Elsőként néhány mondat magáról a csapatról, hiszen igen rövid pályafutás, és csak egy pár koncert adatott meg nekik, így nem hiszem, hogy a színteret (főleg a tárgyalt időszak bandáit) fanatikusan követőkön és ismerőkön kívül a nagyközönség is azonnal vágja a Temetkezési Vállalkozók sztoriját.
A nyolcvanas évek közepén járunk, amikor is Ukrajnából hazánkba költözött Killan György gitáros, aki nem sokkal később a Metal Corpus, illetve a Leopard soraiban már sikeresen be is mutatkozott a magyar fémzene hívők előtt. Azonban a hazai underground metal világba pár évvel később, 1988-ban egy háromszámos, a saját nevét viselő kazettával robbant be igazán. Ezt Gyuri teljesen egyedül készítette, vagyis minden hangszert ő játszott fel, valamint ő is énekelt a saját maga megírt dalokban. A demó a thrasherek táborában (és jó néhány kortárs zenésznél) azonnal sikeres lett, így nem volt más hátra, mint társakat találni ezek előadásához, valamint további új szerzeményeket alkotni. Az Undertaking nevet felvevő csapat végül trió formáció lett, főhősünkhöz Jakab Viktor (ex-Reaktor) miskolci basszusgitáros, és Esztári Imre, a Neckrofight akkori dobosa csatlakozott. Ez a felállás rögzítette – egy szürreális utazás keretén belül – Kijevben (!) a V12BB4U (értsd: We want to be before you) címet kapott demót, ami szintén két vállra fektette az egész mezőnyt, és hatalmas kedvenc lett a stílus kedvelői, és az értő fülű szakmai ’megmondóemberek’ körében is. És hogy miért? Killan messze átlagon felüli dalszerzői kvalitásai, valamint lenyűgöző – a thrash eszeveszett tekerését a Malmsteen-féle neoklasszikus virgákkal bravúrosan ötvöző – gitárjátéka, Viktor energiától feszülő (a bulikon látványosan prezentált) basszusalapozása, és Imre Dave Lombardo stílusában előadott dobmunkája egy olyan páratlan és utánozhatatlan összképet/hangzást nyújtott, ami teljesen egyedi volt itthon.
Beindult a Landler Jenő Művelődési Házban a Thrash Mosh Club, ahol a fő attrakció UTG bulijai előtt külföldi bandák klipjeit, koncertvideóit vetítették, valamint jó néhány hazai csapat kapott fellépési, bemutatkozási lehetőséget.
A zenekar sajnos bő másfél év aktivitást követően – a tagok közötti egyet nem értés, valamint Killan disszidálási terve miatt – feloszlott. Ezen időszak alatt mindösszesen 12 koncertet adtak, egy miskolci, illetve egy bécsi buli kivételével mind a fővárosban. Üstökösszerű karrierjük ellenére a hazai színtérre gyakorolt hatásuk felbecsülhetetlen, demójuk a valaha volt legjobb hazai thrash anyagok legkiválóbbika, és senki nem sértődik meg azon – sokak által osztott – vélemény miatt, hogy akkoriban ők voltak az egyetlen külföldi szintet is megütő (egyesek szerint már-már felül is múló) formáció Magyarországon, akik sikerrel vehették volna fel a versenyt a nemzetközi mezőny bandáival is.
És most magáról a könyvről… A már megjelenésében, külalakjában is tiszteletet parancsoló, keményfedeles borítót kapott kötet a Viktor által írt előszó után Ákos zenekari összefoglalójával, valamint az akkori idők hangulatának némi felvillantásával nyit, amit a három tag részletes bemutatkozása követ. Ezek után érkezünk az Undertaking megalakulásának, valamint az általuk, és segítőik közreműködésével létrehozott Thrash Mosh Club megszületésének és üzemelésének elmeséléséhez. A századik oldaltól kezdődően pedig az UTG koncertjeit részletesen felelevenítő, valamint az azokon vendégszereplő bandák (Atomic, Pestilence, Almighty, Bedlam, Beyond, Anarchy, Bogeyman, Mirror, Stirba) történetét rövidebb verzióban – de minden fontos infót tartalmazva – tálaló rész következik.
A kronológiai sorrendet tartva ebben a blokkban kapott helyet a legendás V12BB4U demó felvételének, megjelenésének, és fogadtatásának leírása, amelyet az eredeti angol (és magyar fordítások), valamint az időközben Killan által javított dalszövegek követnek. Ez a szakasz annyira részletes, hogy a Cool Before Drinking miatt egy hosszabb vodkaismereti- és fogyasztási szokásokat taglaló összefoglaló, a kommunistaellenes himnusz, az ironikus című Viva Ceausescu nóta kapcsán felidézett „Kárpátok géniusza” (és rövid története), és a Reactor No. 4. tétel apropóján pedig a csernobili atomkatasztrófa felelevenítése is helyet kapott benne. Sőt, a dalszövegek és a rendszerváltás esetleges kapcsolatának boncolgatása, valamint Rendszerváltás Magyarországon címmel egy hosszabb, több oldalt megtöltő wikipédiás beemelés is elfért a hasábokon. Mindezek mellé a rajongói levelezésekből kiragadott idézetek, az UTG hivatalos fotózásának emlékei, végül a Garázs válogatáslemezen való szereplés került.
Ezután egy igen tartalmas és látványos színes fotógaléria, valamint a zenekar megszűnését bemutató, elemző rész jön, amelyet értelemszerűen Gyuri Kanadába történt disszidálása, és az ezt megelőző események feltárása követ. Majd az ottani tevékenységébe, zenei produkcióiba nyerhetünk bepillantást, egy-két – az évek során lezajlott – személyes találkozást is dokumentálva (hiszen már 1990-től Torontóban él), természetesen a két másik tag Taking utáni életét, tevékenységét is minimálisan érintve.
A soron követően nagy fejezet az akkori hazai fanzine-ek bemutatásával foglalkozik. Majd’ egy tucat kiadvány készítői nyilatkoznak lapjaikról, az akkori időkről, és a természetesen az Undertakingről. Innen betűrendbe szedve, Azok az idők címmel különféle témákkal kapcsolatos véleményeket és más kortárs csapatokat (Angel Reaper, Barbed Wire, Blood, CDT, Intense, Intense Agonizing, Ladybird’s Bite, Lepillantóküllő, Life Discussion, Maelstorm, Mayhem, Megtorlás, Neck Sprain, Sedative Bang, Syndrome, Tormentor, U. Air, stb.) is felidéző rövid visszaemlékezéseket találhatunk, amelyeket egy fekete-fehér fotógaléria, néhány nekrológ, valamint az utószó, és a könyvben szereplő interjúalanyok –’ akkor és most’ arcképeivel kibővített – névjegyzéke követ.
Szóval, írd és mondd, közel 570 oldalas a könyv! És ahogy fentebb megkíséreltem legalább a benne található témaköröket felvázolni, valóban annyira sűrű – amit csak a nagyszámú fotóanyag (plakátok, stage passok, kazetta- és fanzine borítók, belépők, koncert- és imidzsképek, stb.) old fel kissé –, hogy ebből maga a tartalomjegyzék 12 oldalt foglal el. Ez a kötet az akkor még meg sem született fiatal metal rajongóknak egy rendkívül olvasmányos, alapos, professzionálisan összeállított kordokumentum, sokunk számára pedig a felejthetetlen és kellemes emlékeket megőrző – és most, hogy már kinyomtatva, kézben, polcon van, többször is elő-elővehető, vagyis azokat bármikor feleleveníthető – tárgyi „bizonyíték”. Köszönet érte!
A projekt profizmusának másik, szintén kézzel fogható bizonyítéka, a könyv mellékleteként megjelent CD – ez egyébként külön nem került kiadásra – amelyen a legendás demó (Killan egy 1996-os, a régi időket felidéző felvételével megbónuszolt) anyaga hallható remaszterizált verzióban, mindez gyári (!) korongon. Egyöntetű vélemény, hogy ezek a szerzemények majd’ három évtized elteltével is megállják a helyüket. A bő félórás játékidőt kitevő anyag teljes egészében a youtube-ra is felkerült, amelyről ízelítőként az imént említett bónuszfelvételt ajánlanám:
A könyv érdekessége, mondhatni további pozitívuma, hogy az akkori színtér legendás arcaival, barátokkal, ismerősökkel, zenészkollégákkal, újságírókkal, rajongókkal készített interjúk nem teljes terjedelmükben, hanem mindig az aktuális témához szerkesztve, csak az odaillő részleteket tartalmazva kerültek kiollózva, betördelve, ezáltal egy-egy tárgykörhöz kapcsolódóan több(féle) véleménnyel, személyes élménnyel szembesülhetünk.
Egy szó mint száz, remekül összeállított, rendkívül tömény, a szó szoros értelmében információ dús a kiadvány, a zenekar munkásságához méltó igényes kivitelezésben. Ahogy egy rádiós műsorvezető frappánsan jellemezte, ez a (hazai) thrash metal vizsolyi bibliája. A CD melléklet pedig hab a tortán.
Bízom benne, hogy e megjelenés sikerességén és hasznosságán felbuzdulva esetleg mások is kedvet kapnak, és további ilyen jellegű művek készülnek majd az akkori időszak meghatározó hazai underground metal bandáinak munkásságát megörökítendő. Mert, ahogy ez a példa is mutatja – hiszen az első kiadás teljesen elfogyott –, igény lenne rá. Ha máshogy nem is, de minimum egy gyűjteményes formában.
Ja, és azt csiripelik a verebek, hogy még vagy az idén, de legkésőbb jövőre érkezik az UTG koncertvideója is DVD-n! Thrash a lelke mindennek!
További infók, rendelés, esetleges szereplés: undertaking.tmc@gmail.com
2017-es fotó: Németh Róbert