- Május végi interjúnkban nagyrészt az akkor még előtted álló 50. születésnapi bulidról beszélgettünk. Azóta már megjelent az erről készült DVD. Meg vagy elégedve a végeredménnyel?
- Figyelj, ahhoz képest, hogy a buli előtt nem voltak hónapokig tartó közös próbák, hanem egy alkalom során raktuk össze az egészet, úgy gondolom, hogy nagyon jól sikerült, és ez a DVD azt tükrözi, amilyen valójában volt élőben. Szinte semmi nincs utólag kikozmetikázva, így szólt ott is minden, ahogy a korongon hallható. Úgyhogy itt nincsenek újrajátszva dolgok, mint néhány más zenekar esetében.
- A felvett nyersanyag mennyi része jelent meg a lemezen, illetve ki felügyelte a vágást, véglegesítette a tartalmat?
- A nagyszínpados programból szinte nem maradt ki semmi, csak a másik színpadon előadott Pop 84-es műsorból, de az is csak amiatt, mert ott nem sávonként lett rögzítve a hang, hanem egyben.
Én egyszer hallgattam végig, volt is egy-két észrevételem, de Weisz Kicsi (Zorall, Kalapács gitáros, Ecseri Vasmű tulajdonos-hangmérnök - a szerk.) rakta össze az egészet, ő editálgatta, Andrics Laci (operatőr, vágó, videoklip készítő - a szerk.) meg a képet vágta véglegesre. Négy-öt kamera dolgozott azon az estén, úgyhogy tetemes mennyiségű nyersanyag állt a rendelkezésünkre. Ezt kétszer-háromszor-ötször végighallgatni, végignézni nem kis teljesítmény.
- A kiadványt először az augusztus végi Sörolimpián vehették kézbe a rajongók – hiszen minden évben adtok valamilyen ajándékot a hetijegyeseknek – szeptembertől pedig kereskedelmi forgalomba is került a DVD.
- Igen, és már aranylemez…
- Hát, ez majdhogynem már természetes egy Zorall kiadványnál. Gratulálok!
- Nagyon köszönjük! És igen, van egy elég nagy bázisunk, akik gyűjtik az anyagainkat.
- Ennek a tábornak egy részét az utóbbi években szívesen utaztatjátok is magatokkal, két hete például egy brit-szigeteki miniturnéhoz csatlakozhattak az érdeklődők. Mesélnél erről a Belfast - Dublin - London körútról?
- Az elmúlt öt-hat esztendőben szinte éves rendszerességgel ki szoktunk járni Dublinba, ahol nagyon sok barátunk van, és már háromszor voltunk Londonban is. És arra gondoltam, hogy mi lenne, ha most egy hétvégébe sűrítenénk a két helyszínt, esetleg még beleraknánk egy belfasti és egy skót bulit is. Utóbbi nem jött össze, de Belfast megvolt.
Szerdán indultunk, felmentünk Dublinig repülővel, utána busszal Belfastba, ahol egy kedves családnál laktunk, akik két napig mindenféle földi jóval elláttak. Ott lenyomtuk a koncertet, és a várost is megnéztük. Nekem hatalmas élmény volt, hogy abban a hajógyárba járhattunk, ahol a Titanic készült. Szerintem nincs olyan ember, aki nem látta a Titanic című filmet, és már abban is elég monumentálisnak tűnt a hajó, itt pedig körbe volt rajzolva, hogy pontosan mekkora helyet foglal el. Ugyanabban az épületben egy nagy kiállítás is volt, természetesen azt is megnéztük.
Másnap visszabuszoztunk Dublinba, ami számunkra már olyan, mintha hazamennénk, mert már annyira ismerjük a várost. Ott is lenyomtuk a bulit, és nagyon már nem kellett nézegetnünk, mert már tudtuk a tuti helyeket. Utolsó nap pedig átmentünk Londonba, ahol szintén egy nagyon jó hangulatú koncertet adtunk.
- Ezeket a bulikat hogy kell elképzelni? Milyen helyeken játszotok, használtok-e saját technikát, stb.?
- Ezek gyakorlatilag kis klubkoncertek. Most semmilyen hangszert nem vittünk, mindent a helyszíneken kellett összekoldulni vagy bérelni, de mindhárom helyszínen tökéletes sound-dal tudtunk dolgozni. Profi volt a technika és a személyzet is.
Most csak 14 rajongó jött velünk, mert azt mindenkinek át kellett gondolni, hogy három nap alatt három fővárost járunk meg, és szinte az egész csapat minden helyszínen máshol szállt meg. Meg is akartuk csinálni az LGT-től a Fiú-t – tudod „Csak az jöjjön, aki bírja, aki tudja, hogy végig csinálja…” – mert azért elég kemény menet volt. Nekünk is, meg azoknak is, akik elkísértek minket. De szerintem jövőre megint megcsináljuk ezt a történetet, de úgy, hogy Glasgow-t is be tudjuk iktatni.
- A turné záróakkordjaként te a fiaddal még egy Mr. Big koncertre is ellátogattál.
- Így van! A többiek vasárnap hazautaztak, mi pedig ott maradtunk megnézni ezt a bulit. Ezzel tettük fel az i-re a pontot. (nevet)
- Ennyire jó volt?
- Ennyire! Az O2 Arénában volt a buli, és mondhatni iskolakoncerten voltunk, mert bőven tanulhattunk az ottani szervezést elnézve. Rendkívül jól is szólt az egész előadás. Mi a második emeleti páholyban voltunk, és ott is kristálytisztán hallottunk mindent. Úgyhogy egy fantasztikus élmény volt ez a koncert! Vége volt a bulinak, ott ültünk a székben, és azt mondtam, hogy ha megkérdezné a zenekar, hogy na, srácok, még egyszer eltoljuk a programot, van kedve valakinek megnézni, akkor azonnal ott maradtam volna.
- Ezt a Mr. Big-es sztorit nem véletlenül forszíroztam. Meg akartam ugyanis kérdezni, hogy mivel rettentő sokat játszol, mennyire van-e lehetőséged eljárni egy-egy külföldi banda, vagy előadó koncertjére?
- Bencével évente egyszer-kétszer azért el tudunk jutni különböző bulikra. Jó előre ki szoktuk választani, hogy milyen eseményekre menjünk, mert tényleg nem egyszerű dolog összematekozni a saját fellépésekkel. Tavaly voltunk Volbeat és Airbourne koncerten, de megnéztük a The 69 Eyes-t és Steve Harris szólóbandájának buliját is. Most láttuk a Mr. Big-et, de már megvan a jegyünk a december 8-ai bécsi Five Finger Death Punch koncertre is, ami ugye azért érdekes, mert ez annak a Báthory Zolinak a bandája, aki a kettes Sing Sing lemez borítóját csinálta! Mi a kilencvenes évek legelején itthon még Leo-ként ismertük, és a paintbrush-ban volt nagyon a toppon. Többek között nekünk is ő festette a bőrdzsekinket, tehetséges egy srác volt.
- Ha tudsz vele találkozni, szerinted meg fog ismerni?
- Hát, biztos, hogy nem fogok vele találkozni… én azon már túl vagyok. Írtam neki egy levelet, de nem is vártam választ rá. Annyit írtam, hogy végre nekem is van olyan ismerősöm, akivel régen együtt dolgoztam, és aki világsztár lett. Mert ő tényleg egy mesebeli sikert ért el, amire minden zenész vágyott. Nagyon büszke vagyok, hogy végre van egy magyar, aki megcsinálta, és ott van!
- Ez egy rólad (és a zenekaraidról) szóló interjú, úgyhogy térjünk is vissza a Zorallhoz! Holnap reggel indultok Ukrajnába, szintén rajongói erősítéssel…
- Igen, és szinte már rutinszerűen csináljuk ezt a Hangya Produkciós utazási irodáztatást. (nevet) Most egy olyan terület jön, ahol még nem jártunk. Majdnem nyolcvanan megyünk, egy nagy emeletes busszal. A Kárpátalja Tour 2017 névre keresztelt turnén három városban játszunk: Beregszászon, Makkosjánosiban, és Ungváron.
- Ahogy elnéztem az eseményoldalt, elég komoly programokat is terveztek a koncertek mellé.
- Úgy vagyok vele, hogy ha már kimegyünk, akkor a lehetőségekhez képest nézzünk is meg mindent. A piaclátogatás mellett lesz vártúra, és szobor koszorúzás is, sőt a vereckei hágóra is felmegyünk majd. Ott már most 40 centis a hó. Izgalmas és mozgalmas utazásnak nézünk elébe. Már eleve kalandos lesz az emberek nagy részének az, hogy át kell menni egy olyan határon, ahol még útleveles vámvizsgálat van. És ahol a b.sztatás folyamatos. Szerintem a közönség nagy része nem tudja, de ez egy nagyon macerás túra lesz, biztos szét fogják szedni a buszt, stb. Az utolsó élményem, amikor kint jártam, az az, hogy 14 órát kellett várni a határon.
És ahogy lefut ez a Kárpátalja turné, már lőjük is ki a következő ilyen jellegű megmozdulást, ami áprilisban lesz, nevezetesen, egy újabb erdélyi kör. Most egy kicsit más irányból, Brassó felől fogunk menni, és megnézzük majd Drakula várát is, hogy legyen egy kis turistáskodó program is. (nevet)
- Azt meg lehet kérdezni, hogy állandóak az útitársaitok?
- Ezeket az utakat mi nem az indulás előtti héten kezdjük el szervezni, így mindenkinek bőven van ideje eldönteni és rákészülni, hogy akar-e, tud-e velünk jönni. Van egy kb. ötvenfős bázis, akik szinte minden ilyen jellegű útra eljönnek, és velük már baráti szintre emelkedett a kapcsolatunk. Persze vannak, akik ilyen-olyan dolgok miatt nem mindig tudnak a csapattal tartani, úgyhogy kis része cserélődik ennek a brigádnak.
Ez amúgy szimplán közönségszervezés, egy külön szakma. Én ezt már a kilencvenes évek elején csináltam. Szlovákiába, Felvidékre mentünk ki a Sing Singgel, csak akkor még nem volt internet, nem volt mobiltelefon, úgyhogy maximum a koncerteken tudtuk bemondani, hogy akit érdekel, akkor az ekkor és itt legyen. Aztán vagy ott volt, vagy nem. (nevet) Most azért már jóval könnyebb minden, bármilyen információhoz azonnal hozzá lehet jutni.
- A közös akciózások mellett sokaknak okoztatok kulináris örömöt is, hiszen október 29-én debütált a Zorall sör. És az előállításához nem is mentetek messzire, mondhatni lokálpatrióta módon egy csepeli sörfőzdével kooperáltatok. Mit kell tudni erről az együttműködésről és magáról a sörről?
- Nagyon egyszerű a dolog. Ahogy mondod, lokálpatrióták vagyunk, és itt Csepelen van egy kedvenc helyünk, a Rizmajer Sörház. Itt szoktunk játszani a Macskajajjal plusz egyéb más produkcióimmal. Nagyon kellemes hangulatú a hely, messze több mint egy kocsma. Megjegyezném, hogy nem iszom alkoholt, de rendkívül jól érzem én is ott magam, szinte már klubszerűen működik ez a söröző. Kint van egy játszótér, bent billiárd, és mivel több helységből áll, ha van egy jó meccs, akkor be lehet ülni azt is megnézni, stb. A koncertekre gyerekeket is el szoktak hozni, és az embernek nincs az a klasszikus értelemben vett rossz érzése, hogy a melós támasztja az álló pultot svájcisapkában, az alsó polcon meg a gyerek issza a málnát. (nevet)
Na, de a lényeg, hogy a tulajdonos Rizmajer Józsefnek, a helyi sörfőzőnek már évek óta mondogattam, hogy nézd már meg, minden olyan zenekarnak, akik olyan lokálpatrióták mint mi – például a Tankcsapda, vagy a Rómeó Vérzik – van már sörük. Nekünk miért nincs? Ő meg erre azt válaszolta, hogy oké, majd keresek valami jó receptet, aztán meglesz. No, és most el is készült ez a sör! Ott voltunk a kezdeteknél, amikor az első kóstolás zajlott, és nagyon jó érzés volt. Legalább annyira izgultam, mint mikor az első aranylemezt megkaptuk. (nevet) Az a lényeg, hogy csapról is, és üvegben is meg lehet vásárolni. Ez egy 6,7 százalékos fekete IPA sör, különleges receptúra szerint készült, tehát nem csaj-sör! Amikor Barbaró bevert egymás után vagy hármat-négyet, eléggé összeakadtak a szövegek a fejében a Macskajaj bulin. (nevet)
- És te is ittál belőle?
- Megkóstoltam, de az én véleményem nem mérvadó ebben a történetben…
- Persze, mihez viszonyítanád, mikor nem ismered a többit sem?
- Ennyi! (nevet) A visszajelzések egyébként kizárólag pozitívak. Koncertekre is szoktuk magunkkal hordani palackozva, természetesen a készlet erejéig.
- Ha már sör, akkor legyen egy kis Sörolimpia is az interjúban! Idén volt a jubileumi tizedik, és egyöntetű vélemény, hogy bitang erősre sikeredett. Lehet ezt még überelni?
- Nem akarjuk überelni, a szintet szeretnénk tartani. Mi egy magyar fesztivál vagyunk, továbbra is csak magyar zenekarokat szeretnénk meghívni. A külföldi csapatokat nézzék meg a rajongók más nagy rendezvényeken. Mindig azt mondom, hogy addig nyújtózkodjunk, ameddig a takarónk ér. Mivel minimális, szinte érzékelhetetlen támogatással tudunk csak működni, mindent saját zsebből finanszírozunk, ezért nem merünk túl nagyot álmodni. De én úgy gondolom, hogy a fesztivált szeretik az emberek, mi pedig folyamatosan törekszünk a családias hangulat megtartására. Mert nálunk fontos, hogy a gyerekek is jól érezzék magukat. Évek óta mindig csak szerettük volna, de jövőre már meg is akarjuk csinálni, hogy külön programok is legyenek a számukra, hiszen idén már 200-400 gyerek vett részt a Sörolimpián.
Jó érzés hogy azt már elértük, hogy számolnak velünk, komoly turisztikai bevételi forrás vagyunk… hiszen napi ötezer emberről beszélünk, akiket etetni, itatni, szállítani, és elszállásolni kell a fesztivál ideje alatt.
- A jövő évi rendezvény fellépőiből is már bejelentettétek az első neveket, nem bíztok semmi a véletlenre.
- Nem bizony! És elmondhatom, hogy már most rendkívül jól fogynak a jegyek. Egyébként, már a teljes 2018-as Sörolimpia line-up megvan, csak kicsit húzzuk a közönséget. Majd folyamatosan csepegtetjük az infókat.
- És nagy valószínűséggel – már ha követitek a hagyományokat – a fesztiválhoz időzítve megjelenik egy következő Zorall album is.
- Igen, már készülünk az új lemezre. Szimultán már össze is raktunk egy pár új nótát, amik között vannak saját szerzemények is.
- Hogy a Sing Sing se maradjon ki… A Sörolimpiás és a pár hete adott Barba Negrás buli után decemberben három vidéki koncertre is ragadtatja magát a zenekar, sőt a tervek szerint a jövő év elején-közepén egy újabb lemez is várható tőletek. Nagyobb fokozatba kapcsoltatok?
- Nem. Én továbbra is azt mondom, hogy ezeknek a retró csapatoknak ahhoz, hogy mindig különlegesek tudjanak maradni, évi egy, maximum két nagykoncertet, és néhány kisebb bejátszó bulit szabad csak csinálni, és esetleg két-háromévente egy lemezt kiadni. Mi ehhez is tartjuk magunkat. Nem hiszem azt, hogy a Sing Sing zenekarral most fogjuk megváltani a világot, de kellemes szórakozás mindannyiunk és a közönség számára is egy-egy koncert.
A lemez kapcsán azt tudom mondani, hogy még egy album erejéig biztos meg fogjuk csinálni azt, hogy leporolunk hét-nyolc régi dalt, és melléjátszunk egy pár újat, úgy, ahogy a Visszaesők esetében is történt.
- Két fontos esemény említésével zárnám az interjút. Idén sem maradnak karácsonyi nagykoncert híján a Zorall rajongók, valamint jövő év elején ismét lesz Rockstar Meeting.
- A december 25-ei karácsonyi buli már egy tradicionális rendezvény a banda életében. Ide mindig különleges vizuális dolgokkal is készülünk, és mivel hatalmas a repertoárunk, van miből válogatni. Most sem lesz ez másképp.
A Rockstar Meeting is egy évek óta működő történet. A Rock ’n Roll Swindle nevű formáció anno azért jött létre, hogy ne hagyjuk a kilencvenes évek rockhimnuszait feledésbe merülni. De nem akartunk Zorall néven játszani, ezért megcsináltuk ezt a bandát. Azonban idővel a régi zenekartagok annyira belelkesedtek, hogy szinte mindegyik itt felidézett csapat újraalakult. (nevet) Innentől kezdve a Swindle-nek nem nagyon van létjogosultsága. Viszont, évente egyszer összehozunk egy olyan partit, ahová meghívunk néhány olyan havert, akik „érdekeltek” ebben a történetben, és eljátsszuk velük ezeket a dalokat. Jövőre ez január 6-án kerül megrendezésre.