Őszinteség, megfelelő időzítés, no meg erős, karakteres dalok – Interjú Köteles Leanderrel

Szeptember 22-én jelent meg a 2015 őszén felállt Leander Kills második stúdiólemeze, Élet a halál előtt címmel. A tíz tételes anyag csont nélkül illeszkedik a fiatal zenekar eddigi repertoárjába, de főként a névadó, énekes/basszusgitáros, zene- és dalszerző Köteles Leander eddigi munkásságába, hiszen a tőle/tőlük már megszokott dinamikai váltásokkal teli muzsikát, és a csak Leanderre jellemző szövegvilágot és előadásmódot felmutató dalok hallhatóak az ezúttal csak MOL kutakon kapható friss korongon. Mivel kora tavasszal már sikeresen átbeszéltük főhősünkkel az Eurovíziós szereplést, a gitáros csere miértjét és hogyanját, valamint a koncertkiadványuk létjogosultságát, ezért most teljes mellszélességgel csak az új lemezre, és az ezt népszerűsítő, bemutató, holnap startoló turnéra koncentrálhattunk. Azonban Leander közvetlenségének köszönhetően az alább olvasható kérdezz-felelek mégsem egy szimpla, száraz – kizárólag ezekről szóló – anyag lett, hanem szakmai, személyes, sőt kissé rázósabb témákat is tartalmazó interjú.

 - Fantáziadús marketingmunka (e-mailes számküldés, Spotify-os dalbemutató, platós koncert) vezette fel a lemezt, és annak megjelenését. Ez kizárólag a kiadótok kreativitásának köszönhető vagy a ti elgondolásaitokat is tükrözi?

 - Az én ötleteim általában csak a daloknál, és a megszólalásnál kapnak teret. Plusz néha egy-egy klipkészítésnél. Ezen kívül minden dologért a kiadónk, menedzserünk Szarka Joseph (Keytrack ügyvezető-tulajdonos – a szerk.) a felelős. Ő már jó régen zenei vonalon dolgozik, hatalmas nemzetközi tapasztalattal rendelkezik. És úgy látszik, hogy itthon is működnek az általa kitalált és levezényelt dolgok.

 - Szerintem eddig sem panaszkodhattatok az elért népszerűségre, sikerekre, főként, hogy egy fiatal zenekarról beszélünk. Mit vártok a mostani, MOL kutas lemezforgalmazástól? Ezt a terjesztési módot azért akartátok, hogy még több emberhez, még nagyobb bázishoz eljusson a Leander Kills, és az új album?

 - Persze! És nagyon megtisztelő a számunkra, hogy bekerülhettünk ebbe a hálózatba, mert nincs túl sok előadó, aki ilyen módon jelenhet meg a (lemez)piacon. Ez egy nagyon jó helyszín ahhoz, hogy az emberek találkozzanak a zenekar nevével, és elérjék az albumunkat, hiszen rengetegen autóznak, tankolnak, megállnak a benzinkutakon, és mi ráadásul iszonyatosan nyomott áron adjuk a CD-t. Úgyhogy, ez nekünk inkább a promócióról, mint lemezeladásról szól, de utóbbi is működik. Olyannyira, hogy úgy néz ki, hogy egy héten belül aranylemez lesz az Élet a halál előtt…

 - Hoppá! Létezik egyébként a zenekar működésével, dolgaival kapcsolatos hosszú távú terv, egy konkrét menetrend, egy-két, netán több évre előre, vagy mindig egy-egy aktualitás gördíti tovább, hogy mi következzen?

 - Mind a két verziót alkalmazzuk. Most, hogy megcsináltuk a lemezt, elindítjuk a turnét, és elmegyünk az összes olyan városba, ahol idén még nem voltunk, vagy sosem. És most már elkezdjük a környező országok nem magyarlakta területeit is bevenni. Lesznek fellépéseink Bécsben, Prágában, és Belgrádban is, tehát alakulnak a külföldi koncertek is. Természetesen a fő bázisunk mindig Magyarország lesz, de ettől függetlenül a nemzetközi karrier beindítása egy régi nagy álmunk, és most már többet is fogunk tenni érte, hogy ez sikerüljön. Persze, tudjuk, hogy ebbe rengeteg energiát és időt kell belefektetni, nem olyan könnyű dolog külföldön építkezni, de meg fogjuk próbálni.

 

 - Akkor ugorjunk már a koncert-témakörre! A hazai helyszínek mellett október közepén lesz egy négyállomásos erdélyi megmozdulásotok, és ahogy mondtad, mentek további külföldi nagyvárosokba is. Mik az eddigi tapasztalatok, kizárólag az ottani magyar ajkú közönség érdeklődik a bulik iránt, vagy előreláthatóan helyi lakosok is fel-feltűnnek majd az egyes helyszíneken?

 - Lesznek helyiek is. Nem azt mondom, hogy rengetegen, de nagyon sok olyan kommentet, hozzászólást kapunk, hogy baromira tetszik nekik az anyag, sőt külön azt is kérik, hogy ne angolul csináljuk meg ezeket a bulikat, mert nekik ez így nagyon egzotikus, az eredeti magyar verziókat szeretnének hallani. Tavaly már ki is próbáltuk magunkat Prágában, ahol szakmai szinten elismerték, hogy a környéken kevés olyan jó zenekar van, mint mi… és ez nagyon jólesett. Tehát az elismerés megvolt, de mi még feljebb akarunk menni. (nevet)

 - Pénteken indul az őszi-téli turné Miskolcon. A koncertműsor összeállítása a te reszortod, vagy demokratikus döntés eredménye egy-egy setlist?

 - Teljes mértékben zenekari döntés. Eddig úgy működött egy-egy koncert, hogy mivel csak a Túlélő albumunk jelent meg, a Leander Rising repertoárjából is be kellett emelnünk néhány dalt, hogy ki tudjuk tölteni a műsoridőt. Most viszont már két lemezünk van – és úgy gondoljuk, hogy sikerült is annyira ez az új, hogy nagy részét bátran elővehessük a bulikon –, ezért jóval könnyebb a dolgunk. Most már tehát a fő hangsúly a két Kills anyagon lesz, az előtte lévő időszakból csak a legnagyobb slágerek, és a legfontosabb momentumok maradnak a programban.

 - Műsoridőben ez hogy néz ki?

 - Kb. hetven-nyolcvan percre jön ki. Úgy rémlik, hogy 17-18 számot írtunk össze.

 - Most már vegyük elő az új albumot! Köztudott rólad, hogy a határidők szorításában tudsz a leginkább dolgozni…

 - Ez most halmozottan igaz volt. (nevet)

 - Akkor ez a lemezanyag is így készült.

 - Pontosan! Kis segítség volt, hogy az Eurovíziós dalunk, az Élet, és a Tankcsapda feldolgozásunk, a Lopott könyvek már adott volt, hiszen ezeket mi még nem adtuk ki lemezen, ezért már „csak” nyolc számot kellett megírni. De megmondom őszintén, hogy május legvégéig egyetlen demót sem tudtam felmutatni. Magyarul június-július-augusztus folyamán, azaz három hónap alatt készült el a lemez további része. Úgyhogy elég erőteljes menet volt, miközben ugye a nyári turnénk zajlott, aminek keretében kb. 25 koncertet adtunk. Nem mondom, hogy nem öregedtem meg egy kicsit. (nevet)

 - Ilyenkor az alkotási folyamatot úgy kell elképzelni, hogy „Leander Kills üzemmódba” kapcsolsz, és a nap 24 órájában ezzel foglalkozol addig, amíg el nem készülsz?

 - Valahogy így. Hétközben a dalírás volt terítéken, hétvégenként pedig a fesztiválozás.

 - És mit csinálsz, mivel foglalkozol, ha nincs ilyen határidő a láthatáron?

 - Mindig van! Most is vannak ilyen-olyan projektek, de konkrétumokat még nem mondanék, legyen meglepetés, hogy mivel készülünk.

 - Kicsit számmisztikáztam az új lemez kapcsán, és úgy vettem észre, hogy ismét olyannyira a tömör, de hatásos zenei és szöveges megfogalmazás szellemében íródtak az új saját dalok, hogy mindegyikük 4 perc alatti lett. Ha jól emlékszem, az első albumról is csak a Híd volt hosszabb. Ez a fajta megfogalmazás most már koncepció nálad, vagy teljesen véletlenül alakulnak ilyenné a szerzemények?

 - Nem kimondottan koncepció, de én két dologban hiszek. Az egyik, hogy egy dal legyen tömör, és legyen benne minden, hogy ne legyen hiányérzete az embernek. A másik, a kidolgozott, hosszú mű… de én addig még sosem jutottam el. (nevet) Ha alakult is egy ilyen, inkább csináltunk belőle két számot. Régi álmom egy összetettebb, komplexebb lemez elkészítése, de most ezek a nóták annyira zsigerből gurultak ki, hogy ezzel a verzióval nem foglalkoztam.

 - A lemezanyag egészét tekintve szembetűnő, hogy tovább gyarapodott a zenekar repertoárja – de akár a te eddigi munkásságod is – a népdalos, népzenei elemekkel. Ez minek köszönhető?

 - Fogalmam sincs. Biztos az öregedéssel jár. (nevet) Az az érdekes, hogy nem is hallgatok ilyen jellegű muzsikát. Eleve nem hallgatok magyar zenét, ezáltal népdalokat sem. Valahonnan jön, és hála Istennek őszintén.

 - Az előbb már szóba került a Tankcsapda feldolgozásotok, valamint a Híd. A Lopott könyvek anno már az eredeti megjelenése óta top 5-ös TCS nóta számomra (jó húsz évvel ezelőtt egyszer komoly szerelmi vallomásként el is sütöttem), de úgy tudom, hogy neked is hatalmas kedvenced. Nálam rettenetesen betalált a ti verziótok is, elképesztő, hogy ezt az alapból is súlyos megfogalmazású számot egy új dimenzióba helyeztétek, egy bitang mód bekeményített zenei alapot, és gyilkos éneket raktatok a szöveg alá. Kaptatok privát visszajelzést ennek kapcsán Lukácséktól, illetve a hardcore TCS fanoktól?

 - Konkrétan Lukács Laci hívott fel, hogy teljesen oda van, meg vissza, annyira imádja a dalt. Nem is tudja hová tenni ezt a dolgot… nagyon-nagyon tetszik neki. Ezt megismételte vagy harmincszor egymás után, nagyon aranyos volt. A kő Tankcsapda rajongóktól is érkezett természetesen visszajelzés, tetszett nekik a mi verziónk, értékelték, hogy méltósággal tudtunk hozzányúlni a dalhoz. Ami nem meglepő, mert ez a felkérés nagy megtiszteltetés volt számunkra, hiszen Magyarország első számú rockzenekaráról beszélünk.  

 - Meg akartam kérdezni, hogy a stúdiózás miatt kézben vannak-e a dalok, vagy át kell-e néznetek ezt-azt a turné indulása előtt… és el akartam sütni azt a poén, hogy ez azért érdekel, mert a Híd angol nyelvű próbatermes videójának megjelenésekor azt tetted közzé, hogy évente egyet próbáltok (és azt publikáljátok is). Azonban hétfőn megcsáklyáztátok ezt a kérdést, mert bejelentkeztetek a Nem szól harang élő előadásával. Ez minek minősült? Ha próbának, akkor mennyi is az annyi?

 - Nagyon pedánsak vagyunk, idén kétszer próbáltunk… (nevet)

 - És mindkettő meg is lett mutatva.

 - Így van! De egyébként sajnos tényleg nagyon keveset próbálunk. Illetve nem sajnos, mert utálunk próbálni. Ebben az esetben viszont az történt, hogy kaptunk egy felkérést a Silent próbaterem üzemeltetőitől, hogy szívesen csinálnának velünk egy videót. Nekünk meg akkor jelent meg az angol nyelvű kiadványunk, amivel külföldön házalunk, így jól is jött ki a dolog. Úgyhogy megcsináltuk a videót, ilyen is kell.

 - Gyorsan meg is fognám ezt a nemzetközi bemutatkozás dolgot. Stabbing Westward címmel nyár elején jelent meg ez a hatszámos angol nyelvű EP. Amiről én először azt hittem, hogy kizárólag promóciós céllal készült, de láttam, hogy a zenekartól is megvásárolható, ezáltal a közönségetekhez is eljuthat. Ők ezt hogyan fogadták?

 - A közönség nagy része úgy működik, hogy amilyen nyelven először hallja a dalt, úgy szereti meg. Ez már a Rising korszakában is így volt. Csináltunk egy számot, aztán annak egy angol nyelvű változatát, de mindig a magyar volt a jobb. Viszont, ha az angol volt meg hamarabb, akkor meg az lett népszerűbb. Szóval, úgy tűnik, hogy ha az emberek megszoknak egy verziót, akkor annál maradnak. És ez tök érthető. És a magyar közönségnek mindig is a magyar dalok lesznek a fontosak.
A kiadvány igazi célja, hogy kiküldve külföldi menedzsmenteknek, koncertszervezőknek, ezzel prezentáljuk, hogy mit tudunk.

 - Az új albumnak idővel lesz angol verziója, vagy valamilyen zanzásított változatban megjelenő angol nyelvű kiadása?

 - Igen. Jelenleg három opción is gondolkodunk, de még nem találtuk ki a végleges változatot. Az első verzió, hogy ebből az újból szedünk össze egy pár nótát, a második, hogy ezt kibővítjük a Túlélő legfontosabb dalaival, és úgy jön ki, a harmadik pedig, hogy komplett megjelentetjük az egész lemezanyagot. Tehát vagy ismét egy EP-vel jelentkezünk, vagy a teljes album angol verziójával.

 - Még vegyük már elő a Vigyetek kórházba című dalt is, illetve a hozzá készített, és már nyáron bemutatott klipet. Ahogy a videóhoz fűzött kommentekből kitűnik, egyesek nagy feneket kerítettek az ebben feltűnő fenekeknek. Ha ide citálom még az Amigod-féle Love Story-hoz, de még akár a Rómeó-hoz forgatott kisfilmet is, akkor nem botorság afelől érdeklődni, hogy lesz még popsis klipetek?

 - Mindenképpen. (nevet) Hiszen nincs is jobb dolog, mint a zene, és a kellemes nők látványa együtt. De komolyra fordítva a szót, egy pillanatra elfelejtettük, hogy az emberek először a szemükkel hallanak. És fórumország vagyunk, ezektől hangos a dolog… nem probléma. Mi a dal mondanivalóját akartuk ironikusan alátámasztani, hiszen a szám arról szól, hogy a mai világban milyen nehéz igaz párkapcsolatot találni, és abban bennmaradni. És azt akartuk alátámasztani ezzel a videóval, amit egyébként mi imádunk. De a következő klipünkben nem lesz ennyi segg! Vagy egy se. (nevet)

 - Ha az irónia nem áll messze tőled, akkor talán az abszurd sem. Biztos ismered a Hülye Járások Minisztériuma Monty Python jelenetet…

 - Igen-igen!

 - No, akkor feltenném a zenei interjúk kötelező hülye kérdését: Van-e kedvenc dalod, vagy a zenekarnak van-e kimondott favoritja a lemezről?

 - Nahát, ez egy jó kérdés! Mindenkinek más a kedvence. Természetesen mindenkinek az, amelyet a saját hangszerén a legjobban el szeret játszani, mivel zenészek vagyunk. Nekem talán a Nem szól harang, és a Ha elmész című dalok a személyes kedvenceim, mert ezekben rendesen ki tudtam magam adni. De az Egy hónapja nem láttalak is nagyon őszintén jött ki belőlem.

 - Ha benne vagy egy kis játékban, négy olyan kérdést tennék most fel, amelyekre kizárólag egy-egy szavas válaszokat kérnék. Ha nem megy, akkor passzold nyugodtan.

 - Jó, próbáljuk meg!

 - Milyennek jellemeznéd a 2017-es éveteket, illetve ami eltelt vagy megvalósult belőle?

 - Progresszív.

 - Hogyan definiálnád az Élet a halál előtt lemezt, vagyis az új albumot?

 - Sötét.

 - A Leander Kills eddigi munkásságát?

 -Nem tudom… Kerek. (nevet)

 - És magát Köteles Leandert?

 - Összetett.

 - Nagyon köszönöm! Sokatmondóak. És ha még azt is megpróbálnánk megfejteni, hogy mitől vagytok ti ennyire sikeresek – persze anélkül, hogy konkrét tippeket adnál más zenekaroknak – mit válaszolnál?

 - Lehet, hogy addig jó, amíg nem tudják. (nevet) De szerintem talán az, hogy őszintén jönnek belőlünk a dolgok, és magunkhoz mérten próbálunk a leghitelesebbek lenni. A közönség pedig ezt érzi. És még egy kis szerencsénk is van, mert nagyon mélyponton van most a hazai zenei szféra, és sikerült a magyar dallamos rock/metal színtéren betöltenünk egy olyan űrt, ami valamilyen szinten hiányzott.

 - Végszóként gratulálhatok az aranylemezhez?

 - Szerintem igen. És nagyon köszönjük!

Fejlécfotó: Bodnár Dávid