Abban mindkét professzor véleménye megegyezett, hogy a Fidesz-kormány 2015-ös földprivatizációja, amely a Földet a gazdáknak! program keretében zajlott le egy hosszabb, történelmi léptékű folyamat része, amelyben tevékeny részt vállaltak az elmúlt évtizedek magyar kormányai, az Európai Unió jogalkotói, illetőleg a magyarországi és külföldi tőkeérdekek.
[fb_pages_codes:econation]
„Akié a föld, azé az ország!”
Ángyán József már előadása kezdetén figyelmeztetett: muszáj minden alkalmat kihasználni arra, hogy vizsgáljuk a jelenlegi termőföld-helyzetet, annak érdekében, hogy választ kapjunk arra, van-e a magyar családi gazdálkodóknak jövője ebben a két pólusú harcban, amely küzdelemben az ellenérdekelt fél a tőkehatalom.
Ángyán József (b.), Tanka Endre, Magyar Zoltán
„Város és vidék közös sorson osztoznak, a vidék gerince pedig a mezőgazdaság.”
Meg kell értenünk, a nemzetek modern kori biztonságát elsősorban már nem a hadsereg mérete adja, hanem az élelmezési és élelmiszer-biztonság, a víz-, a környezet- és az energiabiztonság, illetve az energiahordozókhoz való hozzáférés. Azaz, a XXI. században az rendelkezik valódi hatalommal, aki a természeti erőforrásokat, rendszereket használja és birtokolja.
Ezen érdekek ütköztetése mellett alakult ki az a modern kétpártiság, ahol a globális tőke, és annak helyi kiszolgálói a közös vagyon elidegenítésével semmizi ki a helyi közösségeket – és ez a megállapítás ugyanúgy igaz Brazíliára, mint ahogy a magyar Nagyszentjánosra.
„Vissza kell szerezni az államot!”
Az állam ebben a koordináta-rendszerben egy harmadik szereplő, a gond az, hogy hazánk esetében az állam a tőke oldalára állt, így a tőkeérdek előtt nincs visszatartó erő. Ez a korrupció új szintje, már nem egyes politikai potentátokat kell megkenni, a rendszer épül ki úgy, hogy hidat képezzen a maffiacsalád, a tőkeérdekeltségek és a kormány között. Így nem igazság-, hanem jogszolgáltatás alakul ki – minden lehet törvényes. „Vissza kell szerezni az államot!” - figyelmeztetett Ángyán József.
Jellemző, Csányi Sándor minden érdekeltségével stratégiai megállapodást kötött az Orbán-kormány.
Mire várnak a XXI. századi földrablók?
Élelmiszer-piaci kilátások: a növekvő populáció globális élelmezési válsággal fenyeget, az új földesurak így megkerülhetetlenné válnak.
Földpiaci spekulációk: a földek árának várható növekedése (jelenleg a magyarországi földár ötöde, tizede az ausztriai földárnak).
Agrár- és vidékfejlesztési támogatások: ez főként az Európai Unió tagországaiban jó biznisz.
„Ezek is családok, csak ezek másképp működnek”
Ángyán professzor szerint a hazai földspekuláció alapjául az állami gazdaságok két hullámban történt privatizációja szolgál; 2001-ben az első Orbán-kormány a tizenkét állami gazdaság („piszkos tizenkettő”) magánosításával megalapozta a jelenlegi agrárvagyonokat, ezt 2003-ban a Medgyessy-kormány 9 gazdasággal folytatta.
Ezekben az években olyan agrárberuházók köré gyarapodtak óriási méretű birtokrendszerek, mint Leisztinger Tamás (Forrás-csoport), Csányi Sándor (Bonafarm-csoport) – ők ketten a Fidesz- és az MSZP-kormányok földosztásainál is kedvezményezettek voltak –, valamint a Nyerges Zsolt-Simicska Lajos páros (Mezort-csoport). Hogy mennyire beágyazott kapcsolatokkal rendelkeznek ezek az oligarchák, jól jelzi: 2011 és 2014 között mindannyian növelték az egyébként is több milliárdos agrártámogatásuk mértékét.
Ugyanezen időszak alatt Csányi 16 ezerről 28 ezerre, Nyergesék 14 ezerről 23 ezerre, míg Leisztinger 12 ezerről 23 ezer hektárra duzzasztotta az államtól 50 évre, Aranykoronánként 580 forintért bérelt földterülete mértékét. A hét legnagyobb magyarországi agrárérdekeltség a hivatkozott három esztendő alatt 62,86 ezer hektárról 112,38 ezerre növelte a magyar államtól kedvezményes áron bérbe kapott termőföldjeiket.
„Elmagyaráztuk a Miniszterelnök Úrnak, és már érti!”
A második Fidesz-kormány regnálásától kezdve azonban nemcsak a földbirtokaik után vastagodhattak a zöldbárók, hanem például a sertéstartás támogatásából is. Ángyán elmesélte, hogy a kormányfő mennyire megdöbbent a németországi dioxinbotrány kapcsán, hogy a hungaricumok előállítói külföldről szerzik be az alapanyagot. Később egy sertéstelep átadásakor már azzal jöttek a tanácsadók az akkori államtitkárhoz, hogy „elmagyaráztuk a miniszterelnök úrnak, és már érti”, hogy miképp is működik a sertéstartás Magyarországon.
A leckét olyan jól megtanulta a Fidesz, hogy amikor 2015-ben a Lázár János-Győrffy Balázs páros az egyik kezével elvette az 1200 hektárnál nagyobb területek támogatását, a másikkal állattartási támogatás címén, még nagyobb összeget, jellemzően ugyanannak a körnek vissza is juttatott (vö.: Csányi Sándor).
„Kevesen, sokat”
„Szövetkezeti törvényt akartunk, családi gazdálkodókkal, ehelyett a kormány behozta az integrált mezőgazdasági termelést” - foglalta össze Ángyán József az Alaptörvény földügyi változásait.
A földforgalmi törvényből hiányzik az összeszámíthatóság, így ha elég nagy a család, és mindenki elvégzi a két hónapos földműves-képzést, akkor akár 1400 hektáros birtoktestek is összejöhetnek (vö.: Mészáros Lőrinc). Ugyanakkor, ha egy cég a saját alkalmazottjától veszi bérbe a földet, azt be sem kell jelentenie, és nem számít bele a birtokmaximumba sem. Eközben az agrárkamarai törvény központosítási, integrátori feladattal ruházza fel az úgynevezett mintagazdaságokat.
Azt a földbérleti rendszert, amely során a „király hűbéri birtokokat adományozott” a 20 hektár alatti „rendszer-legitimáló” bérlők tették szalonképessé, akik egyébként a földterületek mindössze 8 százalékát kapták meg.
A magyar közösségek kifosztása
Ángyán József két megye (Fejér, Győr-Moson-Sopron) szemléletes példáin keresztül mutatta be, hogy hazánkban is egyre inkább megmutatkozik a dél-amerikai modell.
Fejér megye:
677 birtoktestet hirdettek meg az árverések első hullámában; 392 alkalommal hirdettek győztest, akik átlagosan 61,8 millió forintot fizettek. A megye területéből a legnagyobb szeletet felcsúti lakosok vágták ki (33 birtoktest/1625 hektár), a királyi falut pedig olyan települések követik, mint Székesfehérvár (38/1454), illetőleg Budapest (11/1081). A fővárosból rózsadombi, és káposztásmegyeri címről is érkezett győztes licit, főleg a Velencei-tó környékére.
Győr-Moson-Sopron megye:
4113 hektár területet értékesítettek, ennek a 66,9 százaléka 100 hektárnál nagyobb birtoktest. Ez a 2750 hektár 14 darab pályázat kiírása útján került privatizálásra.
Ángyán József kigyűjtötte ebben az esetben is, hogy mely település lakói nyerték el a megyében a legtöbb földet. A sorrend a következő: Győr (18 birtoktest/1047 ha), Győrújbarát (7/532), Mosonmagyaróvár (16/377). A nyilvános listát böngészve kiderül, hogy a megyében vannak olyan települések, ahol helyiek egyáltalán nem tudtak földet vásárolni: Nagyszentjános, Bőny, Győrszemere, Nagycenk, Felpéc – mindent külső árverezők vittek el, mint Dél-Amerikában, ugye?
„Megmozdul-e magyar társadalom?”
Tanka Endre professzor arra az alapvető kérdésre várja a választ, hogy vajon megmozdul-e egy olyan ország társadalma, amelynek nincs önrendelkezési joga a nemzeti földvagyon felett, nem határozhatja meg a tulajdonszerzést és a használatot. Az agrárjogász szakember így utalt a minapi Kúria által engedélyezett állami földekkel kapcsolatos népszavazás engedélyezésére.
Tanka Endre Országvesztés törvényesített földrablással című könyvében (melynek bemutatóján szintén ott volt az Alfahír) is világosan leszögezte az Európai Unió tagállamainak egyetlen lehetősége van a túlélésre (a termőföld megvédésére), ha felülvizsgálják az EU-s csatlakozási szerződéseket.
A termőföldet forgalomképtelen kincstári vagyonná kell tenni, és uniós szinten ki kell emelni a tőke-javak köréből.
Integrált mezőgazdasági termelés
Bár 2010-ben történelmi esély nyílt arra a polgári kormány előtt, hogy gyökeresen változtasson az oligarchákat erősítő földpolitikán, lebontva a nagybirtokokat, erősítve a kis és családi gazdálkodókat, de nem élt ezzel a lehetőséggel, sőt, „a földpiac kapuját világméretűvé tárta” - fogalmazott a professzor.
A jelenlegi jogszabályalkotás ugyanis integrátori pozícióba emel nagy tőkéstársaságokat az agráriumban. Egyelőre még sok a kérdőjel ebben a témában, noha a jogi környezet már adott ahhoz, hogy az úgynevezett mintagazdaságok, amelyek „állami feladatot látnak el”, hiszen állami vagyont kezelnek, korlátlan birtokmennyiség felett diszponálhassanak. Jellemző, hogy a jelenlegi földárveréseken is több mint százezer hektárnyi területet tartottak vissza; többek között érintetlen maradt a Bonafarm-csoport is.
Kivált visszásnak tűnik, hogy az állam által felhizlalt mintagazdaságok, miután elérik az egymilliárd forintot meghaladó bevételt, nemzetgazdaságilag kiemelt beruházásokká válnak, amelyeket adókedvezményekben kell részesíteni.
Epilógus
A földfórum „hivatalos része” után még késő estig lehetett beszélgetni a professzorokkal, s ahogy észrevettük, a közönség körében az a gondolat uralkodott el, hogy vajon nem késő-e már? Jó kérdés, annyi szent.