A hetilap legújabb könyve, A szembenézés hiánya kapcsán ült le beszélgetni a történésszel, akit több aktuális közéleti kérdésről is faggattak.
Összenőtt, ami összetartozott
"Miért kapott Pozsgay Imre vagy Paskai László - aki a pártállam egyik oszlopa volt katolikus papként és besúgóként is - dísztemetést?"
- tette föl a költői kérdést Ungváry azzal kapcsolatban, miért nem statuált példát a kommunista múlt funkcionáriusain a jelenlegi kormány. Ennek magyarázata szerinte nagyon egyszerű:
"Mert a NER-nek széleskörű kontinuitása van az elmúlt rendszerrel."
A történész szerint a Kádár-korszak titkosszolgálatainak és a jelen politikusainak kapcsolatát, illetve a politika felelősséghez való viszonyát jól jellemzi a rendszerváltás óta elmaradt elszámoltatás.
Ennek ikonikus példája szerinte Biszku Béla el nem ítélése volt, de azt is fontos tényként említette, hogy a mai napig senki sem vizsgálta, honnan kerültek elő Boros Imre vagy Medgyessy Péter, illetve Pokorni Zoltán édesapjának ügynökmúltját bizonyító dokumentumok, mert azok nem az állambiztonsági levéltárból vándoroltak a nyilvánosságba.
Folytonosság és hasonló sors?
Ungváry arra a kérdésre, hogy a NER is hasonlóan fog-e bukni, mint a kommunista államhatalom, mellyel folytatólagos viszonyban áll, fontos különbségként jegyezte meg, hogy míg a kommunista hatalom önmagát bontotta le és bevonta az ellenzéket a változásba, ma "sem a kormányzásba, sem a mutyizásba" nem avatják be őket.
A történész szerint kérdéses, hogy
amikor bedől a rendszer, akkor az ország jelenlegi fideszes vezetői alkut tudnak-e kötni fizikai biztonságuk érdekében, vagy külföldre - nagy valószínűséggel keletre - kell-e menekülniük?
Az Orbán Viktor rendszerét "a putyini berendezkedés szoft változataként" értelmező Ungvári szerint a NER diktatórikus hajlamokkal bír, és bár még nem tartóztatnak le ellenzéki politikusokat, de
"a parlament egy kulissza, a parlamentarizmus és a demokrácia pedig színjáték, a hatalmon lévő, vezérelvű párt parlamenti képviselőit egyetlen személy választja ki, és ők aztán olyan homogénen szavaznak, mint az ötvenes évek óta soha a magyar történelemben".
Ugyanakkor szerinte nem maffiaállamról kell beszélni, mert nem egy maffia szállta meg az országot, hanem
"az állam működik zártkörű részvénytársaságként".
Arra a felvetésre, miszerint sokak számára "bizonyos fokú védelmet" hozott a Fidesz uralma, így fogalmazott:
"Halálos védelmet."
Ungváry szerint képtelenség az, amit a Fidesz el akar hiteti a választókkal, történetesen, hogy az ország piacgazdaság nélkül is működik, mivel szerinte az államkapitalista megoldásokkal szemben mindig a piac kerekedik felül:
"Az a szegény, kiszolgáltatott magyar ember, aki az ellenkezőjében hitt, ugyanúgy rá fog fizetni, ahogy 2008-ban."
A történész ugyanakkor reméli, hogy a tömeg a csalódottságát azokon fogja levezetni, akik becsapták.
Ki ütheti ki Orbánékat a nyeregből?
A 2018-as választásokkal kapcsolatban Ungváry kifejtette, hogy "a magyar belpolitika külföldről determinált", és bár a kormánynak jelenleg széles mozgástere van az alacsony kamatszint miatt, de bajba kerülhet, ha már nem lesz fenntartható a rezsicsökkentés.
A választási esélyekkel kapcsoltban úgy nyilatkozott, hogy ő jelenleg nem tudja megmondani, melyik párt válthatja a Fideszt, egy dologban azonban biztos:
"a jelenlegi baloldal nem".
"Reményeim szerint az MSZP 2018 után már nem jut be a parlamentbe, a DK (...) élő szekta ugyan, akár a szcientológia, de nem lesz váltópárt"
- folytatta Ungváry, aki szerint az, hogy a Fidesznek most nincs kihívója, "gyorsan változhat".
Az elemzés végére ugyanakkor kissé eluralkodott rajta a XX. század szélsőséges mozgalmait kutató történész, mert a Jobbik nevét ugyan ki sem ejtve, de nyilvánvalóan a párt helyzetére és esélyeire utalva kifejtette:
a nyilasok 1939-ben kis híján úgy nyertek választást, hogy "a teljes pártvezetés börtönben volt, nem volt sajtójuk, képviselőik zöme pedig a beszámíthatóság határán volt".
Talán soha nem lesz ügynöklista, de nem is ez a legnagyobb baj
Az elmúlt két és fél évtized talán leginkább közhellyé rongyolt kifejezése a „pártállami múlt súlyos öröksége". A diktatúra hosszúra nyúlt árnyéka ma is rávetül a társadalomra a családi ebédektől munkahelyi összesúgásokon át a hangos közéleti kampányokig.