Követi a világbajnokságot?
Nem igazán, annyira nem focis a családom.
A stadionokba viszont beférkőzött a politika is. Komoly botrány lett a Svájc-Szerbia meccsből, pontosabban két svájci labdarúgó – Xherdan Shaqiri és Granit Xhaka – mutogatásából. Mindketten koszovói albán származásúak, és az albán sas megformázásával ünnepelték góljukat. Pontosan mit szimbolizál az albán sas?
Régi időkre nyúlik vissza, előtte még Szkander bég szimbólumát használták. A sas heraldikai jel, az albánoknál is a bátorság jelképeként szerepel.
A svájci játékostanács betiltotta
Négy éve a svájci válogatott játékostanácsa úgy döntött, hogy nemzeti színekben nem használják ünneplésként az albán sast.
„A klubjában mindenki úgy ünnepel, ahogy akar, de itt a nemzeti csapatban vagyunk. Itt nem történhet meg, hogy valaki ezzel a gesztussal ünnepel” - mondta akkor Shaqiri.
Shaqiri a volt Jugoszláviában, a koszovói Gjilanban született, Xhaka viszont már Bázelben. Utóbbi édesapját egy politikai demonstráción való részvétel miatt letöltendő börtönbüntetésre ítélték az egykori Jugoszláviában.
Van valós politikai üzenete, vagy csak egyszerű szimbólum?
A Nagy-Albánia iránti vágyat meg lehet vele jeleníteni ma is, arra határozottan alkalmas, hogy feszültséget keltsenek a szerbekkel. Üzenni lehet vele a koszovói albánok függetlenségéről, vagy Albániával való egyesüléséről is.
Kik között húzódik az elsődleges konfliktus?
Alapvetően a koszovói-szerb viszonylatból indul ki, a probléma megoldatlansága már a '60-as évektől jelen van, de főleg a '80-as évek elejétől vannak tüntetések erősebb autonómiát, vagy tagköztársasági rangot követelve Koszovónak. Miután ez nem valósul meg, drasztikusabb módszerekkel kezdenek küzdeni a függetlenségért. 1992-ben népszavazást is tartottak erről, de annak eredményét csak Albánia ismerte el.
Albánia ott kapcsolódik be a relációba, hogy mindig próbálnak valamilyen módon segítséget nyújtani a koszovói albánoknak. Az albán rendszerváltás után kezd nyitni az albán politikai vezetés feléjük, de ez nem túl sikeres. A '90-es évektől aztán egyre inkább elmérgesedik Koszovó ügye, Albánia ekkor főleg a nemzetközi közösségben próbál támogatókat szerezni, először azért, hogy Jugoszláviát ítéljék el, később azért, hogy Szerbiát, de ez sem hoz igazán előrelépést.
Az albán-szerb viszony egyébként máig nagyon fagyos, ami a sportban is lecsapódik. Albánia-Szerbia focimeccs volt 1-2 éve Belgrádban, számos incidenssel, koszovói albán zászlókkal és verekedésekkel.
Egyiptom is botrányba keveredett
Az oroszországi világbajnokságot Egyiptom válogatottja sem úszta meg politikai affér nélkül. A csapat legjobbja, Mohamed Szalah egy grozniji banketten díszpolgári címet kapott a csecsen vezetőtől, Ramzan Kadirovtól.
Szalah ezután olyan heves támadásokat kapott a médiától és a szurkolóktól, hogy állítólag a válogatottság lemondásán is elgondolkodott.
Hogyan kerültek ilyen nagy számban koszovói albánok Svájcba?
Jugoszláviából főleg az 1980-as években kezdtek kivándorolni, a fő célállomás Svájc és Németország volt, elsősorban oda indultak, ahol befogadóak voltak velük szemben és jó anyagi megbecsülésre számíthattak. Jugoszlávia már az 1960-as években kinyitotta kapuit, hogy népesség- és munkaerő-feleslegét leadja. Főleg a horvát és a koszovói területekről lehetett kimenni, Koszovó mindig szegény és feszült tartománynak számított, így két szempontból sem bánták, ha távoznak az országból.
Érdekes volt látni a pénteki meccsen, hogy a svájci szurkolók között nem csak svájci, hanem albán zászlók is voltak. Mennyire homogén a svájci albán kisebbség?
Már csak a létszámuknál fogva is erős, összetartó közösségről van szó. Valószínűleg, akik a stadionban voltak sokadik generációs koszovói albán származású svájciak, vélhetően már az alpesi országban születtek, de a koszovói albán múlt és az ahhoz kapcsolódó hagyományok összekovácsolják őket. Ezt erősíti az is, hogy Koszovó nagyrészt ma is az általuk hazautalt pénzből tartja életben magát, ráadásul a Svájcban élő, koszovói gyökerekkel rendelkező embereknek valószínű, hogy ma is élnek rokonaik Koszovóban. A közös történelmi sebek és a megélhetési problémák összetartják őket, érzelmi kapcsolódást is jelentenek ezek. Röviden úgy foglalható össze a helyzetük, hogy távoztak ugyan Koszovóból, de a kötődésük és a támogatásuk a mai napig megmaradt.
Nemzetközi válogatott
A svájci válogatott 23-as keretében 8 olyan játékos van (Yvon Mvogo, Francois Moubandje, Johan Djourou, Valon Behrami, Xherdan Shaqiri, Blerim Dzemaili, Gelson Fernandes, Breel Embolo), aki nem az alpesi országban született.Volt egy másik politikai üzenet is a meccsen, ami után a szerb szövetség kaphat büntetést. Több szerb szurkoló is a háborús bűnös, Ratko Mladics fotójával ellátott pólót viselt. Nemzeti hős?
A szerb szurkolók általában fogékonyak a szélsőjobboldal iránt, így sok szélsőjobbos futballhuligán van, az ő szemükben Mladics példakép és nemzeti hős, de ez összetettebb történet. A délszláv háborúkban a fél-paramilitáris szervezetekhez csatlakoztak fosztogatók, akik fegyvert is kaptak. Ezek a fosztogatók általában a futballszurkolók köreiből kerültek ki, nem mondom, hogy pont ugyanazok az emberek voltak a stadionban, akik anno a harcokban is részt vettek, de a háború időszaka most is erős érzelmi kötődést jelent az akkori katonai vezetők irányába a szurkolóknál.