A rendfenntartó erők egyre kíméletlenebbül lépnek fel, igaz a demonstrálókat se mennek a szomszédba némi erőszakért. Ha a 2006-os hazai eseményeket köbre emeljük, és megszorozzuk még hárommal, nagyjából megkapjuk azt, ami ami az elmúlt hetekben Venezuela nagyvárosaiban zajlik. Eddig
legalább 36-an vesztették életüket,
a sebesültek száma több száz.
Tegnapelőtt az ország észak-nyugati részében található, olajban gazdag Zulia szövetségi állam fővárosában, Maracaiboban ledöntötték Hugo Chavez volt elnök, a jelenlegi rezsim alapítójának szobrát. A tiltakozók ezúttal is összecsaptak a karhatalommal. A felvételen látható, hogy a tüntetők visszaszorítják a rendfenntartókat, akik erre válaszul
páncélautóval hajtanak a tömegbe.
Végül azonban a járművet felgyújtják, így menekülőre fogja.
Venezuela rendelkezik a világ legnagyobb kőolajkészletével, viszont gyakorlatilag semmilyen más exportcikke nincs, és az olaj árának zuhanása miatt
a gazdaság lényegében összeomlott és az infláció elszabadult.
A boltokban már egy éve alig kaphatóan az alapvető élelmiszerek, és fogyasztási cikkek.
Na jó, de hogy jutottak idáig?
Venezuela a kilencvenes években súlyos gazdasági és társadalmi válságba került. A jobbára liberális Amerika-és multibarát gazdaságpolitikát folytató kormányok képtelenek lettek úrrá lenni a krízisen, amelynek mélypontján a lakosság fele élt már a szegénységi küszöb alatt.
Az összeomlás szélén tántorgó országban 1998-ban Hugo Chavez radikális baloldali jelölt nyerte az elnökválasztást. Az új államfő az olajbevételekből hatalmas összegeket fordított szociális kiadásokra, az oktatás és az egészségügy korszerűsítésére. Az életszínvonal jelentősen emelkedett, és a gazdaság sem teljesített rosszul. Chavezt háromszor választották újra, milliók ünnepelték hazájában és külföldön is a "21. századi szocializmus" megalkotásáért.. Ám sajnos hamarosan kiderült, hogy a szocializmus a huszonegyedik században is éppen ugyanolyan működésképtelen, mint a huszadikban volt.
venezuelai csoda pontosan addig tartott, ameddig az olajárak magasan voltak. Amikor a fekete arany árfolyama 2014-ben drámaian megzuhant, az ország szinte hónapok alatt omlott össze. Most vált csak igazán világossá, hogy, ha a kőolajból képtelenek finanszírozni a költségvetést, akkor ezen kívül lényegében semmilyen külföldön eladható termékük, vagy nyersanyaguk nincs. Az elmúlt egy évben kórnikus áruhiány alakult ki, kilométeres sorok kígyóznak a boltok előtt. Az infláció 700%-os, a feketekereskedelem virágzik, a bűnözési mutatók az egekbe szöktek, a főváros, Caracas ma a világ egyik legveszélyesebb helye.
Chazez nem élte meg rendszere összeomlását, 2013 februárjában meghalt. Utódja, a buszsofőrből lett politikus, Nicolás Maduro képtelen úrrá lenni a válságon, a hatalom megtartása érdekében pedig egyre diktatorikusabb módszerekkel vezeti az országot. 2015 végén az addig kormányzó szocialista párt katasztrofális választási vereséget szenvedett, az ellenzék kétharmados többséget szerzett a parlamentben.
Ám Maduro elnöki ciklusa még 2018-ig tart, az alkotmány pedig gyakorlatilag az államfő kezében összpontosítja a végrehajtó hatalmat. Az ő kezében van a hadsereg és a rendőrség vezetése is, a biztonsági erők ezért engedelmeskednek a mostani összecsapások idején is neki.