A Vadak Ura állatos musical, de emberibb történet lesz, mint ha emberekről szólna

Vadak Ura – The Covenant címmel újabb nagyszabású musical bemutatójára készül a Nikola Tesla – Végtelen energia című show alkotócsapata. A TBG Production, a Soproni Petőfi Színház és a Magyar Természettudományi Múzeum együttműködésével készülő új mű éppoly látványosnak ígérkezik, mint az előző alkotás. Vona Tibor producerrel és Pataki András rendezővel a darab elkészítésének folyamata mellett a karantén alatt szerzett művészi-alkotói tapasztalatokról is beszélgettünk.

A Tesla után elég erős témaváltás a Vadak Ura!

Vona Tibor: Ez így van, de a programtervezet soha nem egy téma körül kering és nem is szabad, hogy így történjen. Annyit elárulok, hogy két éven belül ismét lesz egy olyan nagymusicalünk, amely a nagykosztümös, cilinderes boldog békeidők világkorszakában játszódik, de erről egyelőre még nem szeretnék többet elárulni. Megvallom, bejött az a koncepciónk, hogy az 1800-as évek cilinderes korszakában kalandozunk, ezért sem engedjük el. De az elsődleges cél továbbra is az, hogy magyar alkotók műhelyéből, tollából származtatva, egyedi magyar témaleiratok alapján nagymusicaleket állítsunk színpadra.

Hogyan lehet ezt országszerte turnéztatni?

V. T.: Olyat kell készíteni, amit egy nap alatt bárhol bemutatókészre lehet építeni. Nem tudsz elvinni több száz négyzetméter LED-falat, az nem fog egy nap alatt felépülni, elbontódni. Meg kell találni, hol van az a látványpont, amikor a nézőt elkápráztatod. Mert nagyon fontos, hogy mi el akarjuk kápráztatni a tisztelt nagyérdeműt, és nem is akármilyen minőségben akarjuk ezt megvalósítani. A Teslánál ezt nagyon jól eltaláltuk, nagyjából 80-90 négyzetméternyi LED-fal, ami a látványos változásokat tudja garantálni, de nem fékezi a könnyed utaztathatóságot.

Kik készítik a darabot?

V. T.: Nagyjából az az alkotóstáb maradt, akik a Teslát is készítették, mindössze három helyen volt változás, az is csupán az időbeosztás miatt. A rendező Pataki András, a jelmeztervező Zséli Csilla lesz, míg a koreográfiát a Re-Production részéről Benkő Dávid és Benkő-Morvai Veronika fogja megalkotni. Egyébként a dalszövegíró-dramaturg Müller Péter Sziámi, a szövegkönyvet Egressy Zoltán írta, zeneszerző pedig Sebestyén Áron, akik stabilan megmaradtak a Vadak alkotóstábjában.

Kiéhezett alkotók

Másfél év telt el a Tesla bemutatója óta, közben azért a társadalom átesett egy világjárványon, karanténon.

V. T.: A Covid kiváló lehetőséget adott arra, hogy mindenki mélyüljön, hogy az alkotók ki legyenek éhezve arra, hogy ismét egy jót alkothassanak, dolgozhassanak, megvalósíthassanak. Pataki András rendező így például a mű életében egyszerre hármas szerepet tölt be: rendező, megrendelő és a Soproni Petőfi Színház színeiben koprodukciós partnerünk is,

vagyis kívülről-belülről is belelát a darabba: a nézőtérről vagy a kulisszák mögül,

aztán majd eldönti, hogy a Fertőrákosi Barlangszínházban hol fog ülni, a rendező székében vagy mellettem élvezi az előadást megrendelőként. Egyébként egy régi barátságot tudhatunk magunkénak, ami annyira jól vizsgázott az elmúlt években, hogy ő úgy gondolta, megszavazza azt a financiális bizalmat, ami nélkül egy ilyen léptékű, nagyszabású előadás nem tudna létrejönni.

A Vadak Ura ötlete honnan jött?

V. T.: Van három gyermekem, az egyiknek a gyermekkorát az Oroszlánkirály kapta telibe, amit volt lehetőségünk Londonban és New Yorkban is látni. A másik gyermekemnek A dzsungel könyve volt a meghatározó állatélmény. A harmadik, tizenhárom éves gyermekemnek pedig nincs ilyen állatos musical, nosza, akkor gyártsunk egyet mi! Miért is ne? Amikor elővettem a Teslát, akkor egyébként a fiókomban ott volt a Vadak Ura ötlete is.

Nem készült az elmúlt évtizedekben olyan vadállatokról szóló nagycsaládi musical, ami fel tudná venni a versenyt az előző kettővel.

A Tesla kapcsán az jött le a kritikákban, hogy megugrotta a mércét, amit ígértünk, azt tartottuk. Most is azt tudom ígérni, hogy azt a mércét tervezzük megugrani, amit a fenti produkciók képviseltek, amikor elkészültek. Akkor még nem volt a vizuális színpadtechnika, például a robotlámpapark vagy a LED-falak ilyen szinten, az, hogy a váltások csettintésre történnek, és nem kell díszleteket húzni-vonni, nincs ahhoz kötve a produkció utaztatása, hogy csak ott tudsz játszani, ahol zsinórpadlás van, ez csodálatos szabadság az alkotóknak.

A Tesla látványa valóban lenyűgöző volt.

V. T.: Ugyanaz a Forward Productions készíti, aki a Tesla animációit, tehát fotó minőségű, élethű látvány lesz, de ebben is egy kicsikét újítunk, a terekben variálunk, színesítjük.

Könnyedebbnek tűnik, mint a Tesla.

V. T.: Itt volt a Covid, nagyon remélem, hogy múlt időben beszélhetünk róla. Szükség van a minőségi, nagy családi kikapcsolódásra, ami az embereket elkápráztatja és elvarázsolja, nem pedig megdöbbenti és meghökkenti, ez a darab is erre lesz képes. Tudatosan nem használom a mese szót, mert

a stáb egy minden generációt kiszolgáló családi musicalre készül.

Célunk, hogy amikor például az üzletember apuka túl van egy nehéz munkanapon, és hazaérve közlik vele – hisz’ általában a családokban a hölgyek veszik meg a színházjegyeket –, hogy márpedig most te is eljössz az előadásra, akkor az előadás szünetében a fáradt vándor ne a telefonját babrálja vagy az óráját nézze, hanem az első felvonásban már feltöltődve ő is alig várja, hogy elkezdődjön a második felvonás.

A családi előadásnak mik a jellemzői?

V. T.: Jellemzően hétvégén fogunk dolgozni, az előadások pedig 14 és 18 órakor fognak kezdődni, hogy a gyerekeket is el tudják hozni, hisz azért mégiscsak ők a fő célcsoportunk. Egyébként kétszer 60 perces produkcióról beszélünk.

Teli rüsztös gól a pipába

Nem szokványos rendezés egy ilyen produkció.

Pataki András: Minden rendezés kicsit más, minden rendezés kihívás. A művészeti alkotói munka nulláról indul, mi is nulláról, tiszta lappal indítottuk a Vadak Urát. Az együttműködés melletti érvek közül is kiemelem, hogy az a fajta családi színházi produkció, amit ez a darab szeretne betölteni, az nagyrészt hiánycikk. Lényeges, hogy kényelmes, jó levegőjű, kikapcsoló, ugyanakkor jó tanulságokkal bíró történetet tudjunk felmutatni igényes körítéssel. A másik, hogy ez magyar ősbemutató. Ahogy A dzsungel könyve is egy jól eltalált, tele rüsztös nagy gól volt a maga idejében, úgy mi most egy hasonlóan határozott gólt szeretnénk rúgni a pipába.

Ennek a magyar ősbemutatónak ilyen tétje van, hogy hozzátesz valamit a mai magyar musicaltörténethez.

Szeretnénk emlékezeteset alkotni, ami, úgy látszik, sikerülhet, hiszen a zene igényes, nívós és jól illeszkedik a nemzetközi trendekhez, a szövegkönyv pedig Egressy Zoltánnak köszönhetően jól megírt szöveg.

Honnan ered az együttműködésük Vona Tiborral?

P. A.: Régre nyúlik vissza, hiszen Tibor és tevékenysége Fertőrákoson ismert, így számos múltbeli elemből táplálkozik az együttműködésünk. Legkiemelkedőbb talán a Teslának az a nívója, ami a nézők olyan tetszését hozta, ami most visszahívást ért. A Tesla ugyanis egy éve már járt Fertőrákoson, és most újra színpadra visszük. A Tibor által említett mobil szisztémának az előnye, hogy varázslatra képes, ugyanakkor szerelhető, szállítható. Ahol

a mozgásnak és a táncnak kiemelt szerepe van,

a kellemes és a hasznos találkozik, hiszen nekik szinte egy üres színpad kellene a kibontakozáshoz. A gyermekek vizuális világát pedig egy ismerős metódussal tudjuk értékek felé orientálni: őket leköti bármi, ami színes, mozog és akciódús, csak nem mindegy, hogy ez hordoz-e értéket.

Miről szól a darab, és mi a mondanivalója a nézőnek?

V. T.: Európában vagyunk, ahol nyolc klán vezeti a nagy kerek erdő életét. Az állatok viszont elkezdenek eltünedezni. Közben megjelenik egy ismeretlen állat, egy afrikai varacskos disznó, akit Afrikában fogtak be, és egy vihar közepette, szállítása közben ide keveredik. Mentorául szegődik az unokatestvére, Agyar, a vaddisznófiú, aki megpróbálja hazavezetni őt. Útjuk során számos kalandon keresztül eljutnak a három legerősebb klán házába, a Farkasok Szövetsége, a Rókák Nemzetsége és a Medvék Klánja házába. A történet folytatását egyelőre fedje jótékony homály! Ezeknek az egyes klánoknak egyébként megvan a maga erős karaktere, motívumokkal, igényes jelmezekkel lesz megjelenítve. Ki kell emelnem Zséli Csilla jelmeztervezőt, aki elvállalta, hogy minden igényt kielégítő, minden elvárásnak megfelelő roppant nagyszabású jelmezeket készít.

A helyszín miért épp Európa?

V. T.: Elfogadom, hogy mondjuk ki, a teremtés bölcsője Afrika, de ezen ponton érkezzünk meg Európába, mert van rókánk, medvénk, farkasunk, szarvasunk, nyúlvezérünk, vaddisznónk satöbbi. A gyurgyalag? Szebb, mint bármelyik afrikai madár a maga színvilágával! A sárgarigó, a fakopácsosztag, aki vigyázza az erdő rendjét. Az Orákulum óbagoly, ő az a kortalan, nagy bölcs mentor, aki tanácsokkal és jószándékkal ellátja az erő lakóit. Ő egy erdei sámánasszony, akinek a szerepére Falusi Mariannt és váltóban Fésűs Nellyt próbáljuk megnyerni.

Egymásra utalva

Említette a nézők, különösen a gyermekek számára közvetített értékeket.

P. A.: Kiemelt szempont a természet felé fordulás. Rajongunk az oroszlánokért, tigrisekért, de valóban, milyen jó, hogy vannak rókáink, satöbbi. Ők is játszhatnak olyan izgalmas musicalszerepet, mint például az Oroszlánkirályban bármelyik állat. Másrészt

az egymásra utaltság, az egymással való szóértési vágy, törekvés nem polarizál, hanem erősít.

Elfogadva, sőt értéknek tekintve a másik különbözőségét, ez csak minket tesz gazdagabbá. Ez a tanmese erről szól, és arról, hogy nem lehet gátlástalanul kirabolni a világot saját érdekek mentén.

V. T.: Emberibb történetet fogunk látni, mint ha emberekről szólna. Ami nem új találmány, ha például Benedek Elek állatmeséire gondolunk. Ebben nekünk is nagy kultúránk van.

Az ötletre a felkért szerzőstáb egyből rábólintott?

V. T.: Az alap az volt, hogy egy nagyjából 22 oldalas témaleiratot adtam át Egressy Zoli barátomnak. Amikor úgy gondolom, hogy valamibe belevágnék, akkor ezt három ember szűrőjén küldöm keresztül: Egressy Zoltánon, Müller Péter Sziámin és Sebestyén Áronon megy át. Ha ők azt mondják, hogy ehhez szívesen adják a nevüket, akkor hajrá! Azért itt

az alkotóstáb az ismét egy garancia arra, hogy a néző minőséget fog kapni.

Ezek az emberek nem fognak hibázni csak azért, hogy leszámlázhassák a jogdíjat vagy alkotói díjat, abban nem lesznek partnerek.

P. A.: (nevet) Ez most nem megélhetési bűnözés, az kétségtelen!

V. T.: Célunk, hogy nem sűrűbben, de másfél évente készítsünk egy nagy csodát. Most a borzasztó nagy Covid-kihagyás miatt utolérte a Teslát a Vadak Ura. A bemutató után az ember általában egy-két hónapot szuszog, majd megint elkezd benne zsizsegni a kisördög, hogy juj, de jó lenne valamit alkotni.

A karantén mint „törésteszt”

A lezárás alatt hogyan dolgoztak akár Önök, akár a színpadi művészek?

V. T.: Csöndben dolgoztunk. Az én szerepem az volt, hogy mindenkivel tartottam a kapcsolatot, és bennük a lelket. Nagyon el voltak keseredve az emberek. A Tesla-stábját egy eufórikus állapotban érte az egész. Gondoljon bele, március elején lemegy a premierhétvége, hatvan megbízás, de minimum szándéknyilatkozat realizálódik, a prágai Hibernia színház, a grazi aréna négy előadása 2020. decemberre. Úgy érzed, ott vagy fent, megcsináltad az első magyar kortárs musicalt, ami át tudja törni a nemzetközi közvélemény falait. Erre március 11-én bejelentik, hogy vége. Nem fogja elhinni, de a második szereposztás próbált a színpadon, amikor le kellett mennem délután háromkor, és mondtam, hogy „gyerekek, akkor álljon le a próba, a színház bezár, mostantól beláthatatlan ideig nem játszhatunk, kérem, bontsátok el a díszleteket!” Engem kinevettek, de nem volt vicc, március 16-án lakat került a színházra, s mindenkit home office-ra köteleztek. Ez olyan érzés lehet, mint amikor hatvan kilométer per órával tesztelik, mi történik, ha belecsapódsz egy kőfalba. Ilyen érzés volt az íj mértékű lassulás. Aztán pár hónap után felfogtuk, hogy nem áll meg az élet, meghoztuk a szükséges áldozatokat, hogy az apparátust egyben tartsuk.

Azért a pár hónapnál kicsit hosszabbra nyúlt a karantén.

V. T.: Volt 29 jó évem, statisztikailag elfér, hogy olyan évek is legyenek, mint a tavalyi meg az ideinek az első fele, de rendszert azért ne csináljunk belőle! (nevet)

Most mi a helyzet a külföldi előadásokkal?

V. T.: Egyelőre semmit nem tudunk. Most még Szlovákiába sem mehetünk. Augusztusra van szerződve Dunaszerdahelyre a Tesla, polgármester úr abban hisz, ahogy addigra náluk is lehet előadást tartani sportcsarnoki körülmények között, épített színpadon. Nyilván, ha Dunaszerdahelyre mehetünk, akkor lehet menni Kassára, Komáromba, Pozsonyba is. Lendvára is van szerződésünk, ott abban bíznak, hogy novemberben már lehet előadni, és szépen vesszük fel ezeket a kapcsolati fonalakat. Ausztriával kapcsolatban figyeljük a híreket, Csehország egyelőre áll. Nem szeretnénk feleslegesen előre rohanni, azok a nemzetközi promóterek, akik ezt figyelemmel kísérik, azt mondják, hogy ez egyelőre időben nagyon messze van.

Egy színházigazgató-rendezőnek mik a karanténtapasztalatai?

P. A.: Hogy hogyan vészelte át a színházi ágazat a leállást, azt ketté kell választani. A kőszínházakat, nemzeti kiemelt kategóriába tartozó színházakat a művészi depresszió ugyan sújtotta, de anyagilag simán túlélték. Az itt főállásban dolgozó munkatársakat egzisztenciálisan nem, csupán alkotásmegvonásban érintette. Az megint más kérdés, hogy meddig lehetett volna ezt húzni, de most, hogy már van vakcina, és az élet kifele mászik a slamasztikából, én is szeretném már múlt időbe tenni ezt az időszakot. Ezt tehát mi megúsztuk, tekintettel arra, hogy kiemelkedő volt az állami támogatás. A másik vonatkozás az, hogy

a szektor jókora részét kitevő, státusszal nem rendelkező szabadúszó, független művészek problémáját – bár ebben is volt állami szerepvállalás – egy az egyben megoldani nem lehetett. Ők ugyanis a piacról élnek, a piac pedig bezárt.

Ezeknek a kollégáknak több mentőcsomagot készítettek kormányzati és színházi vonalon is, de teljes egészében nem lehetett megoldani a problémát. Összességében tehát a színházi ágazatot rendkívüli módon megviselte a koronavírus-járvány, függetlenül attól, hogy valakinek az anyagi egzisztenciája veszélyben volt-e vagy sem, hiszen egy másfél éves őrületben voltunk benne.

Optimizmus, töretlen hit, elszántság

Jön a fokozatos nyitás, mire számítanak?

P. A.: Mint ostrom után a romokon, az emberek most vidámabbak, én is az vagyok, de azért a romokat muszáj eltakarítanunk művészeti vonatkozásban is, hiszen az összes államilag támogatott kőszínházban be van tárazva hat-nyolc-tíz előadás. Nagyon nehéz tehát művészileg kijönni ezen időszakban egy új show-val. Tibor azonban nemcsak nagy túlélő, hanem inkább gyakorló feltámadó. Ezt a született optimizmust, töretlen hitet, elszántságot példaértékűnek tartom.

Hogy egy színész nem adhat elő, azt hogyan éli meg? Online voltak előadások, az miben különbözik az élő előadástól?

P. A.: Számos túlélési forma próbált teret nyerni a színházi zárás alatt, ilyen volt az online térben való létezés. Ez munkát adott, számos olyan pályázatot írt ki a kulturális kormányzat is, hogy ami ebbe belefér, azt támogatják. Így azután fejlődött is az online szisztéma mentén az ágazatnak a kapcsolata az elektronikus felületekkel, így a minősége is emelkedett. Ez azonban élő műfaj! Ennek a műfajnak a létezése attól garanciális, hogy több ezer éve élőben adjuk elő. Úgyhogy

nekünk színpadra kell mennünk, éreznünk kell a néző jelenlétét, az együttgondolkodás, a pillanatnyi katarzis örömeit.

Ez számítógépen keresztül nem fog menni! Ahogy a szerelem, a házasság sem működik azon keresztül, a gyermekáldáshoz legalábbis kevés.

Szeretnénk gyermekáldásos állapotban tevékeny, alkotó, gyümölcsöző munkát végezni, ami a nézővel való találkozásban tud kiteljesedni.

V. T.: Ilyen légkörben, ilyen emberekkel dolgozom, együtt, mint András. Ez egy kegyelmi állapot. Az, hogy most pillanatnyilag tudsz-e pénzt keresni, merre megy a szekér, az én szempontomból teljesen indifferens.

A motornak, amihez, remélem, én is hozzátartozom, szakmai motivációkkal kell bírnia.

Nagyon hiszek a pontos, precíz, jól elvégzett, hivatásalapú munka győzelmében. Akit a munkával megbízunk, arra nem ráhúztunk egy sapkát, hanem azért az a sapka van rajta, mert az való a fejére. Nem fogom megkérni Egressy Zolit, hogy dalszöveget írjon, az nekem Müller Peti. És nem fogom megkérni Sebestyén Áront, hogy írjon szövegkönyvet vagy tervezzen jelmezeket. Mindenki azzal jött ide, amiben a legerősebb.

Hogy áll most a produkció? Mikor láthatjuk színpadon?

V. T.: Napi szinten születnek az új dalok, majd rögtön a dalszövegek, a jelmeztervek alapján halad a jelmezgyártás, a héten volt a darab castingja. Osztatlan a művészek között a produkció sikere, és hogy ennek ők részesei akarnak lenni. A RaM Színházban lesz október 14-én a zártkörű díszbemutató, majd másnap a nyílt színi bemutató. A premierhétvége október 15-17. lesz, melyre már kaphatók a jegyek is. Azután hadd menjen, ami a csövön kifér!