Az eseményen több ismert közéleti figura is feltűnt: a teremben jelen volt Vágó Gábor, volt LMP-s politikus, Kész Zoltán független országgyűlési képviselő és Lukácsi Katalin egykori KDNP-tag, aki - Pápay György bevezetője után - immár a Viszlát, kétharmad! tagjaként köszöntötte az egybegyűlteket.
"Nem akarom elhagyni ezt az országot (...), azt akarom, hogy piros-fehér-zöld maradjon, ne pedig egy narancsszínű massza"
- fogalmazott a hitoktató, aki minden választót koordinált szavazásra buzdított jövő tavasszal, ami
az egyéni szavazattal a helyben legesélyesebb ellenzéki jelölt, listán pedig a legszimpatikusabb ellenzéki párt támogatását jelenti.
Aki le akarja győzni a Fideszt, annak új szavazókat kell megnyernie
A három szakember elsőként a múlt vasárnapi solymári időközi választás tanulságairól beszélt. Mindhárman megerősítették azt a politológiai alapvetést, hogy egy időközi eredményeiből nem érdemes országos trendekre következtetni, és nem lehet általános érvényű következtetéseket levonni belőle, de azért már itt is voltak érdekes meglátások.
Róna Dániel azt emelte ki, hogy szerinte a megmérettetésen, viszonylag magas részvétel mellett a győztes Fidesz és az ellenzék is erősödni tudott.
Ember Zoltán szerint nem volt érdemes csodát várni "Bayer Zsolt településén", hiszen a választás egy, még megyei szinten is kifejezetten jómódú nagyközségben zajlott, ami távolról sem adja vissza az országos viszonyokat. A szakértő szerint viszont az ellenzéknek valamit mindenképp kezdenie kell azzal a 20-30 választókerülettel, ahol a Fidesz stabilan 50 százalék körül áll. Kiemelte: ehhez önmagában az sem elég, ha az ellenzéki pártok összeállnak,
a győzelemhez intenzív mozgósításra és új szavazók megszerzésére lesz szükség.
Közös, vagy koordinált indulás?
Arra a kérdésre, hogy az ellenzéki pártok a koordinált indulással, netán a közös listával járnának-e jobban, Reiner Roland úgy válaszolt, hogy a helyzet rendkívül összetett, hiszen vannak olyan pártok, mint a Jobbik vagy az LMP, melyek eleve kizárták a közös indulást, a többiek pedig már minden lehetséges álláspontot képviseltek már, látható eredmény nélkül. Szerinte nagyon sok a versengő pártérdek és
az ellenzéki szereplők egy része eleve nem győztes stratégiában gondolkodik.
Ember Zoltán szerint minden egyes nap, amit a baloldali pártok a saját belső erőviszonyaiknak a tisztázásával töltenek, "távolabb visz a kormányváltástól". Szerinte ez csak attól veszi el az időt, hogy helyben meg tudják nevezni, ki indul az adott alakulat színeiben, ami pedig egyelőre a Jobbik pozícióinak kedvez:
"Amíg 2014-ben, mondjuk, 60 helyen verte meg például a baloldal a Jobbikot, most valahol 20-30 közé szorult ez a szám, és a maradék 80 helyen egy picivel, de talán a Jobbik jelöltje lenne a második, de ez pillanatfelvétel, és még nem indult el a kampány. Tehát nagyban függ attól, hogy hogyan alakulnak az erőviszonyok a következő hetekben, és milyen megállapodásra tudnak jutni a baloldalon"
- mondta az Iránytű Intézet kutatásvezetője, aki szerint ehhez az is hozzátartozik, hogy a baloldali pártok listái összesen most kevesebb szavazatra számíthatnak, mint 2014-ben.
Róna Dániel úgy látta, hogy jelenleg kétféle motiváció mozgatja az ellenzéket: a pártérdekek és az ellenzéki összérdek (utóbbi minimum a Fidesz többségének megakadályozását jelenti).
"Minél inkább elhiszik a pártok, hogy megakadályozzák a Fidesz többségét, annál inkább hajlandóak áldozni az egyéni érdekeikből"
- vázolta a politológus, aki szerint ennek ellenkezője is igaz: minél inkább felülemelkedik az egyéni érdek az ellenzéki érdeken, annál nehezebb lesz leváltani a Fideszt. Emlékeztetett, hogy a Fidesz sem működik tökéletesen, de a kormánypártnál tökéletesen összehangolták az érdekeket:
ott a politikusok egyéni érdekeit teljes mértékben felülírja a pártérdek.
Mondd, te kit választanál? És főleg, mi alapján?
Azzal kapcsolatban, hogy a választók mi alapján döntik el, kit tekintenek esélyesebb jelöltnek, a szakemberek felhívták a figyelmet arra, hogy van egy viszonylag fix sorrend a szavazókörzetek között, a skálán Angyalföld a legbaloldalibb, míg Csorna a legjobboldalibb, és a sorrend nem igazán változik. Reiner Roland azonban felhívta a figyelmet a 2010-ben még jellemző területi különbségek kiegyenlítődésének fontosságára. A területileg kiegyensúlyozottabb verseny az egyik fő oka annak, hogy
több mint 4 olyan választókerület is van, ahol egyelőre nem lehet világosan eldönteni, hogy a Jobbik, vagy a baloldal lesz-e az esélyes kihívó.
Ember Zoltán kiemelte, hogy amíg nem látszik, hogy milyen konstrukcióban indulnak, és pontosan kiket indítanak a baloldali pártok, nagyon nehéz megmondani, hol, ki az igazi esélyes. Ennek ellenére ő azt jósolta, hogy
jövőre sokkal több taktikai szavazó lehet, mint 2014-ben volt.
Iránytű Intézet vezető elemzője: az Orbán-kormány nem válogat az eszközökben
Az Orbán-kormány adminisztratív eszközökkel igyekszik ellehetetleníteni az ellenfeleit. A Jobbik ellen teljes pályás letámadás zajlik. A baloldalon megszűnt a kohézió az MSZP meggyengülésével, a Fidesz által diktált ÁSZ-vizsgálat pedig szimpátiát ébreszthet a Jobbik irányába. Ha ismét a Fidesz nyer, akkor teljes felszámolásra kerülnek a különböző társadalmi autonómiák.
"Az emberek kezdik kiismerni a választási rendszert, tudják, hogy az egyéni voksukkal mit tudnak elérni"
- fogalmazott a szakértő, aki szerint ma sokkal élesebb a határvonal a kormányváltást akarók és a kormánypárti szavazók között, mint korábban volt. Úgy vélte, ennek az az oka, hogy a Fidesz 2014-ben még az ellenzéki szavazók számára is egy sokkal szimpatikusabb párt volt, mint manapság. A baloldalról megállapította, hogy a nagyobb városokban sokkal szétforgácsoltabb, mint '14-ben volt. A legerősebb ellenzéki erő kapcsán kiemelte:
a Jobbik elleni fideszes lejáratókampány és a politikai ellehetetlenítési kísérletek célja a párt vidéki bázisainak megszorongatása - olyan körzetekben, ahol korábban vagy a baloldal, vagy a nemzeti párt 30 százalék körül állt.
Ezekre a helyekre a Fidesz láthatóan több energiát és erőforrást fordít.
2018 valódi csataterei: a billegő körzetek
Pápay György kérdésére, hogy az ellenzéknek elegendő lenne-e csupán a billegő körzetekre koncentrálnia, Róna Dániel válaszában kifejtette: jelen helyzetben nem annyira egyértelmű, hogy mi számít billegő körzetnek és mi nem.
Szerinte egyedül az egyre növekvő átszavazási hajlandóság adhat reményt az ellenzék számára.
A szekértő úgy látta, hogy a közvélemény-kutatásokkal lehetne tájékoztatni a választókat arról, melyik körzetben ki az esélyes, és az ellenzéki szavazatok koncentrációja legrosszabb esetben is szűkíthetné a Fidesz győzelmét.
Reiner Roland ugyanakkor emlékeztetett, hogy a magyar politikában még mindig a pártok a főszereplők, a szavazók rájuk hallgatnak, az átszavazás pedig akkor működik, ha - mint régen az MSZP-SZDSZ együttműködés idején - egyértelműen megkérik őket, kire adják a voksukat. Szerinte arra is nehéz következtetni, hányan ismerték már ki a választási rendszert ahhoz, hogy tömegesen tudjanak hatékonyan élni a szavazataikkal. Fontos szempontként említette, hogy
- ha sikerül is aktivizálni a bizonytalan szavazókat, ők nem biztos, hogy automatikusan egy irányba, vagy nem a kormánypártok felé indulnak majd meg,
- de a Fidesz-szavazók sem egységesek abban, kell-e Orbán Viktoréknak kétharmad, vagy sem.
Ember Zoltán szerint is az a fő kérdés, hogy
hányan tudják majd megtanulni, mekkora ereje is van az egyéni szavazatuknak, és tudnak-e ezzel okosan élni.
Emellett a veszprémi és a tapolcai időközi választás fontos tanulságának nevezte, hogy ha van egy világos tétje a megmérettetésnek, mint ott a kétharmad lebontása volt, és a pártok kellően "odateszik magukat", a választók is tisztább helyzet előtt állnak, amiben könnyebb dönteniük.
Szerinte februárban vagy márciusban jön el az a helyzet, amikor a választók könnyebben tudnak dönteni, mert ott lesz előttük "a menü".
"2018 fejben és helyben fog eldőlni" - A jövő évi lesz a legmegjósolhatatlanabb választás hazánkban
Ha tisztázódik az ellenzéki térfél politikai földrajza, akkor a kormányváltást akarók is könnyebben teszik majd le a garast akár a Jobbik, akár az MSZP, akár egy baloldali összefogás mellett? Megismétlődik 2014 és a Fidesz újra kétharmadot szerez? Milyen hatása volt a politikai erőviszonyokra Botka László eltűnésének? A kormányváltók hajlandók az esélyesebb kihívót támogatni helyben?