít az, ahogy a barikádokról jelentkezik be, ezzel is fenntartva az ukrán katonák lelkesedését. Ugyanakkor ez az áldozatszerep olykor túlzóvá válik, az elmúlt 3 hétben már négy alkalommal is azzal jelentkezett be, hogy lehet utoljára nyilatkozik. Mindenesetre ha az ukránok viszonylag jól jönnek ki a háborúból, akkor egy életre hősként fogják ünnepelni az országban.
- Putyin szerepe
Szemmel láthatóan az orosz elnök még a saját hadserege képességeivel sem volt tisztában. Több nyugati hírszerző is azt állította vele kapcsolatban, hogy mivel megingathatatlanná vált hatalma, nem nagyon mer ellentmondani neki senki. Hatalmát azzal erősítette meg, hogy olyan emberekkel vetette körbe magát, akik feltétlenül lojálisak, de nem elég erősek ahhoz, hogy szembemenjenek vele. Bár a nyugati szankciók célzottan az ő körét célozták meg, ezzel is nyomást gyakorolva azokra a gazdag oligarchákra, akik jó kapcsolatot ápolnak az orosz elnökkel. Ugyanakkor azt azért egyelőre nehéz elképzelni, hogy Putyinnak aggódnia kéne a hatalmi pozíciója miatt. Bár több orosz lap is beszámolt arról, hogy eddig 14 ezer embert tartóztattak le háborúellenes tiltakozás miatt, ezt azért egy 140 milliós országban nem lehet számottevő ellenállásnak jellemezni.
- Szankciók hatása
A szankciók nem csupán az orosz felső réteget, de az átlag orosz embert is érintik. Ugyanakkor a mindennapi életet megnehezítő intézkedések elsősorban a városban élő orosz embereknek fájhatnak, miközben Putyin legnagyobb és legelkötelezettebb hívei főként vidéken élnek. A vidéken élő oroszokat meg kevésbé érinti a McDonald's, az Apple vagy a Nike kivonulása, ahogyan az sem, hogyha a megtakarítását nem tudja kivenni a helyi bankból, mert azzal valójában nem is rendelkezik. Másfelől, ugyanakkor az orosz gazdaságot tényleg összeroppanthatja a világméretű szankció. Feltehetően az orosz vezetés itt is némileg naivan állt hozzá a töketlenségéről ismert Nyugathoz, amely most kivételesen, gyorsan és összeszedetten reagált az oroszok agressziójára.
- Ruszofóbia
A szankciók másik hatása, hogy nem csupán gazdaságilag, de kulturálisan és társadalmilag is elszigetelődött Oroszország. A sport világában például (gyakorlatilag) megszűntek létezni az oroszok. Nyilván adódhat a kérdés, hogy mennyire jogos az orosz embereket büntetni egy ember hülyeségéért. Ugyanakkor ezeknek a tiltásoknak leginkább az a célja, hogy a világtól hirtelen elszigetelt orosz társadalom is nyomást gyakoroljon az orosz politikai vezetésre. A politika és a sport pedig mindig kéz a kézben járt, így naivitás azt mondani, hogy nincs semmi közük egymáshoz. (Máskülönben Oroszország nem rendezhetett volna foci-vb-t 2018-ban.) Ugyanakkor ezek az elszigetelési kísérletek hamar átcsaphatnak a mérleg másik oldalára. A szankciók fontosak és szükség van rájuk, de nem lehet az átlag orosz ember a gyűlölet tárgya egy felelőtlen despota vezető miatt. Főként, hogy nagy valószínűséggel az orosz édesanyák nem a legnagyobb örömmel veszik tudomásul, hogy fiaik idegen földön vesztik életüket egy értelmetlen háború miatt.
- Mi lehet a háború vége?
Nehéz megjósolni. Az oroszok addig harcolnak, amíg nem sikerül olyan eredményt kicsikarni, amelyet aztán az otthoni közvéleménynek győzelemként lehet eladni. Az ukránok egyelőre kitartanak, de ha hosszú hónapokon keresztül nem mozdulnak a frontvonalak, akkor egy idő után Zelenszkij "hősi beszédei" sem lesznek képesek fanatizálni az ukrán lakosságot. Mindenki számára a mielőbbi béke volna a legjobb.
- Ukrajna sorsa?
Kevés az esélye annak, hogy Ukrajna mostanában az Európai Unió vagy a NATO tagja legyen. De ez nem feltétlenül baj, hiszen az európai kávéház olyan feltételeket követel meg, aminek az ukránok egyelőre nem felelnek meg. Az ukrán nyelvtörvény nyilvánvalóan nem a kárpátaljai magyarság miatt lett létrehozva, de a külhoni honfitársainkat ugyanúgy érinti. Nem véletlen, hogy Ursula von der Leyen többször is jelezte, hogy az EU-tagsághoz hosszú út vezet Ukrajna számára, s ebbe egyáltalán nem férnek bele a nemzetiségek jogait csorbító ítéletek.
- A legnagyobb nyertes: Kína
Kétségkívül Kína a saját érdekeit szem előtt tartva maradt ki ebből a hidegháborús helyzetből. Az ázsiai világhatalom szankciókat sem eszközölt Oroszországgal szemben, ellentétben azzal a Nyugattal és Egyesült Államokkal, amelyeket szintén érinteni fog gazdaságilag a retorzió. Eközben Kína csak dörzsöli a tenyerét, még akkor is, ha az emelkedő energiaárak nyilván hatással van az ő gazdaságára is.
{block:block_content:83f6f420-ec81-488d-9ade-46fde05c55af}