Van annak valami egészen perverz, horrorparódiás komikuma, amikor a pár héttel ezelőtt még kampányjelleggel Horthyt dicsérő Orbán Magyarország
"hibájáról, sőt bűnéről" beszél, mert 1944-ben" a zsidó közösség védelme helyett a nácikkal kollaborált".
Nekem a suliból úgy rémlik, hogy ez akkoriban történt, amikor még Horthy Miklós volt Magyarország kormányzója. Meg, mintha olyanokat is tanultunk volna, hogy a Wehrmacht turistacsoportjai városnézésre érkeztek a Budai Várba - ahol, amúgy golyózáporral fogadta őket a "nácikkal kollaboráló" Horthy testőrsége. Aki egyébiránt - mintha erről esett volna szó gimiben negyedikben - leállíttatta a budapesti zsidók deportálását. És, ha nem "kollaborál a nácikkal", és szépen lemond márciusban, akkor ezt nem nagyon tehette volna meg. Amúgy meg, persze, hogy van felelőssége a korabeli magyar államnak a zsidók kirablásában és elhurcolásában, és utolsó, aljas gazember volt mindenki, aki ebben önként részt vett – csak, hát „választásról” akkor se nagyon beszélhetünk, mivel
a németek se a politikai elitet, se a népet nem kérdezték, hogy akarnak-e népirtást.
No,de hagyjuk is a töri órát, épp elég vicces volt az is, ami a jelenről elhangzott. Orbán Viktor ugyanis köszönetet mondott Izraelnek, amiért oly
komolyan hozzájárul „Európa védelméhez”.
Hogy ez a hozzájárulás miben merül ki, az nem derült ki. Az azonban biztosan az évtized legbizarrabb pillanatai közé fog tartozni, amikor
Magyarország majd jó pénzért kerítést vesz Izrael Államtól, hogy megállítsa azokat a migránsokat, akik többek közt abból a Szíriából érkeznek, amelynek szétverésében és polgárháborúba taszításában Tel-Avivnak elévülhetetlen érdemei vannak – és, akik közül sokan éppen azok elől a dzsihadisták elől menekülnek, akiket Netanjahu kormánya alig leplezetetten évek óta támogat.
Orbán Viktor Benjamin Netanjahu mellett: "Magyarország bűnt követett el"
A kölcsönös tiszteletadás és az antiszemitizmus elleni kiállás hangsúlyozása állt Orbán Viktor kormányfő és Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök sajtónyilatkozatának a középpontjában. Az Országházban tartott találkozón két szándéknyilatkozat is aláírásra került Magyarország és Izrael nevében: egy kulturális együttműködés a 2017-2019-es évekre, illetve egy másik az innováció, az ipar 4.0 és az önműködő autók fejlesztéséről.
Sok új információval gazdagodhattunk tehát Izraelről és Magyarország múltjáról, illetvfe jövőjéről – ám a legtanulságosabb az,
amit az utóbbi pár napban a magyar politikai és értelmiségi elitről megtudhattunk.
Netanjahu a mai sajtótájékoztatót se hagyta ki, hogy felmondja azt a jó másfél-két évtizede óta hajtogatott mantrát, amely szerint „az antiszemitizmus új formája az anticionizmus”. Erről pedig tudjuk, hogy olyan halálos bűn, amelybe bárki beleeshet, aki Izrael palesztinokkal szemben gyakorolt politikáját a legcsekélyebb mértékben is bírálni meri. E tudásunk egyik fő forrása pedig a hazai balliberális politika és média. Amely az elmúlt egy hétben
varázsütésre a közel-keleti béke, demokrácia és emberi jogok lelkes bajnokává változott.
A Demokratikus Koalíció hirtelen felfedezte, hogy Orbánban és Netanjahu közös érdeke "egy autoriter, a demokráciát lebontani kész politika megvalósítása”, sőt, kétnapos látogatás bojkottjára szólítanak fel. Na, most, ha az embert akár csak közepesen jó memóriával is verte meg a Jóisten, akkor emlékezhet rá, hogy
aki a DK elnöke, Gyurcsány Ferenc áldott emlékezetű országlása idején Izraelt antidemokratikusnak nevezte, pláne bojkottot hirdetett ellene, az az akkori hatalom szemében egyből húsz centis átmérőjű horogkeresztet varrt magára.
Az idők azonban változnak, s a szvasztika helyett ma már békejelet tűz a hajtókájára az, aki a zsidó államot bírálja. Mint például Rónai Egon, aki a hazai wannabe cionizmus eddigi fellegvárában, az ATV stúdiójában beszélt arról hogy Oroszország, Törökország, Azerbajdzsán lényegében ugyanolyan diktatúrák, mint Izrael. Vele szemben pedig egyetértően bólogatott a magyar külügyek bölcse, Kovács László.
A gerinceldobási versenyben persze a kormányoldal se maradhatott le. A Fidesz Tel-Aviv „speciális helyzete” iránti mély megértése alapvetően nem jelent túl nagy újdonságot. Magyarország már 2015-ben is megvétózta Brüsszelben az gonosz antiszemita javaslatot, amelynek értelmében a nemzetközi jog szerint megszállt területnek minősülő palesztin településekről származó termékeket talán nem kéne „Made in Israel” felirattal ellátni. Azt meg már több mint évtizede tudjuk, hogy Netanjahu pártja, a Likud és a Fidesz egymás szerető tesói. Még a politikai ellenfelek lehető legaljasabb lejáratása és a primitív gyűlöletkampányok elismert szakértőjét, Arthur Finkelsteint is kölcsönadták Orbánéknak, elvégre a közös szennyes családban marad.
A fideszes média azonban hagyományosan sokkal kritikusabbnak számított Izraellel szemben. Ám a jó propagandisták az elmúlt hetekben pontosan tudták, mi a dolguk, s
a palesztin kendők egymás után landoltak a szerkesztőségi kukákban.
Bayer Zsolt minden létező fórumon lelkesen hálálkodik Netanjahunak, hogy a Soros-ellenes kampány ügyében védelmébe vette Orbánt, a Magyar Idők pedig az Amnesty Internationallal szemben veszi védelmébe az izraeli kormányfőt, és jól lecseszi azokat a zsidókat, akik nem örülnek a találkozónak, amelytől a hazai zsidóságnak
„javul a helyzete, jobbra fordul a sorsa.”
Hogy egy idegen állam vezetőjének budapesti vizitjétől miért „fordulna jobbra a sorsa” magyar állampolgároknak, az rejtély. Talán köttetett valamilyen olyan titkos megállapodás is ezen a tanácskozáson, amiért a eufóriában kellene ünnepelnie az Újlipótvárosnak, és fel kellene lobogózni a Dohány utcai zsinagógát? Aligha.
Az azonban egészen biztos, hogy ha semmi másért nem, egy dologért tényleg hálásak lehetünk Benjamin Netanjahunak: ha nem látogat ide hozzánk,
talán soha nem derül ki ennyire világosan, micsoda köpönyegforgató, elvtelen, szarházi elitünk van.
„Európa védelméért" nincs okunk neki köszönetet mondani, de ezért jár a pacsi: Shalom, Bibi, jó, hogy itt voltál!