2017. 10. 17. 16:25

A kilencvenes évek és a groove metal bűvöletében - Zenei önmegvalósítás Audionerve néven

Széllel szemben… sorozatunk negyedik részében – rendhagyó módon – nem egy zenekar, hanem egy céltudatos, zenefanatikus, névjegyét már a nemzetközi metal színtéren is felmutató fiatalember kapott bemutatkozási lehetőséget. Aktuális vendégünk Hájer Gergő, az Omega Diatribe alapító gitárosa, aki egy Audionerve nevű stúdiós projekt keretén belül szeptember elején önálló nagylemezzel jelentkezett. A dalaiban a '90-es évek második felében, és a 2000-esek elején fénykorát élő modern/groove metalt felidéző, neves külföldi muzsikusok vendégszereplésével is megerősített album zenei része teljes egészében főhősünk alkotása, aki nem mellesleg egy stúdiót is üzemeltet, valamint az ESP Guitars egyik magyarországi képviselője. Interjúnkban legfőképp a pár hete megjelent Burn Your System című anyagra fókuszáltunk, de nem hagytuk kihasználatlanul a lehetőséget, hogy Gergőtől személyes vonatkozású témákról, illetve anyazenekarának aktuális dolgairól is kérdezzünk.

 - Kora tavasszal indítottad el a zenekari Facebook-oldalt, amin aztán mindig csepegtettél néhány infót, belinkeltél néhány izmos híradást, aztán már egy dalt is bemutattál, majd szeptember legelején az első iskolai becsöngetés meg is hozta a lemez megjelenését. Avatatlan szemnek lehet, hogy elég gyorsnak tűnt a tempó, de a hírek arról szólnak, hogy több évig készült a háttérben az Audionerve anyaga.

 - Tulajdonképpen az első dal már 2015-ben a publikum elé tárult, ami betudható volt a nagylemez első promó maxijaként, Ghost Train címmel. Az viszont tény, hogy viszonylag sokat kellet várni a nagylemez megjelenésére, hiszen egyrészt az Omega Diatribe-bal folyamatosan koncerteztünk az Abstract Ritual lemez kapcsán, másrészt pedig nehéz volt az egyeztetés a Burn Your System korongon szereplő vendégzenészekkel.
Azt azért hozzátenném, hogy ez a néhány év mindenképp jót tett a daloknak, hiszen – mind szerkezetileg, mind hangzásilag – nagyon sokat csiszolgattam őket, hogy a végeredmény egy baromi erős anyag legyen.

 - Kevin Talley-vel már nem először dolgoztál együtt, hiszen az előbb már említett anyazenekarod (amiről később bővebben is szót ejtünk majd) egyik kiadványán ő dobolt. Most is könnyű volt rávenni egy kis vendégjátékra?

 - Kevin Talley-vel (ex-Dying Fetus, Misery Index, Suffocation, Chiamira, stb. dobos – a szerk.) már valóban dolgoztam együtt Omega Diatribe anyagon, így a haveri kontakt már adott volt. Nem okozott nehézséget egyikünknek sem újra összedugni a fejünket egy dal erejéig, ami a Politpigs címet kapta. Erről a szerzeményről tudni kell, hogy ez volt az első olyan eset, hogy egy már feljátszott, fix struktúrájú dobsávra írtam rá a gitárokat. Roppant inspiráló volt ez a munkafolyamat! Hallható is, hogy az eddig megszokott hangulatelemeimen kívül viszonylag kísérletezős irányba ment el a szám, ami szerintem kifejezetten jót tett a dalnak, és a lemeznek egyaránt.

 - Azt is elmeséled olvasóinknak, hogy Nick Oshiro miként szerepelhet a lemezen?

 - Nick Oshiro (ex-Static-X, ex-Seether dobos – a szerk.) vendégeskedése a lemezen több mint megtiszteltetés és egy valóra vált álom számomra, hiszen a Static-X mindig is útmutató volt számomra, nagy hatást gyakorolt rám ifjú koromban.
A lehetőség pedig úgy adódott, hogy Wayne Static halála óta nem aktívan turnézó zenész Nick, hanem session dobosként jeleskedik. Ebből adódóan meghirdetett egy dalszerző versenyt, ahol a nyertessel közreműködik egy nóta erejéig. Hát, szerencsémre – több száz jelentkező közül – ez a szám az én My Own Enemy dalom lett, ami akkor még Jump Around munkacímre hallgatott. Iszonyú rugalmas volt vele együtt dolgozni, és érezhetően szívét, lelkét beletette, maximálisan magáénak tudta érezni a dal attitűdjét.

 - És hogy ne fogyjunk ki a nemzetközi szereplőkből, a venezuelai származású Andres Vincze írta a szövegeket, és énekelte fel a dalokat. Ő hogy került a képbe?

 - Andres-szel (egykori Monastery, The Ministers énekes – a szerk.) nagyon régre nyúlik vissza az ismeretségünk. Olyannyira, hogy én még ifjú titán zenészként próbáltam nyitogatni a szárnyaim, amikor elkezdtünk együtt lógni. Mindig is nagyra tartottam a hangi adottságait, valamint a tehetségét, ezért úgymond egy tíz évre visszanyúló tervet valósítottunk meg azzal, hogy együtt zenélünk az Audionerve projektben.

 - Tiszteletét tette egy nótában Schrottner Tamás gitáros is. Őt te kérted fel a közreműködésre, vagy amikor híre ment a terveidnek, magától jelentkezett?

 - Tomival elég szoros baráti viszony alakult ki köztünk szinte egy csapásra, mikor megismerkedtünk 2006-ban. Sok mindent éltünk már meg együtt, ami összekovácsolt minket úgy, mintha tesók lennénk. Mivel a zenei beállítottsága is szinte teljesen egyező az enyémmel, így nem is volt kérdés, hogy meginvitálom egy dalhoz. Természetesen egyből beleegyezett, és rá egy hétre már fel is volt játszva a szóló, ami szerintem a hamisítatlan 90-es éveket idézi, ami az egyik legmeghatározóbb éra számomra.

 - Az online elérés mellett CD-n és vinylen (bakeliten) is megjelent a lemezanyag, szerzői kiadásban. Miért ezt a fajta piacra kerülést választottad?

 - Mivel régi vágású fickó vagyok, ezért számomra elengedhetetlen egy zenei mű megjelenéséhez a fizikai formátum. Elképzelhetetlennek tartottam, hogy csak digitálisan jusson el az emberekhez az a 12 dal, amelyeken éveken át dolgoztam. Csakis úgy akartam megjelentetni a lemezt, hogy egy nívós booklet és fizikai hanghordozó is párosul a zene mellé.
CD és bakelit gyűjtőként szerettem volna, ha utóbbin is elérhető lenne az anyag, viszont csak az előrendelések leadói számára készült el ebben a formátumban, mert sajnos elég drága a bakelitnyomás költsége Európában, úgyhogy korlátozott példányszámban látott napvilágot.
Ettől függetlenül a lemez természetesen megtalálható számos online zenei áruházban is.

 - A neten szörfölgetve én eddig csak pozitív hangvételű lemezkritikákkal, recenziókkal találkoztam. Hozzád érkeztek más visszajelzések is, vagy tényleg mindenhol tarol az album?

 - Pont a napokban taglaltam a barátaimnak, hogy igazából olyannyira teljes mértékben pozitív visszajelzéseket kapok a lemezről, amit végképp nem vártam. Fel voltam készülve rá, hogy biztos nagyon sokaknak már elavult lesz az ilyesféle megközelítése a metal zenének, vagy sokak nem találják benne az eredetiséget, de mivel számomra csak az volt a lényeg, hogy terápia jelleggel kiadhassam magamból ezeket a dalokat, ezért nem az volt a fő szempont, hogy másoknak tetsszen, hanem, hogy én magam legyek elégedett a végeredménnyel.
Persze, tapasztalt zenehallgatóként, zenészként és zenei producerként tisztában voltam azzal, hogy ez egy erős lemez lesz a maga stílusában, de arra a nyitottságra, amivel fogadták, abszolút nem számítottam. Sokak szerint ez annak köszönhető, hogy még azoknak is lejön, hogy ez egy teljes mértékben őszinte, szívet-lelket tartalmazó produkció, akik semennyire nem ismernek. Az őszinte dolgokat pedig általában szereti a hallgatóság…

 

 - A zenéért teljes egészében te felelsz, úgyhogy ha nem bánod, egy-két személyes témát is belecsempésznék az interjúba, hogy jobban megismerhessünk. A Szatmár megyei Nagykárolyban születtél. Mikor költöztél át Magyarországra?

 - Így van, Nagykárolyban születtem és ott is éltem 8 éves koromig. Nagykároly egy kisváros Romániában, néhány kilométerre a határtól. A lehetőségek tárháza viszonylag limitált ott, így egy kiruccanás alkalmával olyannyira beleszerettem a fővárosba, hogy Édesanyámmal rögtön át is költöztünk Budapestre. Eleinte volt még kapcsolatom a szülővárosommal, de mióta a nagyszüleim is átköltöztek Budapestre, leginkább csak a zenekarral járunk vissza. Ettől függetlenül a szívem egy része mindig oda fog kötni.

 - Mikor, minek vagy kinek a hatására kezdtél el gitározni? Milyen hangszereken játszol még?

 - Zenerajongó vagyok mióta az eszemet tudom. Sőt, elvileg már előtte is az voltam, hiszen már az anyaméhben kaptam a fémzenét állítólag. Meg is lett az eredménye… (nevet)
Az első nagy szerelem a Guns N’ Roses volt, ahol már függője lettem a torzított gitárnak, de kristálytisztán emlékszem, hogy amikor megszületett bennem az elhatározás, hogy gitározni akarok tanulni, az egy Pro-Pain lemez hallgatása közben volt 10 éves koromban.
Szerencsére Anyukám, a nagyszüleim és a nagybátyám maximálisan támogatták a zenélést, így szerencsésnek mondhatom magam, mert tényleg mindig, mindenben segítettek ilyen téren.
A fő hangszerem egyértelműen a szólógitár, de emellett basszusgitározom és a dobok mögött is feltalálom magam. Ettől függetlenül számos keleti, illetve billentyűs hangszert is meg tudok szólaltatni, de azért az barokkos túlzás, hogy ezeken tudnék is profin játszani.

 - És hogyhogy végül az extrém metalnál kötöttél ki? Említetted a Guns-t, és a Pro-Pain-t, de ezektől még jobban el kelled rugaszkodnod, hogy letedd a voksod e stílus mellett.

 - Igen, a Guns után a korai Marilyn Manson korongok jöttek, valamint nem sokkal később az első Slipknot lemez, ami teljes mértékben megváltoztatta az életemet. Onnantól kezdve nekem az volt a Biblia. Sokat adott lelkileg nekem ez a zene, rengeteget segített, és formálta azt az embert, aki ma vagyok. Viszonylag hamar belecsöppentem ebbe a zenei világba, amit sokan furcsálltak, nem értettek, vagy csak egyszerűen abban reménykedtek, hogy kinövöm, de én már akkor tudtam, hogy ez életre szóló szerelem lesz!

 - Hozzád köthető az 515 Stúdió, ahol hangrögzítéssel, keveréssel foglalkozol. Miért fogtál bele egy önálló stúdió felállításába? Csak a saját dalaid készülnek itt, vagy külsős munkákat is elvállalsz?

 - Már 12 évesen is azzal szórakoztam, hogy a lehető legjobb minőségben tudjam rögzíteni a dal ötleteimet, akkor még diktafonnal. A technika fejlődésével persze a lehetőségek is bővültek, így viszonylag sok munkamódszerrel próbálkoztam a pályafutásom során. Egy szó mint száz, mindig is arra törekedtem, hogy úgy szóljanak a dalaim, mint azok a lemezek, amiket etalonnak tartok és felnézek rájuk.
Ennek apropójaként fogtunk bele egy masszív otthoni stúdió építésébe Szathmáry Ákos (Omega Diatribe basszusgitáros – a szerk.) barátommal, a debütáló Omega Diatribe lemez, az Iapetus idejében. Mivel a hivatalos szakmám hangtechnikus, ezért megelőlegezték nekem a srácok azt a bizalmat, hogy rám bízták ennek az albumnak a felvételét és a keverését, amivel jócskán sok pénzt spóroltunk meg, így a sok belefektetett pénz idővel megtérült.
Egyébként, sokáig nem akartam hanggal dolgozni, mert féltem, hogy elveszíti azt a varázsát számomra, ami a legnagyobb örömet okozza az életben. Idővel aztán ez a teória nyilván megdőlt, és beadtam a derekam pár produkció esetében, így nálunk készült el számos reklámanyag, valamint különböző oktató anyagok, illetve néhány zenei produkció is.
Tehát, összegezve, ez a stúdió főleg a saját zenei kiteljesedésemre, valamint a zenekar kiteljesedésére szolgál, de ha időm engedi és látok olyan produkciókat, amihez úgy érzem, hogy én is hozzá tudok tenni valamit, ráadásul hozzánk szeretnének jönni, akkor természetesen az ajtó nyitva áll.

 - Civilben egy hangszeráruházban dolgozol, ami azt feltételezi, hogy azon kevesek közé tartozol, akiknek a hobbija egyben a munkája is.

 - Gyerekkori álmom volt, hogy egy ilyen helyen dolgozhassak, hiszen nagyon sok időt töltöttem el kölyökként a hangszerboltokban. Kívülről nyilván úgy tűnhet, hogy ez a meló csak a gitározásról szól, de azért ez közel sincs így. (nevet) Sokrétű és változatos a munka, ahol számos más teendő is van, mint a hangszerek dédelgetése, de nyilván azért jut elengedő idő a gitározásra is. A második Audionerve lemezre például néhány téma a boltban született!

 - Mindezek mellett még az ESP Guitars egyik magyarországi képviselője is vagy. No, ezt hogyan sikerült megcsípni? Illetve, a hatalmas megtiszteltetés mellett milyen hozománya van a számodra egy ilyen pozíciónak?

 - 14 éves korom óta játszom ESP/LTD gitárokon, ami szerelem volt első látásra. Gyerekkoromban a katalógusból kivágott gitárok díszítették a szobám falait és 15 évvel később kapok egy e-mailt Chris Cannella-tól, az ESP Guitars egyik fejesétől, hogy folyamatosan monitorozzák a szociális médiát és egyszerűen fantasztikusnak találják azokat a demókat és promókat, amiket készítettem a brandről, ezért nem akarnék-e ESP Guitar hivatalos előadó lenni? Hát, mondanom sem kell, hogy háromszor kellett megcsípjem magam, hogy nem álmodom-e…
Kétségtelen, hogy hatalmas megtiszteltetés olyan nevek mellett látni az enyémet, mint Jeff Hanneman a Slayer-ből vagy James Hetfield a Metallicából… Én nyilván nem azon a szinten vagyok a márkaképviseletben, ahol ingyen kapom a gitárokat, de számomra az a kedvezmény is óriási elismerés, amit nyújtani tudnak nekem.

 - Most emelném be az interjúba a már többször is szóba hozott Omega Diatribe-ot, hiszen ez tekinthető anyazenekarodnak, és mert igen mozgalmas hetek, hónapok vannak mögöttetek, illetve még állnak is előttetek. Akik esetleg még nem találkoztak a formációval, azok számára nagyon röviden felvázolnád, hogy mióta is működik? Illetve, miként definiálnád a stílusotokat, és eddig milyen hangzóanyagokkal jelentkeztetek?

 - A zenekart 2008-ban alapítottuk Szathmáry Ákossal, olyan célkitűzéssel, hogy szeretnénk betölteni azt az űrt kishazánkban olyan zenével, mint amilyet játszunk. Ez pedig nem más, mint a poliritmikus groove metal, vagy ahogy sokan hívják, extrém groove metal.
Hogy közérthető legyen ez a megfogalmazás, úgy kell elképzelni, hogy nem csak a klasszikus ütemeket alkalmazzuk a zenénkben, hanem egészen különleges ritmusokkal is variálunk, mindezt úgy, hogy a zene érthető és követhető maradjon.
Eddig két lemezünk jelent meg: a debütáló Iapetus 2013-ban, valamint, rá két évre az Abstract Ritual, amivel sikerült leszerződnünk az amerikai Independent Ear Records-hoz, majd később a Universal Music egyik leánykiadójához, az ILS Music-hoz. 2016-ban előrukkoltunk egy maxival, ami egy vadi új dalt, a Contrist-ot, valamint a Slipknot egyik klasszikásának az átiratát, a People=Shit-et tartalmazza. Ez utóbbi anyag csak digitális formában jött ki, ellentétben az Iapetus-szal, ami CD-n, vagy az Abstract Ritual-lal, ami digipak, hagyományos műanyag tokos CD, valamint bakelit formájában is megjelent.
Jelenleg a harmadik nagylemezen dolgozunk, ami minden bizonnyal egy még nagyobb progresszió lesz a zenekar életében, mint amit eddig produkáltunk. Sok minden van a tarsolyunkban, de erről még korai beszélnem… Mindent a maga idejében! (nevet)

 - Nemrég volt az énekes cserétek, az igen karakán kiállású, és extrém kinézetű Komáromi Gergely már nem tagja a bandának. Az publikus, hogy ez miért alakult így?

 - Geri kinézete – a jellegzetes muzsika és megszólalás mellett – valóban úgymond védjegye volt a zenekarnak, de szerettük volna, hogyha a vokál, valamint a produkció is lépést tud tartani az előbbiek folyamatos fejlődésével. Ezt sokszor át is rágtuk vele, de egy ponton már úgy gondolta, hogy nem tud és nem is akar többet beletenni a bandába, hanem inkább az élet más területeire szeretné összpontosítani az energiáit. Tiszteletben tartottuk a döntését, és azt is tudni kell, hogy mi az utolsó pillanatig megszavaztuk neki a bizalmat és a reményt, mivel jó barátok vagyunk és meghatározó hat évet töltöttünk el együtt…
De ahány ember, annyi élet, ezen mihamarabb túl kellett tennünk magunkat és találni valakit a helyére, hiszen mindez a harmadik lemez felvételei közben történt. Számomra csak egy ember jöhetett szóba Geri helyén, ő pedig Lucsányi Milán, akit a Sleepless zenekarból már sokan ismerhetnek. Felhívtam, lejött próbára és ottragadt. (nevet) Mindenesetre tagadhatatlanul jót tett a zenekarnak ez a vérfrissítés.

 - A frontember váltás miatt várható-e valamilyen változás a zenekar irányvonalát, megszólalását tekintve, és kb. mikorra lőttétek be az új lemez megjelenését?

 - Azt leszámítva, hogy az ének erőteljesebb és színesebb lesz, más zsigeri változásra nem igazán lehet számítani tőlünk, a mellett, hogy az új dalok érettebbek, változatosabbak és még gyilkosabbak lesznek. Ha minden a terv szerint halad, akkor az új lemez 2018 első harmadában láthat napvilágot. Ezúttal egy rajtunk kívül álló személy is közrejátszik a megjelenésben, de erről még nem szeretnék többet elárulni. (nevet)

 - A hazai fellépések mellett milyen országokban, és mely bandák, előadók társaságában volt már szerencséd koncertezni?

 - A nagyobb magyar városokat már meglátogattuk, de emellett szinte az összes szomszédos országban is játszottunk már, valamint tavaly olyan megtiszteltetésben részesültünk, hogy a német Euroblast Fesztiválon léphettünk fel, a fesztivál történetében első magyar meghívottként. Rengeteg zseniális zenekar előtt tehettük már tiszteletünket, csak néhányat emelnék ki: Gojira, Annimals As Leaders, Cannibal Corpse, Ektomorf, Misery Index… stb.

 - Ha már színpad, van esély arra, hogy valamilyen formában élőben is felcsendüljenek a Burn Your System számai?

 - Van. (nevet)

 - Az közismert, hogy az Audionerve dalai olyan témáidból születtek, amelyek nem illettek az Omega Diatribe arculatába. Ennek tudatában – és mert minimálisan már utaltál rá – nem haszontalan az a zárókérdés, hogy elképzelhető-e a folytatás, azaz egy második teljes album?

 - Az Audionerve mindenképp egy hosszútávra előremutató projekt, hiszen a jövőre nézve is az a tervem, hogy azokat a zenéket, amiket nem tudok az Omega Diatribe-bal megvalósítani, azokat Audionerve néven fogom kiadni. Már három dal vázlata kész van a következő korongra, valamint további vendégekre is lehet számítani!